A békési kosárfonás, a nemezkészítés mestersége, a budapesti szeparált kötényes fürdőzés, valamint a nógrádi palócok élő népviseletei és öltözködési hagyománya is felkerült idén a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére, jelentették be október 16-án.
Sári Zsolt, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium közgyűjteményekért és örökségvédelemért felelős államtitkára Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban úgy fogalmazott:
azokkal ünnepeltek együtt, akik például Békésből vagy Nógrádból hozták el örökségük legjavát; azt a tudást, amelyet egykor nagyszüleiktől tanultak, ma ők maguk éltetnek, holnap pedig gyermekeiknek, unokáiknak adnak tovább.
Elmondta: az UNESCO 23 évvel ezelőtt fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt, amelyhez Magyarország 20 éve csatlakozott, és azóta több magyar hagyomány került fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, köztük a mohácsi busójárás.
Néhány hét múlva Kínában a magyar fazekasság nemzetközi elismeréséről is dönthetnek
– fűzte hozzá az államtitkár.
A nemzeti jegyzékbe kerülés fontos elismerés, de nem célba érkezés, hanem egy újabb állomás, nem a hagyomány fennmaradásának garanciája, hanem annak nyilvános elismerése, hogy értékes mindaz, amit tesznek, és hogy mindenki közös érdeke, hogy ez a tudás tovább éljen.
Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója Ernest Hemingwayt idézve azt hangoztatta:
az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.
Pálóczi-Horváth Viktória, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság főtitkár-helyettese arról beszélt, hogy az UNESCO az Egyesült Nemzetek Szervezetének nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete, amelynek jelenleg 194 tagja van és 12 társult tagja. Hozzátette, hogy ez a hatalmas világszervezet 80 évvel ezelőtt jött létre, és egyik fő célja a kulturális sokszínűség védelme és a kulturális örökség megőrzése.
A 2003-ban elfogadott és a szellemi kulturális örökség védelmét, megőrzését szolgáló egyezmény arra irányítja a figyelmet, hogy a kulturális örökség nemcsak épületekben vagy műtárgyakban létezik, hanem azokban az élő hagyományokban is, amelyeket közösségeink generációról generációra továbbadnak. (MTI)
Éppen tíz éve a Mária-tisztelet zarándok és búcsú hagyománya, a hajdúdorogi Krisztus-katonaság hagyománya, a novaji Remélés – alakoskodó farsangi szokása, a magyarországi dudahagyomány és a magyar cirkuszművészet is felkerült a szellemi kulturális örökség magyar nemzeti jegyzékére.
