Márton András dömösi madármentő és a 2015-ben általa megmentett, majd felnevelt, Elek névre keresztelt és Törökországban áramütést szenvedett fehér gólya története két hónappal ezelőtt került a figyelem középpontjába.
Akkor a madármentő azt is elmondta, hogy mindent megtesz Elek hazahozataláért, hogy a madár a számára ismerős, dömösi környezetben éljen, hiszen repülni már aligha fog.
Mi történt azóta, mi van Elekkel? – kérdeztük Márton Andrást.
Elek továbbra is az Isztambuli Egyetem Állatorvosi Karának vadállat-mentőhelyén van. Az elmúlt hetekben napi szinten kezelés kapott, az általunk javasolt módszerekkel. A török szakemberek áldásos és odaadó munkája bevált: az áramütés okozta szövetsérülés begyógyult, és ami még fontosabb: előbb megállt, majd elmúlt a szövetelhalás, így a szárny amputálásának réme tovaszállt.
A madármentő elmondta, hogy az áramütés okozta szilánkos törés nagyon csúnya volt, a gyógyulás azonban minden képzeletbeli reményüket túlszárnyalta, így Özsoy professzor vezetésével megműthették Elek szárnyát. Eltávolították a szétszóródott szilánkokat, és amennyire lehetett, összeillesztették a csontot. Márton András napi kapcsolatot tart fenn Fikret Can, török madármentő barátjával, aki naponta bejár a mentőhelyre etetni, gondozni Eleket.
A hazahozatalhoz a török egyetem, a hivatalok teljesen pozitívan, nyitottan, konstruktívan állnak hozzá, számukra természetes, hogy valaki így aggódik, törődik az általa felnevelt állattal. Idehaza azonban teljesen más a helyzet, ellendrukkerekben sincs hiány – mondta érdeklődésünkre.
Mint a dömösi madármentő említette, akadnak támadói, gúnyolói, sőt valaki időközben azért jelentette fel „gólyakínzás” ürügyén megrágalmazva őt, hogy az ügymenetet hátráltassa. Az illetékes magyar hivatalok sem sietik el a dolgot, egyedül a Nébih volt kivétel, mert ott gyorsan és kedvesen mindenben segítettek neki.
Most ott tartunk, hogy nem tudom, mikor hozhatom haza Eleket, ha egyáltalán valaha engedik ezt, és megkapom az ehhez szükséges papírokat. De nem adom, nem adjuk fel. Ha kell, Isztambultól hazáig elsétálok Elekkel, ugyanis ahhoz se neki, se nekem nem kell semmilyen papír. Igaz milyen mókás lenne?
Kedves András, az már nem is mókásnak, inkább kicsit abszurdnak tűnne. Mi kíváncsian várjuk az ügy lezárultát, és Elek sorsának további alakulását. Szurkolunk, hogy a lehető legjobb süljön ki belőle.
Fotók: Facebook/Márton András
