Életmód

Bármennyire is szép a Föld, annak íze és fűszere mi magunk vagyunk

Radzsasztán arcai, avagy az egzotikus Kelet sokszínűsége.

Indiát mindig is a szörnyek, varázslók és maharadzsák mesés világaként ábrázolták, így nem csoda, hogy a fejedelek otthonául szolgáló Radzsasztán, az ország legnagyobb, Németország méretű állama, mely a pakisztáni határ mentén terül el, sok utazónak az egzotikus Keletet testesíti meg.

A mértéktelen pazarlásról és fényűzésről világszerte elhíresült nagyurak életmódja nem csupán mendemonda, bármerre induljon is el az ember, ez a mérhetetlen pompa köszön vissza a legtöbb erődből, gazdagon díszített palotákból, ékszerekből.

A titokzatosságnak és a világtól való elzártságnak köszönhető, hogy a maharadzsák udvarhelyei túlélték a gyarmati időket, és a maguk tökéletesen konzervált rezidenciáival, a megmentett bútorokkal, a védelmi átjárókkal ma már látogathatóvá váltak. Ahogy az épületek úgy az emberek sem változtak, Radzsasztán megőrizte sokszínűségét, a különböző kultúrák békés egymás mellett élését.

A törzsi férfiak mai napig színes turbánt hordanak, tevevásárra járnak, míg a kobra cigányok megmaradtak annak az egyedülálló táncos-muzsikus népnek, ahogyan évszázadokkal ezelőtt megismerte őket India és a világ.

Jöjjön egy kis ízelítő Radzsasztán arcaiból, mert bármennyire is szép a Föld, annak íze és fűszere mi magunk vagyunk, emberek.

Indiai turbán

Az indiai turbán, melynek neve lehet pagri, dumalla, peta, vagy száfa is, saját tájegységén belül is nagy változatossággal bír, különbözőek színben, méretben és formában. Viselőjük társadalmi rangját, vallását, vagy területi hovatartozását jelölik, amelyet a férfiak adott szertartás szerint tekernek a fejükre. Piros turbánt Rádzsasztánban a juhászok viselik, a gyűlések idején viszont a vének fehéret kötnek, míg házasság vagy ünnepség alakalmával a mintás vagy rózsaszín dívik.

A Shiva Istennek kifestett gyermekek nem ritkák a hindu ünnepségeken és fesztiválokon

Siva a hinduk legszentebb istene, az aszketikus teremtő, akit sok helyen kék színnel ábrázolnak. A legenda szerint ennek oka, hogy az istenség megitta azt a mérget, amely akkor keletkezett, amikor a félistenek és a démonok az óceánt köpülték. Ez a méreg olyan roppant mennyiségű volt, hogy képes lett volna az egész emberiséget elpusztítani, ám Siva, torkában tartva azt, megmentette az élőlényeket a pusztulástól. Torka e méreg hatására kékült meg, s azóta Nilakanthának, “kéktorkúnak” is nevezik.  A Siva tiszteletére kifestett gyermekek nem ritkák a hindu ünnepségeken és fesztiválokon sem.

Kobra cigányok

A kalbeliak, vagyis kobra cigányok a radzsasztáni kultúra szerves részeit alkotják évszázadok óta. A mai napig nomád életet élő táncos, zenész nép egykor a maharadzsákat szórakoztatta, most legtöbben hotelekben, vagy éppen itt, a pushkari sivatagban keresik meg a mindennapi chapatira valót.
Nevüket ősi foglalkozásukról, a kobrák kereskedelméről kapták, ugyanis a hüllők nemcsak szent állataik voltak, de azok mérgével házaltak is.
Érzéki táncmozdulataik – amik a szellemi világörökség részét képezik – mai napig a kobrák mozgását utánozzák, hangszereik pedig, hitük szerint, szintén a kígyót csábítják.

Sadhuk vagyis szent emberek

A sadhu a hinduizmusban szent embert jelent, aki társadalmon kívüli életet kíván folytatni elkötelezvén magát a teljes felszabadulás elérésére a világtól való elvonuláson és meditáción át. Több ezer év óta léteznek lemondva mindenféle szexuális vagy vagyoni élvezetről, hogy barlangokban, templomokban vagy erdőkben éljenek India és Nepál területén.

Kisfiu turbánnal a tevefesztiválon

A nők hagyományosan szarit viselnek

Radzsasztán emblémaállata a teve

Radzsasztán tíz évvel ezelőtt tette emblémaállatává a tevéket, ugyanazt a védelmet biztosítva nekik, mint az ország szent teheneinek: ennek értelmében hét év börtönbüntetést kap az, aki egy tevét levág, és hármat, az, aki az államhatárokon túlra akarja átcsempészni őket. Ezekkel a szigorú rendelkezésekkel próbálják meg az indiaiak megakadályozni az állatállomány rohamos csökkenését. A legújabb teveszámlálást ugyan még nem publikálták, de az utóbbi években a nem megfelelő tartás következtében 500.000-ből jó ha ma 200.000 maradt a sivatag hajóinak nevezett, rendkívül intelligens állatból sivatag szerte.

Emberevő aghorik

Az aghorik India és Nepál szent emberei közötti legradikálisabb csoport, melynek tagjai alkohol, marihuána- és emberhús fogyasztási rituáléikkal különböztetik meg magukat a többi szadhutól.

A holttesteket, amiket a szent Gangeszből húznak ki vagy a hamvasztási területekről szereznek be, leginkább nyílt láng fölött megpörkölve, szertartásszerűen fogyasztják el. Az aghorik összetett hitvilágát a hindu kultúra maradéktalanul elfogadja, hisz embert nem ölnek, a halottak húsát Siva isten húsaként tisztelik, és nem éhük csillapítása, hanem lelkük megtisztulása miatt fogyasztják a tetemeket.Tanításuk szerint az, amit mások halottnak vélnek, valójában nem más, mint életerőtől megfosztott természetes anyag. Ezért míg a hétköznapi embereknek, az olyanoknak mint mi, a kannibalizmus undorító, primitív, addig az az aghoriknak lelki erőforrást, és mindenféle tabu létezésének a tagadását jelenti.

Fotók: Balogh Boglárka

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.