Életmód

Vadállatok nyomában az afrikai szavannában

Aki ezt az élményt átéli, bizonyára sosem felejti el.

Balogh Boglárka világutazó-újságíró ebben az esztendőben több hónapon keresztül ismerkedett Afrikával, s természetesen írásban és képben is megörökítette élményeit. A világutazó fotóiból „Mintákban a világ” címmel nyílik kiállítás 2016. október 19-én a Magyar Nemzeti Múzeumban, de részleteket és érdekességeket Facebook-oldalán mindig lehet találni.

szafari1

Afrika rejtőzködő arcai

Balogh Boglárka újságíró hét éve járja a harmadik világ országait, szociográfiai és állatvédelmi témákon dolgozva. Beutazta Ázsiát, Indonéziát, Indiát, Afrikát és Latin-Amerika egy részét. Riportot készített többek között Tanzánia rituális albínó gyilkosságairól. Kambodzsa árva-turizmusáról, a burmai menekültek thaiföldi helyzetéről, de Bélizé lamantin mentőiről, Uganda hegyi gorilláiról, Borneó orangutánjairól is. Az indiai becsületgyilkosságokat feldolgozó dokumentumregénye Love Commando címmel 2013-ban jelent meg. A National Geographic Magyarország online-nal másfél éve dolgozik együtt, az idén januártól májusig tartó négyhónapos afrikai útja alatt az ő felkérésükre vezetett heti két alkalommal jelentkező blogot törzsekről, orvvadászokról, ipari oroszlántenyésztésről, állatvédelemről és kultúráról. Témái középpontjában az ember és annak környezete áll, a modern és a hagyományos világ ütközése, azok egymásra hatása Földünk jövőjének tükrében. A mostani fotókiállítás, az Afrika rejtőzködő arcai című, egy különleges utazás a múltba, melyet a természet, az emberek és a máig élő ősi szokások ábrázolásán keresztül ismerhetünk meg.

Az alábbi élménybeszámoló rövidített változata Balogh Boglárka afrikai szafari túrájának.

szafari7

„Mély álmomból hatalmas csörömpölésre riadok. Kinyitom a szememet, egy pillanat töredékéig azt sem tudom, hol vagyok, de azonnal felülök a matracomon. A Krüger Nemzeti Park kempingjében egyedül a mi sátrunk meg autónk áll a fákkal és bokrokkal körbevett tisztáson.

Megjött az elefánt

Az egyik fiatal fa iszonyatos roppanással derékba szakad, vastag gallyak reccsennek, és tompán puffannak a talajon. Puha léptekkel valami közeleg a sátor felé, de aztán mintha meggondolná magát, egy pillanatra megáll. Minden elcsendesedik, semmi nem utal arra, hogy tomboló látogatónk lenne, de én tudom, hogy valami kint van a sötétben. És akkor a jól ismert hangot meghallom: levelek zizegnek, egy ág megreccsen, és ropogni kezd a fogak alatt.

szafari6

Megragadom hálótársam karját, majd óvatosan kihúzzuk a sátor ajtaját. Vigyázva kidugjuk a fejünket, és elképedve bámulunk a hatalmas, 4 méteres elefántbikára, ami tőlünk három méterre boldogan legel a felettünk lévő fáról.

Életemben ekkora elefántot még nem láttam, főleg nem szó szerint testközelből, bár a félhold bevilágítja a tisztást, és a kempinghez tartozó nyitott konyha lámpái is égnek, szívem olyan hevesen ver, hogy hallom a dobolást a fülemben. Mindketten tudjuk, hogy a lehető leggyorsabban ki kell másznunk a sátorból, mielőtt a bika rálép, vagy átgázol rajta, mint ahogy azt a kerítéssel tette.

szafari3

Talán furcsán hangzik, de a szavannán az ember az elefánttól kell, hogy a legjobban tartson, és nemcsak azért, mert ez a legnagyobb vad, hanem azért is, mert a legokosabb.

szafari8

Jobb félni, mint megijedni

Egy jó félórát ácsorgunk a szabad ég alatt a csillagok gyűrűjében hol az autónkhoz húzódva, hol abban ülve, arra várunk, hogy a bika végre valahára a kemping másik végében legeljen. Mikor megelégeli a megszokott ízeket, és új fa után néz, sátrunkat úgy ahogy van felkapjuk, és beköltözünk a nyitott konyhába, elbarikádozva magunkat az asztalokkal és a székekkel.

