A foltos szalamandra általában az első tavaszi esők idején jelenik meg tömegesen a középhegységi erdőkben és az erdőket átvágó úttesteken, a hosszú aszályos nyár után azonban a Börzsönyben az őszi esők is szép számmal előcsalogatták őket – írta meg a Facebook-on a Duna-Ipoly Nemzeti Park.
Természetvédelmi őreink és önkénteseink a napokban mentettek is jó pár példányt. Vigyázzunk az utakon rájuk, ne üssük el őket!
– írták a posztban.
Ha valaki igazán elszánt, menthet is az úttestről, de van pár alapszabály:
- Első a biztonság! Körültekintően álljunk meg és figyeljünk, hogy ne üttessük el magunkat!
- Ne fogjuk meg őket puszta kézzel! Zsebkendőt, szalvétát, falevelet használjunk, hogy a kezünkre ne kerüljön a bőrmérgükből, és hogy mi se fertőzzük át a szalamandrákat az egymás utáni mentésekkor a szalamandraevő kitridgombával.
- Amerre tart az állat, arra tegyük le, óvatosan, semmiképpen nem dobva!
Pár érdekesség erről a különleges fajról:
Ránézésre nem gondolnánk, de ezek a kis állatok évtizedekig is élhetnek, ha nem éri őket baj. Saját mozgáskörzetüket alaposan megismerik és vannak bevált helyeik enni, inni, aludni, telelni, szaporodni. A foltos szalamandra az egyetlen kétéltűfaj Magyarországon, aki nem petéket rak, hanem testében neveli az utódait, és ha eljön az ideje egy kis víztestbe − keréknyomokba, patakok csendes öbleibe, vagy forrás medencékbe − szüli a lárvákat.
A lárvák még külső kopoltyúval lélegeznek, majd egy szezon alatt általában átalakulnak és a felnőttkori tüdő- és bőrlégzésre térnek át. Minden állat egyedi foltmintázattal rendelkezik, amely olyan, mint egy ujjlenyomat, meg lehet róla ismerni az egyes példányokat. Ma már AI alapú egyedfelismerő software is létezik, ami segíti a kutatók munkáját az állatok életének nyomon követésében.
Írtunk arról is, hogy kis gátakkal segítik a szalamandrák szaporodását a Cserhátban egy kiszáradóban lévő pataknál, és működött a vízvisszatartás a Bükkben.
