A Körös-Maros Nemzeti Park szikes pusztáit járva jó eséllyel megpillanthatunk egy-egy szongáriai cselőpókot, különösen az őszi időszakban, olvasható a nemzeti park weboldalán.
Különlegessége, hogy nem sző fogóhálót. Szürkületkor előbújik üregéből és annak környékén portyázva lerohanja áldozatait, tücsköket, futóbogarakat, különböző rovarokat. Legnagyobb eséllyel ősszel találkozhatunk vele, ilyenkor a téli elvermelés előtt igen intenzíven vadászik az alkonyati órákban. Nemcsak a szikes pusztákon, hanem a kisebb falvak nagy, füves udvaraiban is feltűnhet, főleg az esti villanyfénynél, amikor a rovarok is megjelennek.
Alapvetően nem támad, csak akkor csíp meg valakit, ha megszorítják, megnyomják vagy veszélyben érzi magát. Csípése erős, a lódarázséhoz hasonló. A csípés émelygést, hányingert és heves szívdobogást idézhet elő.
A szongáriai cselőpókok a telet általában a saját maguk által készített mély repedésekben, furatokban töltik. Ha átvészelik a hideg évszakokat, akkor 2-3 évig is elélhetnek. Az utódokról kizárólag a nőstények gondoskodnak, a pici pókokat első vedlésükig a saját utótestükön hordozzák. Ilyenkor a földbe vájt üregek tetejét is befonják, lezárják, hogy védjék utódaikat.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
