Egy mátraljai kis faluban, Kisnánán él két fiatal, akiknek a vágya sokakkal ellentétben nem a karrierlétrán való előrejutás, hanem egy boldog, vidéki élet megteremtése. Történetüket megismerve túlzás nélkül mondhatjuk, hogy jó úton járnak.
Tapasztalat nélkül, de nagy lelkesedéssel indult
Mikor megfogalmazódott bennünk, hogy jószágokat szeretnénk tartani, akkorra már körülbelül két éve voltak állataink (egy pár csirke, liba, kacsa és már kecske és birka is). 6 éve kezdtünk bele az egészbe. Először olyan gazdasági megfontolásból, hogy a tojást ne a boltban kelljen megvásárolni, hiszen elfér az udvaron az a pár baromfi és nagyszüleinknek ez még természetes volt, hát tőlünk sem állt olyan messze.
Kaptunk kölcsönbe keltetőt illetve kölcsön tojásokat, és minden tapasztalat nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel elkezdtünk keltetni, hogy legyenek csirkéink.
Lelkiismeretesen forgattuk a tojásokat, azután a 18. naptól érdeklődve hallgattuk, hogy csipog a keltető. Csináltunk nekik csirkeudvart, egy kis óllal, és terménytárolóval, hogy legyen hol lakniuk, hogy jó helyük legyen.
Hát így indult. Párszor elmentünk vásárba szétnézni, hát persze, hogy nem tudtuk otthagyni a kiskacsát, a kislibát, hiszen ha már vannak tyúkok, van termény, miért ne lehetne ilyenünk is. Mert hát olyan kis szépek.
Ha valaki nem tud káromkodni, tartson kecskét!
Egyik barátunk, akit a csirketartás révén ismertünk meg, egy nap telefonált, hogy néhány kiskacsáért, kislibáért cserébe szívesen ránk bízná a kecskéjét, mert a felesége várandós volt, és már nem tudta gondját viselni. Fel sem merült bennünk soha, hogy kecskét tartsunk, de ha már megkért minket, és helyünk is volt, nem mondtunk nemet. Eleinte küszködés volt a fejés, és az nagy kérdés volt, hogy és hogyan tartsuk távol tartsuk a kis ugri-bugrit a veteményektől. Jolikánk, a kecske viszont előbb-utóbb megtanított minket mindenre: hogyan kell fejni, hogyan kell gondozni és etetni egy kecskét, mi az a téli takarmány, a laktáció, mindent. Még azt is megértettük általa, hogy miért mondják azt, hogy „ha nem tud valaki káromkodni, tartson kecskét” .
Emellett, ami a legfontosabb, hogy rájöttünk, mennyire szerethető egy ilyen jószág, és mint aki megérezte, tavasszal Jolika két kislányt hozott a világra. Egy kedves barátunktól még két kislányt kaptunk melléjük. Közben a kecskefajták közül beleszerettünk az angol núbiai fajtába. Mára a négy parlagi fejős anyánk mellett hat tisztavérű núbink van, Fehérke, Gréti, Klárika, Csipke, Masni és a pici Szederke.
Szükség volt még birkákra, kacsára, csirkére és Alexandrára
Egyszer csak gondoltunk egyet, és hoztunk három bárányt, amiket cumiból etettünk tejjel, szóval mi neveltük fel őket. Komoly, de ugyanakkor gyönyörű feladat volt. Körülbelül itt körvonalazódott bennünk, hogy szeretnénk állatokat tartani. Az évek során a juhok száma is jócskán megnőtt a Majorban. A három kis cumis barink felnőtt, kicsijeik lettek, majd évente több bárányunk is született, és vettünk is hozzájuk, így ma már összesen 22 birkánk van.
A baromfik létszáma sem csökkent. Természetesen kacsáink, csirkéink, és pulykáink is vannak, hiszen velük kezdődött az egész. Kedvencünk a kontyos liba és a bóbitás kacsa és csirke.
Pár éve számunkra is különlegesnek számító madarakkal gazdagodott az udvar. Mindig ámulatba ejtett minket a pávák szépsége, azon belül is a fehér páváé. Két évvel ezelőtt Alexandra névnapra költözött hozzánk meglepetésként a hófehér pávapárunk Hercegnő és Herceg, és most már egy fehér-kék tarka tojó is van mellettük.
