Rohanás, idegeskedés, csúcsforgalom, dugó, tömeg, feszültség, türelmetlen dudálás, telefonba merülő arcok. A város ilyenkor nem különösebben kedves hely. Az ember sokszor már reggel elveszíti az energiája nagy részét, pedig a nap még el sem kezdődött igazán.
Néhány hete azonban a budapesti Flórián tér környékén közlekedőknek mégis van okuk mosolyogni.
A 3. kerületi Flórián térnél, az 1-es villamos megállója melletti buszmegállóban, háttérben az óbudai ikonikus Faluházzal, reggelente feltűnik egy férfi, táblával. Nem kér pénzt, nem kampányol. Nem akar meggyőzni senkit. Csak áll ott, és olyan üzeneteket mutat az embereknek, amelyekből manapság talán kevesebb jut, mint kellene.
„Szép napot!”
Ennyi volt az első üzenete. Egyszerű, tiszta, sallangmentes, talán éppen ezért működött.
Farkas Csaba Zoltán, akit egyre többen már csak Táblás Srácként ismernek, civilben ezermester. Nem tartozik párthoz, egyházhoz vagy bármilyen szervezethez. Nem munkanélküliként, nem kéregetőként áll ki az utcára, hanem egyszerűen azért, mert úgy érezte, és érzi: valamit tennie kell.
A Szép napot! üzenete egyszerű. Spontán született. Egy hétig gondolkodtam otthon a választások után, hogy én bizony valamivel szeretnék kiállni az utcára az emberek elé, hogy szebb napjuk legyen. Innen jött a Szép napot! tábla ötlete
– meséli.
Az első tábla egy félbehajtott, választási plakát méretű karton volt. Semmi különös, drága vagy látványos installáció, mégis hatott. Talán azért, mert a város hónapokon át hangos, megosztó, gyűlöletkeltő üzenetekkel volt tele, és az emberek egyszer csak megláttak valamit, ami nem támadott, nem uszított, nem akart haragot kelteni bennük.
Csak annyit mondott: legyen szép napod.
Az emberek a pozitív dolgokra vágynak a rengeteg gyűlöletkeltő plakát után. Már a legelején azt tapasztaltam, hogy ez az őszinte üzenet nagyon tetszik az embereknek
– mondja Csaba.
A visszajelzések pedig azonnal jöttek. Dudálás, integetés, mosolyok. Volt, aki lehúzta a kocsiablakot, és visszakiabált neki: „Neked is, báttya!” Más azt mondta: „Nagyszerű napot neked is!” Megint más csak intett, mosolygott, vagy annyit kiáltott: „Csak így tovább!”
Ami egyetlen táblával indult, mára kis reggeli rítussá nőtte ki magát
Csaba általában munkanapokon reggel 7:40 és 8:25 között áll ki a Flórián térre, még munka előtt.
,,Ha van több időm, néha kicsivel tovább is ott maradok”, állítja. A célja nem több és nem kevesebb, mint hogy a reggeli csúcsforgalomban, ebben az ideges, fáradt, sokszor ingerült napszakban valami váratlanul kedveset adjon az embereknek.
A hetekkel, hónapokkal korábban fennálló erősen megosztó társadalmat szeretném jobb kedvre deríteni. Én egy kellemes pillanatot szerzek nekik azzal, hogy tartok egy kedves, néha kicsit vicces táblát. Ők viszont nekem nemcsak kellemes pillanatokat, hanem kellemes perceket okoznak
– fogalmaz.
Mert miközben az autósok, buszra várók, gyalogosok elolvassák a táblát és elmosolyodnak, Csaba mindezt végignézi. Negyven-ötven percen figyeli, ahogy emberek arca felenged, és egy fáradt tekintetből mosoly lesz. Hogy valaki, aki talán éppen rosszkedvűen indult el otthonról, kap egy apró lökést.
,,Amíg ők meglátják a táblát, elolvassák és elmosolyogják magukat, addig én ezt az ott töltött időben végig mosolyogva nézem”, mondja.
Az első hetekben még inkább néma visszajelzések érkeztek: mosolyok, intés, biccentés. Ma már ennél sokkal több történik.
Kezdetben csak én köszöntem nekik. Manapság már odajönnek hozzám. Nemcsak köszönnek, hanem történeteket mesélnek. Látnak bennem egy olyan személyt, akivel szeretnék megosztani, hogy mi van velük, mi történt velük tegnap, vagy éppen hová mennek most
– említi Csaba.
