Egy különleges vízi haraszt, a négylevelű mételyfű tenyészik Csongrádon, ez a populáció jelenleg a növény egyetlen ismert állománya a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén.
A nemzeti park számolt be arról a Facebook-oldalán, hogy a faj megjelenése rendkívül jellegzetes: hosszú nyelű levelei négy, lóherelevélre emlékeztető levélkéből állnak, ezért hazánkban a „vízi lóhere” elnevezés is használatos.
A felfedezés természetvédelmi szempontból különösen jelentős, hiszen a nyílt iszapfelszínekhez és sekély, időszakosan vízborított élőhelyekhez kötődő növényfajok a kiszáradó tájban egyre ritkábbak.
Korábbi élőhelyeiken állományaik sok esetben csökkentek, vagy lokálisan ki is pusztultak. Ehhez képest a csongrádi előfordulás kifejezetten jelentős: közel húszezer hajtásból álló, két nagyobb, több szobányi területet elfoglaló állomány került elő.
A növény előfordulásáról a nemzeti park azt írta, hogy Magyarországon a faj egykor az Alföldön jóval elterjedtebb volt, de a folyószabályozások, lecsapolások, élőhely-átalakítások és később az intenzív mezőgazdasági gyakorlat következtében jelentősen visszaszorult. A rizstermesztés egykor új élőhelyeket biztosított számára, a vegyszeres gyomirtás elterjedése azonban ezeket az állományokat is megtizedelte.
A vízpótlás segített a növényen
Napjainkban a hazai előfordulások ritkák, erősen mozaikosak és elszigeteltek. Különösen jelentősek azok a holtágak és sekély vizes élőhelyek, ahol a vízjárás természetesebb, és a parti zónában időszakosan nyílt, gyér növényzetű felszínek alakulnak ki. Egyes ismert állományok termőhelyére kifejezetten jellemző a mérsékelt bolygatás, például taposott partszakaszokon maradtak fenn, miközben a sűrű, zavartalan növényzetű partszakaszokról hiányozhatnak. Ennek egyik oka a faj viszonylag gyenge kompetíciós képessége. A sűrű vízi- és mocsári növényzetben könnyen háttérbe szorul, ezért elsősorban olyan élőhelyeken tud tartósan fennmaradni, ahol időszakosan nyílt iszapfelszínek vagy gyér növényzetű sekély parti zónák alakulnak ki.
A csongrádi állomány kialakulásában és fennmaradásában feltehetően fontos szerepe volt a terület vízellátásának. A májusban lezárult, mintegy nyolc hónapon át tartó vízpótlás következtében a vízmeder még szeptemberre sem száradt ki teljesen. A vízpótlás üvegházak fűtéséhez használt, majd lehűtött termálvíz bevezetésével valósult meg.
A csongrádi tapasztalat arra is rámutat, hogy megfelelően ellenőrzött és a természetvédelmi szempontok figyelembevételével alkalmazott vízpótlás bizonyos esetekben hozzájárulhat a vízhez kötődő, veszélyeztetett növényfajok élőhelyeinek fenntartásához. Az ilyen vízpótlás alkalmazhatóságát természetesen minden esetben a víz minőségének, mennyiségének és az adott élőhely ökológiai igényeinek ismeretében kell megítélni.
Ezzel szemben viszont rossz hír, hogy a tartós vízhiány jót tett a királydinnyének, amely egyre jobban terjed, viszont így szabadulhatunk meg a szúrós növénytől. A békési csatornát pedig a hínár lepte el, folyamatosan dolgoznak a vízügyesek.
