Ablak mögött ülni és kitekinteni. Várni. Bár tudjuk, hogy nem érkezik senki, de mégis. Talán. Hiszen csodák mindig vannak. Erre a csodára vár minden idős, magányos ember. Hogy valakinek mégiscsak hiányzik, hogy valakinek mégiscsak eszébe jut, hiszen annyi emlék köti ehhez az élethez. Annyi találkozás, annyi emlékezetes élmény…, valakinek talán eszébe jut.
Sajnos nem egyedi, hogy van olyan idős ember, akinél úgy eltelik egy hónap, hogy nem beszél senkivel. Az ilyen elszigetelődés minden évszakban nehéz, de az ünnepek közeledtével már pusztító érzés. Ezeket a magányos embereket már nem lehet kimozdítani egy-egy karácsonyi nyüzsgő programra, sem mentális, sok esetben fizikai állapotuk sem teszi lehetővé, hogy otthonukból kimozduljanak. És sajnos van más oka is…
Mit eszek karácsonykor? Óóó, nekem már nem kell sok. Kedves, egy mákos gubára Önt is szívesen látom!
“Levelet szeretnék kapni. Egy sort, egy jókívánságot…, ennyi elég lenne.”
“Szeretném meghallani újra az élet zenéjét, és emlékezni arra, hogy nem rossz a világ.”
“Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol!”
“Ölelésére, a mosolyra, arra, hogy tudjam, mellettem van valaki, aki segít és támogat.”
“Bárcsak a fényes pompa helyett a kályhában ropogó tűz látványát csodálnák újra az emberek.”
- Ha tudod, hogy egy idős ember van a családban vagy éppen a szomszédban, a környéken, akkor látogasd meg!
- Ha időd és erőd engedi vigyél neki egy tál ételt, talán a legszebb karácsonyi ajándék lehet mindkettőtök számára!
- Ha távol él, akkor írj neki levelet, hívd fel telefonon, tudasd, vele, hogy gondolsz rá!
John Lewis tavalyi kisfilmjét érdemes újra megnézni. A hirdetésben szereplő kislány egy távcsövön keresztül lát meg egy idős, magányos embert a Holdon. A kislány kapcsolatba lép az idős emberrel és tudatja vele, hogy nincs egyedül.
Oda kell figyelni a magányra az idősek körében, és támogatni kell azokat, akik egyedül töltik a szeretet ünnepét, és hónapokig nem beszélgethetnek senkivel.
Szeressétek az öregeket
“Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet…” Óbecsey István
