Világjáró turista a szegedi gyerekek kedvenc földrajztanára

Uzsis doboz, iránytű, szúnyogriasztó, naptej, és egy pakli römikártya – egy átlagos osztálykirándulás szokásos kellékei. Egészen más a helyzet, amikor Ata bácsival indul a gyereksereg a legsötétebb hazai barlangok gyomrába, vagy a Fogarasi-havasok csipkézett ormainak meghódítására. Mesternek és tanítványainak gumicsizma, védősisak és fejlámpa a leghűségesebb útitársai a túrákon.

Bardócz Attila nem hétköznapi földrajztanár. A középkorú világutazó ízig-vérig élménypedagógus. A szegedi Madách Imre Általános Iskolában dolgozó tanár lélegzetelállító történeteiből, csodálatos fotóiból egy elhivatott, szakmailag kiválóan felkészült tanár képe körvonalazódik. Attila mesél motivációról, elhivatottságról, akaraterőről és nem utolsó sorban a gyermeki lélekről.

Erdélyi születésű lévén a hegyek iránti rajongás, a természet szeretete gyerekkorom óta mélyülő, egész életemet meghatározó érzés és életmód. A szüleimmel kisgyerek koromtól jártuk a Kolozsvár környéki hegyeket, később barátaimmal indultunk többnapos sátrazásokra a Kárpátokba.

– emlékezik a suli „Ata bácsija”, akinek erős kézfogása egyenes, kemény jellemről árulkodik.

Hangsúlyozza, nemcsak tanítványaival túrázik, hiszen évente több alkalommal egyedül, vagy két-három jó barátjának társaságában is útnak indul. Felnőtt túrái akár Afrika tűzforró sivatagait, akár Izland kietlen jégmezőit célozzák meg, több hónapos előzetes tervezést, felkészülést igényelnek. Tizenéves tanítványainak szervezett kirándulásait – anyagi és biztonsági megfontolásokból – csupán mesés hangulatú hazai barlangokba és a Kárpátok lenyűgöző tájaira szervezi.

 Milyen konkrét céljai vannak ezekkel a kirándulásokkal a pedagógiában?

Óráimon felhasználom a megtapasztalt élményeket, hiszen a saját történetek, képek a gyerekek számára testközelbe hozzák az adott témát.

Miért éppen a hegymászás és a barlangászat a gyermektúrák terepe?

A hegyek csodálatosak, változatosak, és megtanítják az embert a természet tiszteletére. A barlangok pedig izgalmasak.

Mióta kirándul gyerekekkel?

Iskolás gyerekek számára idestova tizenkilencedik éve vezetek izgalmas barlangokba túrákat. Nem kiépített helyekre, hanem főleg „kúszós-mászós barlangokba” viszem őket. Erdély szépségeit 2003-ban sikerült először kiscsoportos hegyi túrán megmutatom a lurkóknak. Leggyakoribb úti céljaink a Retyezát, a Bihar-hegység és a Fogarasi-havasok sziklameredélyei mellett a Székelyföld falvai és földtani érdekességei. A világörökség részének nyilvánított Torockóra – a Székelykőről és vendégszerető lakóiról ismert magyar ajkú faluba – többször vittem lelkes gyerekcsapatot Szegedről.

Mely tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak a gyermeknek, aki társa akar lenni egy kiránduláson?

Csak azok a gyerekek jöhetnek velem, akik az iskolában bizonyították, mindig számíthatok rájuk. Nem árt, ha ötös a magatartása. Majd két évtized alatt nem volt még példa arra, hogy kiránduláson fegyelmezési gondom lett volna – említi a pedagógus. – Barlangtúráimon a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület több tagja segít, hiszen egyedül nagyon nehéz lenne mindenre odafigyelnem.

Milyenek a gyermekek reakciói a terepen egy-egy váratlan helyzetben?

Számtalan humoros történettel tudnám érzékeltetni a gyermeki világlátást, fantáziát. Egy alkalommal csoportos túránk Magyarország talán legszebb cseppkőbarlangjába, a Béke-barlangba vezetett. Az Aggteleki-karszt területének látványossága cseppet sem nevezhető egyszerű terepnek. Hideg vizű patak, görnyedt testtartással is csak nehezen átjárható szakaszok és roppant sötét üregek egyaránt nehezítik az előrejutást. Emlékezetes túránkon térdig érő jéghideg vízben gázoltunk. Tanítványaim kezdetben szó nélkül tűrték a pataktúrát, ám egy sötétebb szakaszhoz érve fejünktől pár centiméterre bőregerek kezdtek repkedni, egészen váratlanul, hihetetlen sebességgel. Az apró, fürge légivadászok nagy riadalmat keltettek tanítványaim körében. Volt, aki annyira megrémült a megzavart denevérek szárnycsapásaitól, hogy néhány perccel később – talán korábbi horrorfilmes élményei alapján – nem létező barlangi óriáspókokról vizionált.

A szállást és az étkezést hogyan oldják meg a túrákon?

Mindig kényelmes faházakban, normális ágyakon alszunk. Erdélyi kirándulásainkon viszont sátrazunk, ami kevésbé komfortos megoldás. Pláne, ha elalszol éjjel, s reggelre fél méteres hó alatt, szó szerint süket csöndben ébredsz. Ráadásul az előző éjjel sátrad előtt hagytad levetett túrabakancsaidat. Barátaimmal nem voltunk feldobott hangulatban, amikor mínusz tíz fokban, intenzív hóesésben kellett kiásnunk magunkat a vastag hó alól. Fogvacogva kuporogtunk a kis gázégő lángjánál és igyekeztünk minél gyorsabban megszárítani csuromvizes lábbelinket, hiszen egy újabb hózápor bármelyik pillanatban lecsaphatott volna ránk.

Bardócz Attila – a gyerekek körében méltán népszerű tanár bácsi – komoly világjáróként ismert alakja a hazai földrajzos szakmának. A napokban tért haza Marokkóból, így már 55-re emelkedett az általa személyesen felkeresett országok száma. Négy nyelven beszél, professzionálisan fényképez, dokumentálja útjait, diaporámás vetítéseken és szaklapokban publikált cikkeivel népszerűsíti a földrajzot, és nem utolsó sorban él-hal a tanítványaiért.

Fotók: Bardócz Attila