A régi kertészek számos olyan praktikát alkalmaztak, amelyek generációról generációra öröklődtek. Ezek közé tartozik az a módszer is, amely szerint rozsdás szögeket kellett a gyümölcsfák gyökérzónájába ásni, ha a levelek sárgulni kezdtek. A szokás mögött első pillantásra meglepő elképzelés húzódik meg, de van némi tudományos alapja is – írja az Agroinform.
A levelek sárgulása gyakran a klorózis nevű jelenségre vezethető vissza. Ilyenkor a növény nem jut elegendő vashoz, emiatt a levelek elveszítik élénk zöld színüket, a hajtások fejlődése pedig visszaeshet. Ez különösen meszes talajokon gyakori, ahol a vas ugyan jelen lehet a földben, a növény mégsem tudja megfelelően felvenni.
A régiek úgy gondolták, hogy a hiányzó vas legegyszerűbben vasdarabokkal pótolható. Ezért került sok kertben rozsdás szög, drótdarab vagy más vasból készült tárgy a fák tövéhez. Az elképzelés szerint a rozsda lassan a talajba kerül, ahonnan a gyökerek felvehetik a szükséges tápanyagot.
Ma már jóval hatékonyabb megoldások léteznek. A szakemberek általában vasat tartalmazó lombtrágyákat vagy talajon keresztül kijuttatható készítményeket használnak, amelyek gyorsabban és célzottabban pótolják a hiányzó tápanyagot.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a régi kertészek teljesen tévedtek volna. A rozsdás szög használata abból a korból származik, amikor nem álltak rendelkezésre korszerű tápanyag-utánpótlási eszközök. A módszer mögött valós növényélettani összefüggés állt, még ha a gyakorlatban nem is bizonyult különösebben hatékonynak.
Korábban megírtuk, hogy miért ültettek a régi gazdák a parasztházak mellé mályvarózsát és nagyszüleink olyan tudásáról is írtunk, melyek mára már sajnos kiveszőben vannak.
