A Közép-Tisza vidékének környezetváltozását, az alacsony vízállást fotózta a térségben Jakab Gusztáv biologus, természetfotós, az ELTE oktatója, aki felismerte, hogy a vízben bizony ősmaradványokra lelt.
A kiszemelt területen ősmaradványok tömege fogadott a vízben és a parton. (pontos helyet most nem adok meg, ne is kérdezzétek) A maradványok méretük alapján a kihalt őstulokhoz tartoznak. (Van némi bizonytalanság a határozásban, de ez a nagy testű kérődző a legvalószínűbb és leggyakoribb lelet ilyen helyen.)
– írta közösségi oldalán a biológus.
Az ősmaradványok egy külön csoportjaként emlegeti a szakirodalom a Tisza medréből előkerült csontokat, melyeket a Tiszazugi Földrajzi Múzeumnak adott át, a lelőhely geokoordinátáival együtt.
A múzeum igazgatója örömmel fogadta a felajánlást, és beszállította őket a Tiszazugi Földrajzi Múzeumba, majd a helyszínre visszatérve a múzeumi szakemberekkel közösen további leleteket is találtak.
Az alacsony vízállásnál gyakrabban kerülnek elő ilyen leletek a Tisza medréből, de előfordul máskor is, például horgászok is szoktak ilyet találni, van olyan régebbi leletünk, ami halászhálóból került elő
– mondta el a Sokszínű Vidék érdeklődésére Szarka József régész, a múzeum munkatársa.
Jellemzően nem végzünk célzott feltárásokat a Tisza medrében, de a sekély vízből gyűjtjük a leleteket. Vannak helyszínek, ahol gyakrabban kerülnek elő őslénytani leletek, ezeket számon tartjuk, de a víz görgeti is a fossziliákat, így bárhol lehet az előkerülésükre számítani
– tette hozzá.
A Karcag TV arról írt a közösségi oldalán, hogy hosszúcsontok, lábtőcsontok, valamint csigolyák (csigolyanyúlványokkal) kerültek elő. A maradványok sötét elszíneződése és robusztussága alapján valószínűsíthető, hogy a legutóbbi jégkorszakból (akár 10 000 évnél is régebbről) származnak.
A leletek között feltételezhetően az őstulok (Bos primigenius) csontjai találhatók, de a csontok mérete alapján akár még nagyobb testű állatok maradványai is előkerülhettek.
Az őstulok a ma ismert szarvasmarha hatalmas testű, vadon élő őse volt. A Kárpát-medencében a neolitikumban (újkeletű kőkorban) rendszeresen vadásztak rá, és egészen a 16. századig jelen volt a térségben, mielőtt teljesen kihalt volna.
A Tiszazugi Földrajzi Múzeum több mint 70 éves gyűjteményében már több mint 300 ősmaradvány található (köztük mamut, óriásszarvas, barlangi oroszlán és gyapjas orrszarvú maradványai). A Tisza alacsony vízállásakor rendszeresen érkeznek be lakossági és szakmai bejelentések a partvonalról.
Vadmarha a Budakeszi Vadasparkban?
Az egykor Európa-szerte élő hatalmas vadmarha utolsó ismert példánya 1627-ben pusztult el – írta bejegyzésében a vadaspark és bemutattak egy nagyon hasonló példányt is.
A nálunk látható állatok azonban egy különleges tudományos tenyésztési program eredményei. A kutatók különböző ősi jellegzetességeket hordozó szarvasmarhafajták keresztezésével próbálták visszahozni az őstulok külsejét és tulajdonságait
– írták, kiemelve, hogy bár nem “feltámasztott” őstulkokról van szó, ezek az állatok nagyon hasonlítanak kihalt őseikre, és fontos szerepet töltenek be a természetvédelmi területek kezelésében is.
Tavaly több tízezer éves mamutcsontot halásztak ki a Tiszából és új álskorpió-fajt fedeztek fel Magyarországon. És megdöbbentő dolog került elő kertészkedés közben egy makói telken.
