Szegedi panelházban éltek, de másra vágytak. A nagyvárosi nyüzsgésből csendes vidékre, ahol reggel a kakas kukorékol, a szomszédok még tudnak köszönni egymásnak, a kert ad bőven elfoglaltságot, s ahol valóban boldognak érzik magukat.
Hunyadi-Huszta Brigitta és párja, Huszta Árpád Szeged közelében találtak új otthonukra. Ma már azt mondják, hazatértek. Az alig ötszáz fő lélekszámú Klárafalván pillantottak meg egy eladó házat, mely szerelem volt az első látásra. 2015 tavaszán hátat is fordítottak Szegednek, és vidéki otthonukba költöztek.
A család szóvivője – mint oly sok helyen – itt is a ház asszonya, aki három gyermek édesanyja. A „nagylány”, Bernadett már kirepült a családi fészekből, egyetemistaként Budapesten él. A két „kicsi”, Balázs és Zsuzsi általános iskolások, és két éve ők is felhőtlenül élvezik a vidéki élet minden szépségét.
Kemény két év van mögöttünk – emlékezik Brigitta. – Költözésünk után akadt a portán bőven tennivalónk. Kicsinosítottuk a házat, a pusztulásra ítélt kertet pedig termővé alakítottuk. Így tanultam meg betont keverni, tíz éve tarlón hagyott talajt csákánnyal feltörni, de megérte. Ma már boldogságunk szigete a klárafalvi családi fészek, ahol minden nap megtalál a munka.
A régi fotókat nézve úgy tűnik, hogy egy bozótosból csináltak művelt területet.
Jól látja. Derékig ért a fű, hegyekben állt a szemét, ami kitett kétszer hat és fél tonnás kocsira valót. Amikor megvettük a portát, láttuk, hogy lesz feladat bőven, de ilyen sokra nem gondoltunk. Némi időt és kitartást vett igénybe a rend rakása, éppen egy teljes évet! Akkoriban a szomszédok és más helybeliek is azt mondták, hogy reménytelen vállalkozás újjávarázsolni a kertünket! De már az első évben is próbálkoztunk, tavaly pedig egy nagyobb része fordult termőre. Hittünk magunkban, és tudtuk, mások, máshol is megoldottak hasonló helyzeteket.
Minden kerti munkát maguk végeztek?
A legtöbbet párom és jómagam dolgoztunk, de szorgosan igyekeztek segíteni a gyerekek is. Nagy öröm volt számunkra, amikor tavaly teljesen váratlanul megjelent egyik szomszédunk, Muzsik úr a traktorjával, és elkezdte szántani a teljes hátsó részt! Ez óriási segítség volt, az összetartás példája és az elfogadás érzése, mely alátámasztotta, hogy a munkának értéke van. A szomszéd később elmondta, hogy sokáig figyelt minket, komolyan gondoljuk-e a kert rendbetételét. Látta, hogy igen, és gondolta, akkor besegít. Balázs fiam azóta is ,,traktorozik”.
Ez a Muzsik úr-féle segítőkészség jelen van Klárafalva egészében is?
Mi gyorsan megszerettük a környéket, a tájat és a barátságos klárafalvi embereket, akik szintén megismertek bennünket. Ők tanultak tőlünk, mi tőlük. A falubeliek, főleg az idősebb generáció őrzi a föld szeretetét. Mióta itt élünk, több család is elkezdte a konyhakertjét alakítani. Egyébként maga a falu első embere a legjobb példa a helybeli közösség erejére. Fekete József István polgármester mindent megtesz azért, hogy Klárafalva fejlődjön, éljen, lélegezzen. A polgármester úr nem rest, gyakran járja végig kerékpáron a falut, mindenkihez van kedves szava, mindenkit meghallgat és mindenki bújáról, bajáról tud.
Olyan szeretettel beszél Klárafalváról, mintha mindig itt élt volna. Ennyire szívébe zárta a falut?
Itt van az otthonunk, már ideköt bennünket minden. Én szívügyemnek tekintem felhívni a figyelmet a településre, hogy mindenki megismerje: a vidék meg tudja őrizni hagyományait, dolgos emberek lakják, s hogy Klárafalva nem a világ vége, hanem Magyarország egyik gyöngyszeme. Aki ellátogat ide, az rendezett települést, programokat, és jó embereket talál. Azt szoktam mondani, hogy – bár nehézség mindenütt előfordul a mindennapokban – itt talán a Nap is másként ragyog. Jómagam bízom abban, hogy egyre több fiatal és középkorú család fedezi fel a falvak vonzerejét, élhetőségét, mernek nagyot álmodni, változtatni – és egyszer csak Klárafalván letelepedni.