Ica, a mangalica és Csinos, a puli a major alapja
Nálunk született vietnámi malackáink is vannak már, és persze a simogatós mangalicánk Ica, hiszen a mi kis családi gazdaságunkból sem hiányozhat a malac. Nagyjából össze is szedtük ezzel a Major lakóit, de a teljes képhez még hozzá tartozik pár igen fontos állatka. Munka mellett sajnos nem tudunk folyamatosan a jószágaink mellett lenni, vigyázni rájuk, de ehhez is van segítségünk, nem is akármilyen. 2014-ben hoztuk haza Csinosunkat. Ő egy fekete puli kutyus, aki a mi kis állat-családunk legfontosabb tagjává vált. Ő a Major alapja, és nagyon szeretjük. Azért, hogy ő se legyen egyedül, kapott egy fiúcskát társként. Ő Cuki. Ma pedig már egy kis komondorral, Felhővel bővült az „Őrzők” csapata.
8 óra munka, 8 óra kikapcsolódás?
Ha valaki szereti, amit csinál, akkor egybemosódik a munka és a kikapcsolódás. Dolog akad bőven. Ahogy mondani szokták, látástól Mikulásig. Én a családi vállalkozásban dolgozom, egy kicsi asztalos műhelyben, a párom egy környékbeli cégnél helyezkedett el a főiskola után. Így 6 órakor kelünk, Szandikám indul a munkahelyére, én kezdem odakint a jószágokat ellátni. Én a jószágok után a műhelyben dolgozom, szerencsére a házunk mögött van a műhely, így bármikor ki tudok ugrani, ha Majorban valami gond van. Próbálunk mindent egyszerűsíteni, hogy ne kelljen sok időt a napi rutinnal tölteni. Önetető, önitató, automata tojáskeltető, fejőgép,magától becsukódó kapuk, villanypásztor… Minden aprósággal próbálunk időt nyerni, hogy ne muszájból kelljen ott lennünk, hanem a kötelező dolgok után simogatni maradjon több idő.
Elég nehéz különbséget tenni haszon-, és háziállat között. Szerencsére ennek is megtaláltuk a módját, azt, hogy hogyan férhet össze a bio-étrend és a jószágok szeretete. Ez utóbbi a másik dolog, ami szerintünk az egészséges élethez nagyon is hozzájárul.
A hosszú munkanapok végén igazi feltöltődés kimenni az állatokhoz és megsimogatni őket, vagy csak egyszerűen ülni a legelő közepén és nézni ahogyan játszanak, pihennek.
A Major hangulata képes megnyugtatni az embert, kiszakítani abból a stresszes közegből, ami a mindennapi rohanással jár. A környezet is csodaszép, ahol vagyunk, jobb helyre nem is születhettünk volna. A Mátra lábánál élünk Gyöngyös és Eger között, egy kis faluban Kisnánán. Itt van egy kis portánk, itt élnek a jószágaink is, itt járnak legelni az „erdőszélre”.
Vidéki menü, amit a király is megirigyelne
Mindig is úgy gondoltuk, hogy a legfontosabb a családunk egészsége, és a jószágtartás lehetővé teszi, hogy olyan élelmiszer kerüljön az asztalunkra, ami ezt segíti. Azt esszük ami van, de tegyük hozzá, hogy ezt nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Házi kacsacomb mangalica szalonnával és kecskesajttal vagy éppen báránysült fürjtojással.
Élet a majorban: előnyök, kontra hátrányok
Ez egy gyönyörű dolog, kiszakít egy kicsit a rohanó világból, és egészséges, békés életet ad, ami sajnos manapság ritka, de valljuk meg, nagyon nehéz lenne csak ebből megélni. Ennek a kettős életnek viszont ára van, vagyis mindig van teendő. Minden nap szoros időbeosztással élünk, nincs olyan, hogy gondolunk egyet és elugrunk moziba…, bár nem is kívánkozunk.
Az, hogy ki mit tesz a szabadidejében az egyéni megoldás. Van aki tévézik, internetezik, horgászik, mi szeretgetjük a jószágainkat.
Bárkit szívesen látunk, de sajnos a rengeteg munka és egyéb elfoglaltságok mellett nehéz olyan alkalmat találni, ami mindenkinek jó. Többek között ezért is hoztuk létre a Mátrai Mese Major Facebook-oldalát, amire folyamatosan teszünk fel képeket, vagy néhány szót a „lakókról”. Ez az oldal a mi kis családi gazdaságunkat, annak állatkáit, összes örömét, bánatát, szépségét, mindennapi eseményeit, apró csodás mozzanatait mutatja be.
Köszönjük a történetet Halasi Alexandra és Füleki Alex. Sok boldogságot kívánunk!
