Ősszel gyakran láthatunk az égen V alakban repülő vadludakat és darvakat. A jellegzetes formációnak praktikus szerepe van: segíthet a madaraknak energiát megtakarítani a hosszú vándorút során – írja a Turista Magazin.
A magyarázat a levegő mozgásában rejlik. A repülő madarak szárnyának végénél légörvények keletkeznek, amelyek bizonyos pontokon felfelé irányuló légáramlatot hoznak létre. A mögöttük, kissé oldalra repülő madarak kihasználhatják ezt a feláramlást, így kevesebb energiát kell fordítaniuk a levegőben maradásra.
Egy 2014-ben, a Nature folyóiratban megjelent kutatás során műszerekkel felszerelt tarvarjak repülését vizsgálták. Arra jutottak, hogy a madarak a megfelelő helyezkedés mellett a szárnycsapásaikat is összehangolták, így hatékonyabban használhatták ki egymás légáramlatait.
A kötelék élén haladó madárnak nincs meg ez a segítsége, mint a mögötte repülőknek, azért a formáció folyamatosan változik, a madarak helyet cserélhetnek, így az élen repülés terhe nem ugyanarra az egyedre hárul az egész út során. A váltások pontos rendje fajonként eltérhet.
A vonuló csapatok hangos gágogása szintén a közös repülés része. A hangadás segítheti a kapcsolattartást és a csoport összetartását. Arra a népszerű elképzelésre viszont, hogy a hátul repülő ludak kifejezetten biztatják az élen haladót, nincs meggyőző tudományos bizonyíték.
A szabályos kötelék elsősorban a nagyobb testű madarakra, például a vadludakra és a darvakra jellemző. Sok kisebb énekesmadár más módon vonul: lazább csoportokban, vagy akár egyedül is útnak indulhat.
A V alak nem mindig szabályos. A madarak közötti távolság és a szárak hossza változhat, a formáció pedig időnként felbomlik, majd újrarendeződik.
Korábban írtunk arról, hogy fehér vadlúd tartja lázban a madarászokat és arról is, hogy nagyon ritka vadludak érkeztek az Alföldre.
