20. századi karácsonyfadíszek
Viktória királynő halála után – Nagy-Britanniában ő tette népszerűvé tette a karácsonyfa-állítás szokását – nemzeti méretű gyász tört ki az országban, és a karácsonyozás szokása jó néhány évig elvesztette jelentőségét. Néhány családnál ugyan megmaradt a nagy, flitterekkel díszített fenyő állításának szokása, a legtöbben viszont áttértek a kicsi, asztali darabokra. Ez időben váltak népszerűvé a mesterséges fák.
Az 1914-1918 között a háború miatt visszaesett a karácsonyfadíszek készítése, hiszen az európai országok közül sokan nyersanyaghiánnyal küszködtek az élet alapvetőbb területein is.
A harmincas években nosztalgiamozgalom szökkent szárba, elsősorban Nagy-Britanniában, de a világ számos más részén is. A karácsonyi üdvözlőkártyák sapkás, sálas, Charles Dickens világát idéző, az 1840-es évek divatját és hangulatát követő viktoriánus hölgyekkel voltak tele. Ismét divatba jött a természetes fa, ami roskadozott a csengőktől, gömböktől és flitterektől. Ugyanekkor vált népszerűvé vált az aranyhajú angyal, mint csúcsdísz.
Kapcsolódó anyag>>> Az adventi koszorú jelentése
1945 után újra nosztalgiahullám söpört végig a világon. Az embereknek szükségük volt a karácsonyra, ami az egyre inkább változó világban változatlanságot, megnyugtató biztonságot nyújtott. A fák olyan nagyok voltak, amekkorát csak az emberek megengedhettek maguknak. A technika fejlődésével népszerű dísszé váltak az áttetsző műanyag lakatok, papírangyalok, a sötétben világító-derengő jégcsapok.
Az 1960-as években újabb változás történt az egész világban. Az új jelszóvá a modern vált, a műanyag, a futurisztikus, a jövő, a fejlődés – a karácsonyfadíszek közt is. A díszek megritkultak, a fák puritának lettek, csak a gömb és az ezüstszínű szalagok maradtak divatosak.
Az 1970-es, 1980-as években újra előtört a viktoriánus kor iránti nosztalgia, és ez jól jött a karácsonyfadíszeknek. A gyártók visszatértek a régimódi, emberközelibb díszítéshez, újabb és újabb lenyűgöző termékeket dobva piacra. Európában újra divatba jöttek a csodás üvegek, a valódi ezüstből készült flitterek.
Emlékezetesek díszeink ezekből az évekből
A 90-es évektől kezdve aztán, miután a világ “kinyílt”, elkezdődött a díszek keveredése, és ma már nem igazán lehet követni a divatokat. Minden országban, sőt, minden családban más és más a szokás; nem beszélhetünk már világméretű, meghatározó, hosszan tartó trendekről.
Szaloncukrok a 70-es években
A 70-es évek választéka három fajtára korlátozódott:
- ezüstpapíros, bevonat nélküli fondant három ízben
- aranypapíros, csokoládé bevonatú fondant három ízben
- fenyőágakkal és harangocskákkal díszített rózsaszín és kék celofános, aranypapíros, csokoládé bevonatú fondant három ízben.
A konzum szaloncukor három ízét nehéz volt meghatározni, inkább a színek szerint csoportosítottuk: a fehér volt a legfinomabb, talán a vanília íz dominált a sűrű cukoríz mellett, a rózsaszín is finom volt, íze puncs lehetett, a barna viszont kifejezetten rossz volt, a már akkor sem kedvelt Erigon kanalas gyógyszer ízére emlékeztetett leginkább.
