Így étkeztünk régen, avagy amikor még aludttejet ettünk joghurt helyett

A régi idők szegényvilága  ötletekkel, leleményességgel párosult és mindezek segítségével számtalanszor varázsolt illatos, ízletes, tápláló ételt a család asztalára a napi gondokkal küzdő gazdasszony.

Élelmiszert üzletben nem vásároltak a régi időben, táplálékukat maguk termelték. A kert, az ól, a mező adta egész évi táplálékukat.

Nem divatok, nem kalóriatáblázatok szerint készítették ételeiket

A lehetőségeket szem előtt tartva, a morzsát is megbecsülve, anyáik szokásait követve állították elő nem kis gondossággal mindennapi eledelüket. Táplálkozásuk nagy mértékben függött attól is, hogy a család mit dolgozott. Mást ettek a földművesek, a favágók, a pásztorok és természetesen az évszakok, az állatvágások ideje, az ünnepek, a nagy nyári munkák is hatottak az étkezésükre -írja a felvidék.ma.

• A faluban élő emberek között is nagy táplálkozási különbségek voltak. A szegények elsősorban növényi ételeket ettek, így pl. kásaféléket, kukoricát, kölest, hajdinát, burgonyából készült ételeket, gyúrt és kifőtt tésztákat. A kölesből készült finomságokat különösen szerették.
• Egyik kedvelt ételük a sült pép, más néven görhe vagy málé. Kukoricalisztet tejjel leforrázva, majd kizsírozott tepsibe öntve, sütőben megsütve. A sütés után szeletelve tálalták.
• Szívesen fogyasztották a burgonyából készült ételeket. Sütve, főzve, tepertősen vagy túrósan.

• Minden ősi fűszerünk egyben gyógynövény is, ízük harmóniája egyidejűleg szolgált testi, érzelmi, gondolati egyensúlyuk megtalálásához.
• A hajdani hagyományos falusi ételek receptjeit nem írták le, minden gazdasszony a fejében hordozta. Ha esetleg elfelejtett valamit, megkérdezte a nála tapasztaltabbtól.
• Nem bíbelődtek sokféle fogással, a repertoár elég egyszerű volt. Szinte mindig ugyanazokat az ételféléket cserélték-váltották hétről hétre. De bármit főztek, az ízletes, kívánatos volt.
• Akkoriban nem volt margarin, csak vaj, disznózsír és libazsír. Amikor a libát sütötték, a felesleges zsírt egy nagy bödönbe tették, és mivel nem volt jégszekrény, amit nem ettek meg rögtön, így került tartósításra.
• Nagyszüleink sohasem ettek gyerekként görög szőlőt tavasszal, és azt végképp nem tudták, hogy mi kivi vagy a gránátalma. Annak viszont nagyon örültek ha télen a fűszeresnél kaptak olykor egy-egy narancsot, citromot, mandarint és magyar gesztenyét.
• Akkoriban még nem dübörgött a joghurtkultusz, de otthon bögreszám fogyasztották az aludttejet.
• Tudták, hogy az igazi tyúkhúslevesnél nincs jobb gyógyír, és azt is, hogy hosszan, lassú tűzön kell főzni.
• Hetente egyszer ettek húst, a többi napon krumpli, tészta, és zöldségfélék voltak.
• Reggelire szalonna, tepertő, ünnepnapokon disznósajt és kolbász.
• Gyümölcs akkor volt, amikor érett.
• Halat is ettek párszor, vadat többnyire csak akkor, ha a kutya elkapta a nyulat vagy a fácánt, erre egyébkén idomították a kutyát,mert vadászni nem volt szabad.

Hétköznapokon egyszerű, takarékos ételeket ettek

Reggelire gyakran ettek olcsó, laktató levest /pl. káposztalevest, rántott levest, savanyú levest/ vagy különböző módon elkészített krumplit /pl. paprikás, főtt, héjában sültet/ esetleg tojást. Főleg a szegényebbek kukoricából főzött kását, pépet, gánicát, gombócot fogyasztottak. Délben kétféle étel került az asztalra, valamilyen leves mindig megtalálható volt. Mellé valamilyen tésztaételt ettek, pl. kifőtt tésztát, kelt rétest, pogácsát, búzagánicát stb.
Vacsorára a délről maradt ételeket ették vagy levest főztek. A vacsorát nyáron aludttejjel fejezték be, télen főtt, aszalt gyümölcsöt ettek. ( Hegedűs Mária – Felvidék)

Otthon készítették az édességeket is

Nem kellett hozzá más mint búza és búzaliszt. A rétesek, bélesek finomabb lisztből készült, néha hártya vékonyságúra nyújtott, ügyesen összehajtott kelt tészták: töltelékük tök, répa, alma, krumpli, kása, korpa, dara, káposzta, káposztatorzsa, mogyoró, szilva, túró, dió, mák, lekvár meggy stb. A kalácsok tejjel készült, dagasztott, kelt, üres vagy töltött tészták: van diós, mákos, ízes stb. kalács. ( Havran Erzsébet – Felvidék)

Szigorú rendje volt, hogy mikor milyen hús került az asztalra

Januárban volt a disznóvágás, ekkor disznót ettek. Ezután volt az öreg tyúkok, kakasok ideje, majd húsvétra megérett a sonka. Késő tavasszal kecskegidát vagy bárányt ettek, amelyek télen vagy tavasz elején születtek. Nyáron a csirkéket vágták le, s amikor ezekből kifogytak, úgy Márton nap körül, akkor jött a kacsa meg a liba. Karácsonyra hal volt.