A Táblás Srác üzenetei időközben sokasodni kezdtek. A „Szép napot!” mellé újabb és újabb mondatok kerültek. Olyan egyszerű, mégis erős üzenetek, mint: „Jó, hogy itt vagy!”, „Menni fog valahogy!”, „Mosolyogj, ingyen van!”
Az első egy-két hét után Csaba rájött, hogy az arra járók már várják az újabb mondatokat.
A rengeteg visszajelzés szerint imádják az emberek. Sőt, várják, hogy egy másik napon mi lesz az újabb üzenet. Rájöttem, hogy újabb és újabb üzenetekre vágynak az arra járó emberek
– mondja.
Volt olyan időszak is, amikor az érettségizőknek üzent. Az érettségi napjain tematikus táblákkal állt ki, ami különösen nagy sikert aratott. Május 4-én például, a Star Wars napján ez állt a tábláján: „ERŐ LEGYEN VELED!”
„Ez itt nem reklám, de május 4. a Star Wars napja, onnan a szlogen is, de május 4. érettségi nap is volt, ráadásul úgy emlékszem, talán hétfő. Imádták a táblát. Mindenki tudta, hogy ez nekik szól.”
És aki nem érettségire ment? Az is értette.
A kezdeményezéshez eleinte Csaba néhány régi, „zebraszerdás” ismerőse is csatlakozott. Ők korábban szerdánként álltak ki táblákkal a tanárokért és a minőségibb oktatásért. Most, hogy a zebraszerda sok helyen szünetel, örömmel álltak Csaba mellé ebben az új, kizárólag pozitív üzenetekre épülő táblázásban.
De a kör azóta tovább bővült. A járókelők közül is egyre többen barátkoztak meg vele, sőt, van, aki időnként beáll mellé egy-egy táblával. Ilyenkor Csaba korábbi üzeneteit tartják, és együtt kívánnak szebb napot az embereknek.
Mire a cikk megjelenik, már több mint hat hete tevékenykedem ezzel. Azóta sok utcai járókelő is megbarátkozott velem, és kiáll velem együtt egy-egy táblával mellém, hogy szintén hasonló szép dolgokat kívánjon az embereknek
– meséli.
Ami különösen fontos számára: ez nem mozgalom a szó klasszikus értelmében. Nem politikai akció. Nem szervezeti kampány. Nem gyűjtés.
Én egy civil vagyok. Nem tartozom sem párthoz, sem egyházhoz, sem bármiféle szervezethez. Nem vagyok munkanélküli vagy kéregető. A táblázásért mindössze egy mosolyt, egy ölelést, egy jó szót vagy egy pacsit szoktam kapni. Többet nem is szeretnék
– hangsúlyozza.
És úgy tűnik, valóban ennyi az egész. Egy ember kiáll egy forgalmas térre, és azt mondja más embereknek: számítasz. Jó, hogy itt vagy. Menni fog. Szép napot.
Vidéken is összefuthatunk vele
Csaba időnként vidéki városokban is feltűnik a tábláival. Nem külön ezért utazik, de mivel ezermesterként sokfelé dolgozik, ha egy adott napon vidéken van munkája, ott is szán időt arra, hogy megjelenjen az utcán Táblás Srácként.
Az elmúlt hetek lelkes és pozitív visszajelzései alapján nem tervezi abbahagyni. Sőt, úgy érzi, ez a fajta szeretet nem fogy el.
Hogy ezt meddig lehet csinálni? Úgy gondolom, a szeretet, amit próbálok és sikerül is átadni, nem hiszem, hogy elfogyna. Nem tervezem abbahagyni. Ez a táblázással adott kis szeretetlöket mindenkinek win-win helyzet: annak is, aki kapja, és annak is, aki adja. Manapság erre mindenkinek hatalmas szüksége van. Én boldog vagyok attól, ha másoknak az üzeneteimmel egy szebb napot tudok okozni. Ez a mai világban ritka dolog, és büszke vagyok erre a tevékenységemre
– állítja.
A Flórián téren pedig reggelente tovább hömpölyög a forgalom. Buszok jönnek, villamosok csilingelnek, autók állnak a lámpánál, emberek sietnek munkába, iskolába, ügyet intézni, vizsgára, orvoshoz, ki tudja, hová. És egyszer csak meglátnak egy táblát.
„Szép napot!”
Amíg bírom, és jól érzem magam így a bőrömben, addig csinálom. Lehet, örökre
– mondja Csaba, akivel a nyár folyamán az országban több rendezvényen is összefuthatunk.
Korábban már hoztunk néhány igen emberi történetet. Például Andreáról, aki Japánban hímez magyar mintákat kimonókra, vagy a portáról is írtunk, ahol a gólyák mindennapi vendégek.
