Az elmúlt években örömmel tapasztalhattuk, hogy egyre több figyelmet fordítunk környezetünkre, és egyre inkább segítjük az állatok, madarak életét. Etetjük, itatjuk, és ha szükséges mentjük is őket. A jószándék ellenére is vannak esetek és kivételek, amikor többet ártunk, mint segítünk. Az MME oldalán megjelent cikkben szakemberek hívják fel a figyelmet arra, hogy milyen nehéz helyzetbe hozzuk a vízimadarakat azzal, ha etetjük őket.
Fontos tudni, hogy az énekesmadaraink életmódja és túlélési szokásai eltérnek a vízimadarakétól. Míg az előzőeknél fontos a szükség szerinti etetés, addig a vadon élő társainál mellőznünk kellene.
Miért ne etessük őket?
- a hónapok, sok madárnál akár évek óta tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen “táplálék” diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van (“angyalszárny-betegség”);
- a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
- növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
- önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
- elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
- szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt (“elmocsarasodás”);
- növeli a fajok közötti hibridizációt;
- növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
- a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent.
Gyakorlati megvalósulását, hatásmechanizmusát tekintve a vízimadarak etetése öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik, melyről részletesen az MME ír.
Ezúton is kérjük, hogy legyünk tekintettel a vízimadarak életmódjára, és soha, sehol, semmivel ne etessük őket!
Fotók: pixabay.com
