Az elmúlt napok rekordközeli alacsony dunai vízállása miatt egymás után jelentek meg a fotók a kiszáradó mellékágakról. A jelenség láttán sokan azonnal a mederkotrást emlegették megoldásként, Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze szerint azonban ez nemcsak téves, hanem kifejezetten káros elképzelés.
A szakember a Facebook-oldalán arra hívta fel a figyelmet, hogy a Vigadó téri vízmérce ugyan megközelítette az eddigi legalacsonyabb, 33 centiméteres értéket, ez azonban nem azt jelenti, hogy a Duna ennyire sekély. A vízmérce egy viszonyítási ponthoz képest mutatja a vízállást, nem a folyó tényleges mélységét.
A kavicsrétegnek kulcsfontosságú szerepe van az ivóvízellátásban. A Duna menti kavicsteraszok természetes szűrőként működnek: a kavics és a benne élő mikroorganizmusok megtisztítják a vizet, mielőtt az a kutakba kerülne. Ennek köszönhetően Budapest és a dunamenti települéeks kiváló minőségű ivóvízhez juthatnak. A kotrás ezt a természetes szűrőrendszert is veszélyeztetné.
A főtájépítész arra is felhívta a figyelmet, hogy a mellékágak jelentős része természetvédelmi terület. A meder bolygatása számos vízi élőlény, kagylók, kérészek és rákok élőhelyét pusztítaná el, ezáltal a biológiai sokféleséget is csökkentené.
A probléma kiváltó oka szerinte nem a feliszapolódás, hanem az, hogy a mellékágak nagy részét évtizedekkel ezelőtt leválasztották a főágról. Jó példa erre a Háros-sziget mellékága, amelyet közel száz éve mesterségesen zártak el. Magyarországon mintegy 300 kilométer hosszú dunai főág mellett csaknem 400 kilométernyi mellékágrendszer található, amely egykor a folyó természetes működésének része volt. Ezek biztosították a halak ívóhelyeit, a vízimadarak táplálkozóterületeit és a gazdag élővilág fennmaradását.
A szakember szerint a valódi megoldás nem a kotrás, hanem a mellékágak szabályozott újranyitása lenne. Zsilipekkel vagy fenékküszöbökkel ismét időszakosan összekapcsolhatók lennének a főmederrel, így nagyobb vízálláskor friss víz áramolhatna beléjük. Ez segítené az élővilágot és egyben az árhullámok levezetésében és a természetes mederalakulásban is szerepet játszhatna.
Hasonló rehabilitáció már sikeresen megvalósult Ausztriában, a Bécs alatti Donau-Auen Nemzeti Park területén, ahol a korábban leválasztott mellékágakat ismét összekapcsolták a Dunával. Magyarországon is készült hasonló terv a Szigetköz és a Csallóköz térségére, de végül nem valósult meg.
Bardóczi Sándor arra is figyelmeztetett, hogy a mostani történelmi kisvíz nem jelenti azt, hogy ne következhetne hamarosan az ellenkező véglet. Az előrejelzések szerint néhány napon belül emelkedhet a Duna vízszintje, ősszel pedig az Alpokban lehulló csapadék mennyiségétől függően ismét árvíz alakulhat ki. A klímaváltozás egyik legfontosabb következménye éppen az, hogy egyre gyakoribbá válnak az ilyen szélsőséges helyzetek: a rekordalacsony vízállást rövid időn belül rekordközeli árvíz válthatja fel.
Nyolc évvel ezelőtt októberben 71 éves rekordott döntött meg a folyó a rekord alacsony a vízálláskor, 2021-ben pedig olyan alacsony volt a vízszint, hogy szivattyúzták a vizet a ráckevei Duna-ágba. Ha viszont árad a folyó, akkor hatalmas károkat tud okozni.
