Életmód

Színes pitvarokat álmodtak a faluba az ajaki festőasszonyok

Egykoron nem munka volt ez, hanem amolyan kikapcsolódás.

A világsajtó vissza-visszatérően ír a Lengyelország délkeleti részén elterülő Zalipie nevű falucskáról, ahol a helyi asszonyok jóvoltából virágos mintákkal díszített porták elvarázsolják a látogatókat.

Egy falu, ahol a kutyaólat is népi motívumok díszítik
A helyi asszonyok szinte megszállottjai a festésnek.

Amire sokkal kevesebben, vagy alig figyeltek fel, az a Nyírség és a Rétköz határán, Kisvárda közelében lévő falu, mely – történelmét tekintve – a házak díszes festésében kísértetiesen hasonlított lengyel „testvéréhez”.

A szabolcsi település, Ajak az ismertségét a “pingáló asszonyok” által készített pitvarainak, népviseletének, táncos hagyományainak, gazdag folklórjának köszönheti. Bár – Zalipiével ellentétben – Ajakon ma már nincsenek új, pingált pitvarok, a kisvárdai Rétközi Múzeumban felállított festett pitvarú ajaki ház utal a múltra, arra, hogy az építési szokások átalakulása előtt milyen színekben pompázhatott a falu.

Az ajaki falfestési eljárást az ajaki parasztasszonyok valamikor a 19 és 20-ik század fordulóján teremtették meg – olvasható a Rétközi Múzeum ismertetőjében. A sárgára vagy szürkére meszelt pitvar falát fehér mészfoltokkal díszítették. A fukszia virágos cifrázással egy időben volt divatos a fal nemzetiszín kockákkal való díszítése, és a kettő kombinációjából alakult ki – még az első világháború előtt – a rózsás-madaras festés. Az erőteljes színek használata, a zsúfolásra való törekvés, nemcsak a pitvar cifra festésében jelentkezett, hanem az ajaki viseleten, a lassan kiszínesedő szedett szőtteseken, és a házfalon kívül, belül egyaránt.

A cifrázást a helyi asszonyok nem tekintették munkának, „dolog közben” csinálták, néha egy hétig is eltartott. A faluszerte ismert cifrázók időnként hárman-négyen is összeálltak, felvállaltak egy-egy pitvarfestést, így három nap alatt elkészültek, sokszor mécs világánál is folytatva a cifrázást. Mindegyikük más típusú rózsát festett a rozmaringos kockákba, de a váltakozó minták meghatározott sorrendben követték egymást, így a kompozíció végül is harmonikus egységet alkotott. Az egyhangúság elkerüléséért az ismétlődő virágok színe változott.

A múzeum weboldalán közzétett fotók egy csodálatos, régi paraszti világba repítenek a pingáló ajaki asszonyok amatőr művészeti tevékenységének köszönhetően.

Fotók: Várdai Múzeum

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik