Illatozz rozmaringot, 75 százalékkal képes javítani a memóriát

Leírások szerint egészen az ókorig visszavezethető a rozmaring memóriajavító hatása. Már Shakespeare Hamletjében is elhangzik: „Itt van a rozmaring, hogy emlékezz reám!”

Európában és Ausztráliában esküvőkön, temetéseken, háborús megemlékezéseken gyakran kötik bele a csokrokba, koszorúkba. Régi hagyományok szerint gomblyukakba tették, elégették vagy a temetés végén a sírba dobták. Rozmaring amuletteket készítettek, melyeket elalvás előtt a párna alá helyeztek bízva abban, hogy elűzi a rémálmokat és javítja a memóriát.

Valódi hatásait és eredményeit már tudósok is igazolták

Mark Moss és csapata „A rozmaring illóolaj szerepe az aromaterápiában” című írásukban még 2003-ban jelezték tudományos észleléseiket.  Leírták, hogy a rozmaring illóolaj  számottevően növeli a teljesítményt és általában jó hatással van a memóriára -olvasható a herb-info oldalán.

Ezt követően 2012-ben,  idős embereken ( 75 év felettiek) végeztek egy vizsgálatot. Szárított rozmaring levélport helyeztek el a szobájukban. Ennek hatására jelentős javulást tapasztaltak ezen emberek kognitív teljesítményét illetően.

Egy másik tanulmány szerint Mark Moss és Lotaringia Oliver a Northumbria-i  Egyetemmel közösen  azonosították az ún.  1,8-cineol nevű vegyületet, ami potenciálisan hat a kognitív és hangulati teljesítményünkre. Mindezen vizsgálatok alapján igazolják, hogy

a rozmaring illóolaja képes akár 75% -kal növelni a memóriát.

Hogyan lehetséges ez?

Íme egy idézet az egyik tudományos szaklapból:

„ Az illékony vegyületek (például a  terpének) be tudnak lépni a véráramba az orr vagy a tüdő nyálkahártyáján keresztül. Olyan kis szerves molekulák, amelyek könnyen átjutnak a vér-agy gáton, ennek segítségével közvetlen hatást fejtenek ki az agyban található receptorokra. A 1,8-cineol nevű vegyület hasonlóképp lép a véráramba  inhaláció vagy lenyelés útján.”

Ez egy újabb példa arra, hogy az őseink tudtak valamit a gyógyításról. Ezeket a tényeket valamiért a modernizált világ nem akarja elfogadni, a gyógyászatban pedig még mindig csak csekély esélyt adnak egy- egy régi feljegyzésnek, melyek arról szólnak, hogy bizonyos gyógynövényekkel milyen betegségeket voltak képesek gyógyítani őseink. Vajon mikor fogjuk utólérni az ősi tudományt vagy alkalmazni, visszavenni  egy részét? Mikor fogjuk tökéletesíteni a modern tudományt, az ősi bevált módszerekkel? Reméljük minél előbb, amíg még van genetikailag módosítatlan alapanyagunk hozzá.