Négy éve kezdődött a rókaszerelem. A Noszvajon élő Szigetvári Alexandra – aki civil foglalkozását tekintve szülésznőként az egri kórházban dolgozik – 2012-ben a közeli erdőben talált egy elárvult rókakölyköt, és magához vette. A Róki névre „keresztelt” állatot Alexandra – akit ma nagyon sokan „rókalányként” ismernek – és párja fél évig nevelték, majd az állat a szabadságot választva visszatért a természetbe.
Rókival kezdődött a szerelem
A Rókival töltött időszak teljesen új helyzeteket teremtett életünkben, és olyan felejthetetlen élményeket adott, hogy elvesztése világossá tette: róka nélkül szegényebbek a mindennapjaink – mondja Alexandra. – Ezért döntöttünk úgy, hogy újra rókamentésre adjuk a fejünket. Jó pár róka megfordult már nálunk, nehéz különbséget tenni köztük, de ha választani kellene, a szívemnek Myra volt a legkedvesebb, aki egy szőrmeróka volt. Jelenleg a két éves Rustyval és a fél éves Lunával osztjuk meg otthonunkat.
Honnan érkeztek az állatok?
Még Róki gondozása idején sok külföldi és egy maroknyi hazai rókatartóval ismerkedtem meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a vadonból mentett rókákat lehetőség szerint mielőbb visszaengedjük a természetes élőhelyükre, az úgynevezett szőrmefarmokon, azaz fogságban született vagy sérült kölykök repatriálása azonban nem történhet meg. Ennek az az oka, hogy kevésbé alkalmazkodóak, illetve más állatoktól és az embertől sem tartanak úgy, mint vadonban született társaik. Rusty és Luna is több generációs rókák, fogságban születtek, ezért számukra nem volt opció a szabadon engedés.
A rókák könnyen túljárnak az ember eszén – tartja a mondás. Mennyi törődést igényelnek a kis ravaszdik?
Rusty és Luna önálló birodalommal rendelkezik a kertünkben, nagy a mozgásterük, rohangálhatnak, kotorékot is áshatnak, és a szabadból bármikor fedett helyre térhetnek a kifutójukkal „összekapcsolt”, a lakás egy részében kialakított szobájukba. Tartásuk, gondozásuk azonban finoman fogalmazva sem gyerekjáték. Ezért sem javaslom senkinek az otthoni rókatartást. Öntörvényűek, makacsok, nehéz őket irányítani, mindenre hanggal reagálnak és szaguk is van. Imádnak elcsenni dolgokat, rágni, kaparni, egy család cipőkészletét például igen rövid idő alatt képesek használhatatlanná tenni.
Ön mégis évek óta a rókák nagy szerelmese. Nem ellentmondás ez?
Mint említettem, nekünk, nekem Róki olyan impulzust adott, ami visszafordíthatatlan kötődést teremtett a rókákkal. Tartásuk szívügyem, és részemről egyfajta üzenet a szőrme feldolgozása elleni, egyre nagyobb méreteket öltő küzdelemnek. Állatbarátként sokakkal együtt vallom, hogy a legkisebb mértékben sincsen létjogosultsága az ártatlan állatok ketrecben tartásának, hogy szőrméjük feldolgozásának céljából elektrosokkal haljanak kínhalált. Örömömre egyre több világcég áll be a sorba, és hirdet fur-free-t , bár fiatal „dívák” még világszerte igyekeznek a szőrméből készült ruhaneműket népszerűsíteni. Én pedig a közösségi média erejével próbálom felnyitni az emberek szemét a szőrme valódi arcáról.
Instagram-oldalán tapasztaltam, hogy naponkénti posztjaiban sem biztat senkit a rókatartásra.
Mindenkinek és mindenütt elmondom, hogy nem célom a rókatartás népszerűsítése. Többnyire a nehézségeket hangsúlyozom, mert ha valaki tényleg szeretne rókát menteni, fontos tudnia, mire számíthat, ne érjen senkit meglepetés. A rókákat például nem lehet hosszú időre magukra hagyni, hiszen – hogy a legfontosabbat említsem – etetni kell őket, ami nem bízható rá bárkire.
Ha már említette: mit eszik Rusty és Luna? Van-e kedvenc eledelük?
Az „evolúció alapú” etetésre törekszem, azaz olyan táplálékot adok a rókáinknak, ami a legközelebb áll a vadonhoz. Elsősorban nyers húst kapnak, de mivel a róka mindenevő, odafigyelek a zöldség- és gyümölcsfogyasztásukra is. A szárnyas a kedvencük minden mennyiségben, ám érdekes módon a vad- és nyúlhús iránt nem rajonganak. Szívesen ropogtatnak répát, almát, körtét, de például a banán sincs ellenükre, és rendszerességgel kapnak nyers tojást és belsőséget is.
Milyen gyakran kell állatorvoshoz vinni az állatokat?
Mivel oltási programjuk azonos a kutyákéval, így ez nem jelent problémát. Évente megkapják a veszettség elleni oltást és a féreghajtót. Számunkra ugyanakkor fontos volt ivartalanításuk is: a rókák esetében ezt a beavatkozást a 6 hónapos koruk előtt ajánlott elvégezni, így gátolva azoknak a hormonoknak a szekrécióját, amik később az ivarérett róka jelleget előhozhatják.
Többször posztolta a közösségi oldalakon, hogy két rókájuk jól megfér egymással a porta két kutyájával is. Milyen a kutya-róka barátság?
Dusky, a border collienk és Brendon, egy befogadott kis kutyusunk jó társai Rustynak és Lunának. Az más kérdés, hogy játék közben a rókák szeretik feszegetni a határokat, de ilyenkor a kutyák rájuk mordulnak, vagy a békesség kedvéért elvonulnak. A kutyák egyébként elszeparáltan esznek, mert a rókák kitúrnák őket a tálaik mellől, és megennék kosztjukat.
Van-e érdeklődés Rusty és Luna iránt? Gyakoriak a kíváncsiskodó látogatók?
Nem vagyunk állatkert. Bár az interneten sokan jelzik, hogy élőben szeretnék megnézni kedvenceinket, erre nincs lehetőség. Az otthonunkban csak a barátainkat és közeli ismerőseinket szoktuk fogadni, ők viszont nagyon élvezik a rókákkal való találkozást. Rusty és Luna eleinte mindenkivel bizalmatlan és tartózkodó, de rövid ismerkedés után megengedik a simogatást, vagy akár a kézből etetést is. A szocializáció és a szelídítés szempontjából ezek az ingerek elengedhetetlenek.
Összességében mi a megtapasztalt „titka” a rókatartásnak?
Értékelni kell azt, amit kapunk tőlük, de nem szabad rájuk erőltetni azt, amire nem nyitottak. Arra is figyelni kell, hogy ne szorítsuk őket sarokba, próbáljuk megérteni a testbeszédüket és hangjelzéseiket. El kell fogadni őket olyannak, amilyenek, nem szabad semmit sem megváltoztatni rajtuk! Bár nem javaslom senkinek tartásukat, de nekünk egyszerre áldás és átok a két róka, és hálásak vagyunk nekik, mert bearanyozzák mindennapjainkat.
Alexandra és a két róka életéről friss információkat IDE KATTINTVA találsz.
Kapcsolódó cikk: A rókák tudják igazán, hogy a szeretet mozgatja a világot
Címfotó: Jessyca Avram
