Július 1-jén a fonyódi mólónál pergetés során néhány süllőt követően egy zömökebb példány is előkerült. A szokatlan testalkat mellett feltűnő volt a kősüllőre emlékeztető mintázat, meg a szájban jól látható, de a süllőnél kisebb ebfogak jelenléte – írta a Halászat című folyóirat augusztusi számában Nyeste Krisztián és Pádár Patrik, amit a Pecaverzum szúrt ki.
A vizsgált egyed bélyegeinek többsége nem illeszkedik egyértelműen sem a süllőhöz, sem a kősüllőhöz.
Különösen figyelemre méltó az ebfogak jelenléte, ám csökkent fejlettsége, meg a köztes szájméret és a kősüllős jellegű harántsávozottság. Ezek a bélyegek összességében jól megfelelnek a szakirodalomban leírt természetes eredetű süllő–kősüllő-hibridek jellemzőinek.
A süllő és a kősüllő mesterséges hibridje akvakultúrás körülmények között már 2003 óta ismert, amikor Müller és munkatársai elsőként hozták létre sikeresen a két faj keresztezését.
Az első igazolt természetes eredetű süllő–kősüllő-hibridet Müller és munkatársai 2010-ben egy 2008 novemberében a Balatonban fogott példány alapján írták le.
Ismereteink szerint a Balatonból ez az egyetlen genetikailag is igazolt természetes süllő–kősüllő-hibrid. A két faj eltérő ívási időszaka, ívási szubsztrátuma és szaporodási viselkedése miatt a természetes hibridizáció lehetősége korábban csekélynek tűnt. Ennek ellenére úgy látszik, hogy a Balatonban alkalmanként mégis előfordulhat a két faj kereszteződése
– írták a kutatók.
A jelenlegi egyed morfológiai és merisztikus bélyegei alapján süllő–kősüllő-hibridként azonosítható, de a teljesen biztos meghatározáshoz genetikai vizsgálatok lennének szükségesek.
Megírtuk azt is, hogy akkora harcsát fogott egy magyar horgász, hogy kiszakadt a gerincsérve, és megdöbbentő látvány fogadta a horgászt a negyven perces fárasztás után. És eddig 35 ezer törpeharcsa-ivadékot emeltek ki a Balatonból.
