1986. április 26-a a legsötétebb és legszomorúbb nap az atomreaktorok történetében: Csernobil atomerőműve felrobbant, nagy mennyiségű sugárzó anyagot juttatva a légkörbe. A radioaktív felhő beterítette Európát, majd az egész Földet megkerülte, így a katasztrófa globális méretűvé szélesedett. A szovjet kisváros neve felejthetetlenné vált, emlékeztetve az egész világot arra, hogy mihez vezet az információ hiánya.
A National Geographic négyrészes dokumentumsorozata a történelem egyik legsúlyosabb ipari és környezeti katasztrófájának történetét dolgozza fel, szemtanúk és túlélők elbeszélésében. 1986. április 26-án egy hibásan elvégzett biztonsági teszt következtében a csernobili atomerőmű négyes reaktora felrobbant, amely alapjaiban formálta át a nukleáris biztonságról való gondolkodást. A „Csernobil: Egy katasztrófa krónikája” április 19-én, 21 órakor debütál a National Geographic csatornán.
A „Csernobil: Egy katasztrófa krónikája” a 40 évvel ezelőtti végzetes balesetet idézi fel, miközben annak máig érvényes tanulságait is bemutatja a szemtanúk és túlélők elbeszélésében, különös tekintettel a technológiai kockázatokra és a felelősség kérdésére.
A National Geographic nagyszabású sorozata a tragédia négy különböző aspektusára fókuszál. Az epizódok a robbanást követő kritikus időszakot és a katasztrófa valódi mértékének eltussolására tett kísérleteket dolgozzák fel.
Epizód leírások
1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor hatalmas robbanás következik be a csernobili atomerőmű 4-es blokkjában. Míg a létesítmény tűzoltói halálos dózisú sugárzás közepette igyekeznek megfékezni a lángokat, a reaktortól három kilométerre fekvő Pripjaty város kommunista vezetői ragaszodnak hozzá, hogy a megszokott mederben folyjon tovább az élet: az extrém mértékű sugárszennyezés ellenére a gyerekek iskolába mennek és párok esküsznek egymásnak örök hűséget. A radioaktív felhő eközben egyre terjed, globális méretűvé téve a katasztrófát. Az epizód az első 24 óra krónikája.
Április 28-án a 4-es blokk még mindig lángokban áll, a helikopterekkel a helyszínre érkező szakemberek és katasztrófaelhárítók extrém erősségű sugárterhelésnek vannak kitéve. A szovjet hatóságok végül elrendelik 50 ezer ember kitelepítését – azt mondják nekik, hogy három napra kell elhagyniuk az otthonukat, de soha többé nem térnek vissza. Az erőmű súlyos radioaktív égési sérüléseket szenvedett tűzoltóit kórházba szállítják, ahol a KGB őrzi őket – sokan közülük néhány napon belül meghalnak. A svéd hatóságok közben magas sugárzási szintet mérnek, és riadóztatják a világot – a szovjetek azonban hallgatnak, és megpróbálják eltitkolni a katasztrófa valós mértékét.
Két héttel a robbanás után a szovjet hatóságok az idővel versenyt futva igyekeznek megelőzni a talajvíz elszennyeződését és sugárzásmentesíteni az erőmű 30 kilométeres körzetét. 1986 nyarán a kormány felhívására katonák és civil önkéntesek ezrei érkeznek a sérült reaktorhoz, hogy a veszélyesen magas sugárzásszint ellenére részt vegyenek egy hatalmas betonszarkofág építésében. A világ vezető szakértői eközben Bécsben üléseznek, hogy meghallgassák a szovjetek magyarázatát a baleset okaival kapcsolatban. Az ígéreteknek megfelelően vajon valóban kiderül az igazság, vagy folytatódik a titkolózás?
Egy évvel a négyes blokk felrobbanása után egy kirakatper keretében bíróság elé állítják a katasztrófa okozásával vádolt erőművi vezetőket. A tudósok eközben kutatni kezdenek 200 tonna fűtőanyag után, melynek nyoma veszett a baleset során. A Szovjetunió összeomlását követően felcsillan a remény, hogy kiderül az igazság a baleset okaival kapcsolatban, amikor egy független vizsgálat megkísérli rekonstruálni a végzetes éjszaka történéseit. Csernobilnak és környékének azonban se a felelősök megnevezése, se a múló évtizedek nem hoznak megnyugvást: az orosz-ukrán konfliktus kirobbanásával a régió sugárszennyezett zónából háborús zónává válik, és drámaian megnő egy újabb atomkatasztrófa esélye.
Kutatók megállapították, hogy közel 40 évvel a csernobili atomkatasztrófa után, a vaddisznók húsában még mindig meglepően magas a radioaktivitás szintje. Évekkel a történtek után kivirágzottk a katasztrófaturizmus Csernobilban, ahol – egy tanulmány szerint – szupererősek az ott élő kóbor kutyák.
