A szőlőtermesztést kiszolgáló iparok és szolgáltatások települések szerinti szakosodása eredményeként évszázadokkal ezelőtt a Tokaj-Hegyalja borvidék hordókészítő központja Gönc mezővárosa lett. A gönci hordó más magyar hordótípusoknál hosszúkásabb és keskenyebb volt, mert a távolsági borkereskedelem jobb helykihasználás céljait szolgálta.
Változtak a méretek
A Tokaj-Hegyalján borűrmértéknek is számító gönci hordó űrtartalma a történelem folyamán többször is változott. A XVII. század elejéig 352,5 liter, a XVII. század további részében 201,44 liter. A XVIII. századtól 151,07 liter. 1807-től 147,73 liter, míg végül a XIX. századra 135,75 liter méretűre csökkent, és ennyi ma is.
Három hordó egy szekéren
Évszázadokon át ez a hordó volt a mérce a borkereskedelmet lebonyolító hosszú szekerek elkészítésénél. Mivel a – főként távoli piacokra igyekvő, öszvér vontatású – szekerek rossz, meredek utakon közlekedtek, így a jobb helykihasználás és a biztonságos szállítás miatt lett egyeduralkodó ez a hordótípus. Egy hordószekérre általában 3 gönci hordó fért fel. Az Alföld búzája és a Hegyalja bora a Tokaj – Szerencs -Gönc – Kassa – Eperjes – Bártfa útvonalon jutott el Észak-Európába.
Az aszú érlelésére és szállítására gönci félhordót használtak, melyet átalagnak is neveztek. A hordó az aszúborok készítésekor is fontos szerepet játszott: az aszú annyi puttonyos volt, ahány puttony töppedt szőlőszem került egy gönci hordó alapborba.
Nincsen párja a zempléni tölgynek
A gönci hordó zempléni kocsánytalan tölgyfából készült, korábban fa-, a 19. századtól fokozatosan vas abroncsozással. A közepesen kemény, kopásálló, magas csersav tartalmú zempléni tölgy kiváló hordóalapanyag, mely a nemzetközi borászatban is régóta ismert fogalom. A hordó fája ugyanis jelentősen befolyásolja a bor érési folyamatait, és kedvező hatással van a színére és aromájára is.
A borvidék pincéiben ma is ekkora hordókban érlelik a bort.
Fotók: tokaj-turizmus.hu