A park

A Paul Krüger által 1898-ban alapított Sabie Park, ami kezdetben a vadászatok ellenőrzésére és az ennek következtében számbelileg erősen lecsökkent vadállomány védelmére jött létre, mára a majdnem 20 000 km2-nyi területével, kilenc bejáratával, 2500 km-t felölelő kiépített úthálózatával, és megannyi kempingjével a Dél-afrikai Köztársaság egyik legkiterjedtebb védett helye. A régió nagyvadakban dúskáló ligetes szavannái, part menti erdői és a széles füves síkságai több száz növény és állatfajnak lett természetes lelőhelyei az évtizedek alatt. A park az utóbbi kilencven évben több tíz millió látogatót fogadott, akik a kialakított útvonalakon az egynapostól a többnaposig terjedő szafarin fedezhetik fel a terület kínálta szépségeket.

szafari10

Alig van még reggel hat óra, de a nap már vörösen világítja meg a szavanna lapos tetejű fáit, amikor Boris, a túravezetőnk felvesz minket a tábor előtt nyitott oldalú szafari kocsijába. Ahogy mondja, a leghasznosabb órák a vadlesre a kora reggeliek, és a késő délutániak, így alighogy kinyit a nemzeti park Numbi bejáratának ajtaja, elsőként hajtunk a lebetonozott útra.

szafari12

Oroszlánok, páviánok, zsiráfok

Nagyon messziről, vadászatból hazatérő oroszlán tompa morgása hallatszik, zsiráfok motoznak a bozótban, elefántok vonulnak valahol benn a fák közt: az afrikai kora reggelek megszokott hangjai vesznek körbe. Ráhajtunk az egyik földútra, bejárjuk a nagy rétséget, kacskaringózunk a sziklák közt, de a szerencse nincs velünk, az első három órában néhány antilopot, madarat és a civakodó páviánokat kivéve egyetlen komoly vaddal sem találkozunk.

szafari9

Orrszarvú, gazella

Ám egyszer csak, mint valami szürke sziklatömb, megáll előttünk egy hatalmas nőstény orrszarvú, szarva legalább kétszerese a megszokottnak. Csak bámul, mi pedig megyünk tovább.

Gazellák tűnnek fel a láthatáron, kicsinek és fehérnek látszanak a sárgás fényben, majd messzebb egy csapat zebra is kibontakozik a zöld bozót előtt. Lesétálnak a meredeken, és óvatosan körbepillantva a tóhoz ügetnek. Isznak.

szafari4

Előbújnak a hiénák

Felkapaszkodunk egy kis emelkedőn a bokrok között folytatjuk utunkat tovább. A bozót itt olyan sűrűre nőtt, hogy a semmit nem látni, mi lakik közte. Óvatosan kerülgetjük a varacskos disznók odúit, mikor túravezetőnk hirtelen a fékre lép.

szafari5

Hiénák – fordul felénk izgatottan. Akkor veszem csak észre a tőlünk alig másfél méterre fekvő, terebélyes fa árnyéka alatt pihenő ragadozók kupacát. Bár rengeteg hiedelem övezi őket, nem csak rendkívül kíváncsiak, de intelligensek is, például különböző testhelyzeteket használnak a többiekkel való kommunikáció során, és igen kiterjedt a hangképző képességük is. A morgás, nyögések, a hörgés, üvöltés ugyanúgy a repertoárjukba tartozik, mint a sokak által oly jól ismert mániákus kacagás.

Az élet forrásai

Majdnem tíz órát töltünk a parkban a vadakra lesve, de képtelen vagyok megunni. A naplemente most a zsiráfokat vonja fénybe, és én újra és újra visszamennék, fel-alá kocsikáznék a földes úton, a hol száraz, hol dús dombokon át, mert kimondhatatlan erő van abban, amikor az ember és állat korlátok, félelem és bizalmatlanság nélkül képes egymás közelében lenni a természetben.

Ilyenkor a túlcivilizált ember úgy érzi végre, hogy hazaérkezett, és a vadság szükségesség, mert a parkok, a rezervátumok, a folyók nem csak a benne élő állatoknak és növényeknek, hanem az ő életének forrásai is.”

Fotók: Balogh Boglárka

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.