Az Erdélyben lévő zeteváraljai víztározó a Nagy-Küküllő felső szakaszának egyetlen mesterséges tava. Építése 1976-ban kezdődött, és 1992-ben fejeződött be – olvasható a Wikipedián. 

A cél árvízvédelem és folyószabályozás volt, de a helyiek energetikai, idegenforgalmi és környezetvédelmi célok szolgálatát is remélik tőle. Az építés során kb. 3 millió köbméter földet mozgattak meg, több mint 70 000 köbméter betont használtak fel. A munkálatokat közel 300 ember végezte. A vízgyűjtő tó jelentősége akkor látható igazán, amikor például a közeli Nyikó mentén az évente ismétlődő árvizek tetemes anyagi károkat okoznak.

A víztározó egyrészt védi a völgymenetben elterülő településeket a levonuló árvizektől, másrészt tartós szárazság esetén biztosítja a Nagy-Küküllő megfelelő vízhozamát.

Az Y-alakú víztározó 49 millió köbméter vizet tud befogadni, a mesterséges tó hossza 2,6 km, amelyből 1,4 km az egykori Nagy-Küküllő hosszában terül el. A vízfelület szélessége 400–800 méter, a két elágazásban, a Nagy-Küküllő és a Sikaszó mentén pedig 150–200 m között váltakozik.

A fotókért ismételten köszönet Ötvös Sándornak, aki legutóbb a Körös-torokról készült felvételeivel kápráztatott el bennünket.