Édesanyja szakácskönyvében a nagyi kézzel írott mézeskalács receptjét találta meg évtizedekkel ezelőtt. Kíváncsiságból kipróbálta, és ez a szerelem olyannyira sikerült, hogy mézeskalács különlegességeivel 2015-ben különdíjat nyert a Magyar Kézműves Remek pályázaton.
A Szlovákiában született, gyerekkorát ott is töltő, majd Salgótarjánban letelepedett Győrffy Dezsőné – akit a szakmabeliek Klárikaként ismernek és szólítanak – nyugdíjas óvónő. Lakásának egy csücske a műhelye, ott alkotja a nagyi ihlette meseszép kreációkat.
Nagymamám ősrégi receptúráját semmire sem cserélném: házi tojást, termelői mézet, lisztet, szódabikarbónát, porcukrot, őrölt fahéjat és szegfűszeget használok a tésztához, a máz pedig a cukrászok által is használt cukorgyöngyöt és ételszínezőt tartalmaz.
Közel tíz éve kézművesként alkot. Ahogy mondja, az óvodások körében eltöltött 38 év adja mézeskalácsai mesevilágát, ugyanakkor örömmel készít palóc, és az egyre divatosabb kalocsai motívumokkal díszített „csodákat” is. A Magyar Kézműves Remek pályázatra beadott egy igazi kuriózumot is: a mézeskalácsból készült cseresznyés tálat.
Két fiú- és két lány unokám sokszor kipróbálta már a mézeskalács-készítést. A formák sütéséig nincs is „baj”, ám amikor az édes máz a sütikre kerül, többnyire nem bírnak magukkal, és frissiben lenyalják az édességet a kalácsról.
„Hivatalosan” a mézeskalács nem édesség, így csak dísztárgyként kínálható. Miután azonban csak ehető anyagokat tartalmaz, a gyerekek szeretik is. Nincs is nagyobb szívfájdalma a süti készítőjének, amikor egy vásárban az apuka megveszi a lurkónak a mézeskalács-házikót, a gyerek pedig szinte pillanatokon belül jóízűen elfogyasztja azt, amit Klárika órákon át készített.
Karácsony közeledtével egyre többen keresik a mézeskalácsot. Hagyomány ez, az ünnep része. Győrffy Dezsőné azt mondja, ha a nap 48 órából állna, akkor sem tudná ilyenkor kielégíteni az igényeket. Más időszakban viszont szívesen mesél tudományáról bárkinek, és megosztja a nagyi titkait a jövő mézeskalács-készítőivel.
