Az I Love Dunakanyar turisztikai magazin a Dunakanyar hírmondója, célja pedig a régió turisztikai vonzerejének bemutatása. Ezért sem lepődtünk meg azon, hogy Kóspallagról, erről a picinyke börzsönyi településről olyan érzelmekkel átszőtt leírást készítettek, mely kedvcsinálóként biztosan elnyeri az ember tetszését.
A Kóspallagra érkező turistát nyugalom, béke és fogadja, a városi emberek fellélegezhetnek ebben a nyüzsgő világunktól eltérő környezetben. Mivel a faluban kevesen élnek, nem találkozunk gyakran szembejövő autóval, csak bicajosokkal, kirándulókkal és kedves helyiekkel, akik szívesen fogadják a „vendégek” érkezését.
Kóspallagon mintha megállt volna az idő, ide a csend is hazajár megpihenni. Ahogy kiérünk az erdőből és sétálunk a fő utcán, régi építésű házakkal, kertekkel találkozunk. Fellelhetjük az istállók, disznóólak, tyúkudvarok helyét, mint régi korok letűnt emlékeit. Több háztartásban még mindig tartanak tyúkokat, sertéseket, egy-egy disznóvágás híre még a hegyeken túli Nagymarosra is eljut.
Állatvilágban is gazdag a környék, szarvas, őz, vaddisznó, róka, nyest, vadmacska, réti- és királysas, karvaly, vándorsólyom, szalamandra egyaránt jellemző. A vadak a faluba is bemerészkednek, ezért sötétedés után a környező aszfaltozott utakon is érdemes óvatosan közlekedni, ugyanis sok esetben találkozhatunk őzekkel vagy rókákkal. Bármennyire is hisszük, hogy az út a mi uralmunk alatt áll, valójában az állatok birodalmába toppantunk, ezeken a területeken ők érzik magukat otthon és mi vagyunk a vendégek.
Nekem a dédszüleim éltek Kóspallagon, és minden alkalommal, amikor meglátogattuk őket úgy éreztem, egy más világba érkezünk, az ország egy problémáktól, rohanástól, nyüzsgéstől elzárt kis szegletébe. Ahol összedolgoznak az emberek, segítenek egymásnak, közösen szántanak, aratnak, télen a havas utakon lovas szánnal közlekednek, saját kezűleg hasogatott fát dobálnak a sparheltben ropogó tűzre, saját kezűleg töltött hurkával kínálják meg a kis unokákat, és talicskában hozzák haza a földjeikről a zöldséget. Kislányként is lenyűgözött az az alázat és természetesség, ahogy a feladatokhoz, a munkához, magához az élethez viszonyultak. Semmit sem vettek magától értetődőnek, mindenért keményen megdolgoztak, és bármijüket megosztották a faluba érkezőkkel
– írta vallomásában a fiatal Maurer Fruzsina.
Kóspallag környékéhez kapcsolódó monda, hogy a toronyaljai és a nosztrai rendházat földalatti járat kötötte össze. A szóbeszéd szerint a pálos barátok a törökök támadásának hallatára a kincseket a kolostor mély kútjába rejtették, a kutat pedig senki nem merte megbolygatni. A menekülő szerzetesek nemcsak a kútba, hanem a kolostor és a Nosztra közötti úton is elrejtettek négy kocsi aranyat. Az elrejtett kincseket még senkinek sem sikerült megtalálnia.
Kiemelt kép: Szépvölgy Vendégház
