5 saját és 12 nevelt gyerekük már kirepült, most újra van 6 csemetéjük

A Tolna megyei Szakályban laknak, ahogy a helyiek mondják, a „nagyházban”. Mert bizony, ha mindenki egyszerre érkezik, a 27 tagú családnak kell a hely. A szóvivő, Dürvángerné Gál Magdolna, Mamóca olyan beszélgetőpartner, aki napokig tudna mesélni. Igaz lenne is miről.

Férjével együtt szülők és nevelőszülők.

Aki olvassa történetüket, talán osztozik a véleményben: élnek még köztünk csodálatos emberek, akiket szeretni és tisztelni kell.

Alaposan felkészültem a Dürvánger családból, de mégis jobb lesz, ha Ön mutatja be a famíliát.

A férjemmel kilenc éve vagyunk partnerek, hét éve házasok. Találkozásunkig Ernő felnevelt két fiú- és egy leánygyermeket, s jómagam is megtettem ezt a saját fiammal és lányommal. Péter, Károly, Mónika, illetve Tamás és Anikó már felnőttek, házasok. Saját fészkükben nevelgetik az unokáinkat: Brúnót, Ákost, Olíviát, Mátét, Bálintot, Szonját, Ábelt , Kolost, Félixet. Májusra Anikóék a két fiú után végre lányt várnak. Unokakért tartjuk számon a velünk rendszeresen kapcsolatot tartó korábbi nevelt lányaink gyermekeit is. Anett fiát Dánielt és kislányát Dorinát, valamint Dóri Benjaminját.

Volt valamilyen pikantériája kapcsolatuk megszületésének és a nevelőszülőségnek?

Semmi különös, és büszke is vagyok a történetre. Amikor megismertem a páromat, én már két gyermek nevelőszülője voltam. 2000 áprilisában fogadtam be első két picikémet, a sajátjaim ugyanis már alig voltak otthon, hiányoztak a gyerekek magam körül.

Ernő beleszokott a feladatba: velem együtt járt a nevelőszülőség neki, ha engem akar, akkor ez van alapon.

Könnyen tette, mert mindig nagycsaládról álmodott, és a házat 1989-ben ilyen léptékkel építette. Házasságkötésünkkor már egyik gyereke sem lakott vele, üresen pangott az épület, akár egy kísértetkastély. Akkor azt kérte, hozzak életet az élete munkájába. Hát, hoztam. Azóta is nagyon jólesik, amikor ilyet mond nekem: „életre kel minden, amihez csak hozzányúlsz, amit megérintesz”. A „nagyház”, ahogy a falubeliek nevezik, azóta a harmadik turnust vigyázza. 12 nevelt gyerek már kirepült, most újra van hat csemeténk.

Ők kik?

Mostani gyerekeink lassan két éve, 2014 februárjának végén érkeztek hozzánk. Akkor 6 éves volt a legidősebb, Dezső. 5 éves volt Józsika, 4-4 évesek az ikrek, Dalma és Rikárdó. 2 éves volt Leila és négy hónapos Nándika, akit haza sem adtak, a csecsemőotthonból egyenesen hozzánk került.  Jó, hogy tényleg kicsiket kaptunk. A koruk miatt még sok segítségre szorulnak, de az idő nekünk dolgozik, mert az idő nálunk az értékek közt a legelső.

Egyébként ők hatan édestestvérek.

Gyermeknevelés közben eteti a jószágot, neveli a palántát, kapál, befőz, savanyít, metsz, gyomlál. Hogyan bírja?

Köszönöm, jól. Néhány hét múlva előkészítem a magoncok helyét. Van egy üvegezett, fűtetlen folyosónk, szép nevén a „télikert”, ahol egy asztalon kinevelem a palántának valót. Ez kerül tavasszal a kertbe, majd a termés nyáron és ősszel üvegekbe, zacskókba, a „KISTESCO”-nkba, illetve fridzsiderbe. Ha vendégségbe megyek, a spájzból viszek ajándékot. Felnőtt gyerekeinket is ellátom házi ízekkel, hadd szokják a természetest a műételektől hemzsegő világban.

Egy ismerőse javasolta, hogy kedvenc szárnyasai nehogy kimaradjanak a beszélgetésből.

Hát persze, mert a libáink több szempontból is nagyon fontosak. Keltetőgéppel keltetek, nagy öröm, amikor csipogás hallatszik a tojásból, no, meg amikor már ott száradnak a kis pelyheskék. Melyik gyereknek ne csillanna föl a szeme ilyesmitől? Felnevelésükhöz családi összefogásra van szükség. Rengeteg zöldet kívánnak a feneketlen begyű újoncok, így a Kapos partjáról a kicsik közreműködésével – akik élvezik a gyűjtést – tavasszal zsákokban  hozzuk a friss, fiatal csalánt. A tojáshéjakra szükségem van.

A héjakból születnek majd a fehér hímzést imitáló csipkézett tojások, mert kézműves praktikákkal is foglalkozom.

Amikor a libák tojni kezdenek, naponta kifújom a felhozatalt. Olyankor rengeteg a tojásos étel nálunk: piskóta, rántotta, tojásos nokedli, a szomszédokat is ellátom, de olyankor még a kutya is rántottát eszik.

Ennyi gyerek mellett hogyan fér bele a nap 24 órájába a kézművesség?

Napi két-három óra jut ilyesmire, de annak nagyon meg kell lenni. Nem nézek tévét. Amíg mások tátott szájjal, merev szemekkel bámulják a dobozukat, nekem ezernyi áldott szikra gyullad a fejemben és az Isten adta kezemben. Tisztában vagyok vele, hogy élnem kell ezzel az ajándékkal, nem kótyavetyélhetem csak úgy el, mint ahogy a drága időt sem.

Utolsó kérdés a „közhely”: jut idő kirándulásra, pihenésre ennyi munka és ennyi gyerek mellett?

A szabadidő nem luxus, hanem létszükséglet. A kert, és az állatok miatt ugyan nem szeretek máshol éjszakázni, de ha minden kötél szakad, akkor esetleg egy éjt, mert olyankor egy kedves baráti házaspár megnyugtatóan helyettesít minket. A kirándulásokat inkább és sűrűn szeretjük. Egy Renault Trafic-kal közlekedünk, melyben elfér hat gyerekülés, és pakolni is tudunk bele. A jól bevált hajnali keléssel kilenc órára sok olyan helyre odaérhetünk, ahová akarunk.

Kicsi ez az édes Magyarország.

Ezért azt vallom, előbb itthon kell jól körülnézni, megismerni, meglátni és megcsodálni, megtanulni értékelni, megbecsülni, s az ember Isten óvó áldásával elalvásra mindig hazaér.

Karácsony előtt beszélgettünk, az ünnepekben pedig üzenetet kaptam Mamócától.

“Az ünnepek hazahozták a “nagyokat”, a nagyok hozták az unokákat. Ma 16 volt a létszám, pedig csak kettő felnőtt gyerekünk hozta haza a családját. Anikóék tegnap voltak itthon négyen, Kareszékat várjuk még a héten, ők is jönnek négyen. Tamásék is készülnek hárman.

Jelenlegi teljes létszámunk 27, Veronika születésével májustól 28 lesz.

Üdv: Mamóca”

Drága Mamóca! Üdv Nektek! Egészséget, jóságot, szeretetet kívánok 2016-ban is.