A növénybarátok szeretik a különlegességeket, az érdekes megjelenésű dísznövényeket, de a valódi furcsaságokat kevésbé ismerik még a hobbikertészek is. Mutatunk néhány igazán fura növényt, valóban nem mindennapiak.
Kavicsvirág (lithops): „Ne foglalkozz velem, én csak egy kavics vagyok”
Ezek a „virágzó kövek” igazán imádni valóak. Nagyon eredeti trükkel cselezik ki a szomjas növényevőket: egyszerűen csak kavicsnak „tettetik magukat”. Teszik ezt annyira ügyesen, hogy gyakran a szakértő növény gyűjtőket is megtévesztik. Afrika déli, sivatagos részein őshonosak. Nagy szárazságok idején köd, pára cseppekkel is elvannak, így rendkívül jól tűrik az aszályt. Viráguk leginkább a százszorszépre hasonlít. Ma már itthon is találkozhatunk velük.
Szemérmes mimóza: Egy igazán érzékeny növény
Nála finomabb, előkelőbb növény már valóban nehéz lenne találni. Nevét onnan kapta, hogy levelei a legkisebb érintés nyomán is elkezdenek összezáródni, ami rendkívül különleges látványt nyújt. Nagyon kevés, mozgásra képes faj él a Földön, a szemérmes mimóza közülük az egyik. Tudósok szerint ez egyrészt védekezés a növényevőkkel, másrészt bármiféle külső stresszhatással szemben. A mimóza levelei egyébként úgy 10 perc múlva visszaállnak eredeti állapotukba.
Gympie gympie: Csak egy szúrás…
A rózsától a kaktuszig sok növény fejlesztett ki „szúrós” védelmet magának. Egyik sem veszi talán annyira komolyan a védekezést, mint az Ausztrália, Indonézia és a Maluku-szigetek esőerdeiben őshonos Gympie gympie. Eme cserjét sűrű szőrzet borítja, és érintésre egy rendkívül irritáló neurotoxint, moroidint bocsájt ki, mely akár hónapokig tartó kínzó fájdalmat okoz a szerencsétlen áldozatnak. Ezek után ki gondolná, de a Gympie gympie gyümülcse ehető!
Rafflesia arnoldii: nem érdemes szagolgatni
Hiába ő a világ legnagyobb virága, másban nem osztozik nálánál kisebb társaival. Se látható szára, levele, vagy gyökere nincsen – általában „bérli” otthonát, egy másik fa vagy egyéb növény képében, a vizet és tápanyagokat is innen szerzi. Nem kerülhetett volna fel még ennyiért a listára, ha nem lenne irtó büdös. Leginkább a rothadó húsra emlékeztető „illatával” a méheket, rovarokat vonzza magához.
Velvícsia: vénebb a hegyeknél is
Neve a latin csodálatos (mirabilis) és valóban: a velvícsia nem is okoz nekünk csalódást. Első ránézésre semmi különös nincs rajta. Kis törzsén mindössze két – igen, kettő darab – levélke nő. És nő. És nő… Bár közben eltörnek, összetekerednek és lerongyolódnak, mégis tovább nőnek. Akár 5-600 évig is. Legöregebb példányai akár 2000 évesek is lehetnek! Kitartása, túlélési képessége miatt a velvícsia Namíbia nemzeti címerében is helyet kapott.
Óriás kancsóka (nepenthes attenboroughii)
Semmi újdonság nincsen egy húsevő virágban, na de ez nem akármilyen! A Sir David Attenborough-ról elnevezett növény igazán impozáns méretű: kancsója egy láb átmérőjű. A kancsó nyílásából nektár választódik ki, ami odavonzza a rovarokat és a kisebb állatokat, belül savas-enzimes folyadék „várja”, hogy az áldozat belepottyanjon és megemésztődjön. Bár ez a Fülöp-szigeteki növény elsősorban rovarok elfogására specializálódott, találtak már a belsejében patkány, illetve egér tetemet is.
Jerikó rózsája (Selaginella lepidophylla)
A virágok nagy túlélője a Jerikó rózsája. Hosszan tartó aszály esetén a növény kis gömbbé zsugorodik össze, így védve magát az extrém hőség és szárazság ellen. Mikor nedvességet kap, újból kinyílik, mint aki jól végezte dolgát. Hívják még túlélő növénynek, dinoszaurusz növénynek vagy épp kővirágnak is. Észak-Amerika sivatagos részein él.
Szerző: Gulyis Csaba
