A kereszténység megjelenésével a nagy pogány tavaszünnep is átalakult, húsvét lett belőle. A természeti népek úgy tartották, harmóniában kell élniük a az anyatermészettel, ahogy a természetfeletti erőkkel is, ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha követik annak változásait, az évszakokéit, valamint a Nap és a Hold járásait.
A tavasszal ébredő természet így egyértelműen fonódott össze az emberi élet megújulásával, az újjászületéssel és a termékenységgel. A pogány eredetű hagyományok pedig lassan átszíneződtek, és más jelentéskörben újultak meg, beolvadtak a vallási rítusokba többnyire, de vannak olyanok is, amelyeket megőriztek az utókornak a falusi közösségek.
Húsvét ünnepe
A húsvétot megelőző farsangi időszak mulatságai a tél legyőzését, a tavasz megérkeztét ünneplik. Európa-szerte elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása. A böjt alatt régen főleg kenyeret, száraz növényi étkeket ettek.
A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés.
Az első niceai vagy nikaiai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a zsidó pészah (az elkerülés és kivonulás ünnepe) és a keresztény húsvét ünnepe. Az európai elnevezés maga is pogány eredetű, hisz a germán-kelta istennőtől, a termékenység és az újjászületés szárnyakkal ábrázolt úrnőjétől, Ostarától (Easter) ered, akinek az ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Az “Ost” keletet jelent, és a napfelkeltére utal, szimbolikus állata pedig a termékeny és szapora nyúl volt. Az egyik elképzelés szerint télen egy nyúl kölcsönzött prémet a didergő és szárnyaszegett Ostarának, aki tavasszal nyúl formában, mégis madárként tojta meg az újjászületés tojásait.
A magyar húsvét szó az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulására utal.
A magyar és az európai keresztény hagyományban az egész húsvéti ünnepkör során kiemelt jelentőséget kapnak az ünnep egyes szakaszai.
A hamvazószerda a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete.
A harangok Rómába mennek
A húsvéti ünnepeket megelőző nagyhét legfontosabb napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. Nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok, mert „a harangok Rómába mennek” a keresztény hit szerint, s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, sokfelé friss sóskát, spenótot, vagy éppen csalánt főztek, mert az a hiedelem járta, hogy így jobb lesz a termés. A csirkéket is friss zölddel etették.
A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melyre nagyszombatkor kerítettek sort. Reggel, mikor először szólaltak meg a harangok, a gazdasszony kiabált, miközben söpörte a ház falát: „Kígyók, békák távozzatok!” Volt, ahol a fazekakat összeütögetve még nagyobb zajt csaptak, és a férgeket jelképező szemetet kisöpörték a kocsiútra.
Húsvét vasárnap – A feltámadás napja
Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. Ez március 22. és április 25. között lehet.
Rómában húsvét vasárnapján közel hatvan nyelven mond a katolikus egyház feje köszöntőt, a Szent Péter téri “urbi et orbi” áldás celebrálásakor.
Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik. Az egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának a bizonyítéka, a másik szerint pedig aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.
Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány is.
A tojás általános tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az életet hordozó csíra már régóta a világmindenség jelképe a Föld számos népének hitvilágában, jó néhány teremtésmítosz pedig egyenesen a világnak a tojásból való megszületését beszéli el, mint például a finn Kalevala.
Húsvét hétfő
A naphoz kötődő népszokás a locsolkodás, ezért néhol vízbevető hétfő néven is ismerték. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni, mégpedig úgy, hogy lelocsolták őket.
Fehérvasárnap
A húsvéti ünnepkör zárónapja fehérvasárnap. Ekkor volt szokásban, elsősorban Zala és Somogy megyében, de a moldvai magyaroknál is a szertartásos barátságkötés szokása, a komálás, mátkálás.
Hagyományok és népszokások
1. Ételszentelés
A 10. század óta ismeretes szertartás húsvét vasárnapján a húsvéti ételek, sonka, bárány, kalács, tojás, bor megszentelése a templomban. A húsvéti ételek sorában a bárány Jézust jelképezi, a tojás az élet, az újjászületés szimbóluma.
A szentelt sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen. A húsvéti szentelt tojáshoz kapcsolódó hagyomány, hogy egy-egy tojást ketten ettek meg, hogy ha eltévednek, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást.
2. Húsvéti locsolkodás
A húsvéti locsolkodás igazi hungarikum, magyar néphagyomány. Egykor vidéken a lányokat a kúthoz, vályúhoz vitték, és egy jókora vödör hideg vízzel leöntötték őket. A népszokás ma is, városi környezetben is tovább él, megszelídülve: a locsolkodók illatos kölnivel locsolják meg a lányokat, cserébe pedig hímes tojást kapnak tőlük. Kedves szokás a locsolóversike szavalása is.
Termékenységvarázsló jellegű népszokás, ősi katartikus rítus keresztényesített formája.
Egyes területeken a legények a tojáshéjat összeszedték, ha vasárnap tojást ettek, és annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Csak ezután indultak el locsolkodni. Hagyomány volt az is, hogy kedden a lányok locsolták a legényeket.
Szépen kérem az anyját/Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!/Hadd nőjőn nagyra,
Mint a csikó farka:/Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!/Szabad-e locsolni?
3. Húsvéti korbácsolás
Dunántúlról ismeretes népszokás. Fejér megyében a fűzfavesszőből négyszögűre font korbácsot sibának nevezik. A korbácsot készíthették 4, 6, 8, 9 szálból. Miután elkészült, csomót kötöttek a korbács végére. A kisfiúknak édesapjuk vagy nagyapjuk fonta a korbácsot. A legények húsvéthétfőn ezzel csapkodták meg a leányokat, közben ezt mondogatva:
Keléses ne légy,
Bolhásos ne légy,
Esztendőre frissebb légy!
A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral vagy piros tojással kínálták a legényeket. A Felföldön és a szlovák–magyar lakta területeken ismert szokás a suprikálás, amikor is a lányok korbácsolják meg a húsvéti locsolást végző legényeket.
4. Komatál küldése
Húsvét hétfőjén és húsvét vasárnapját követő vasárnap, azaz fehérvasárnap volt szokás a komatál küldése. Ez a szokás komálás, mátkálás néven is ismert. Az Ipoly mentén a leányok ilyenkor azoknak a legényeknek küldtek tojást, akik farsangkor táncba vitték őket. Az ajándékot személyesen vagy küldött által juttatták el a kiszemeltnek. A Dunántúlon az ajándékot ünnepélyes formában, vers, mondóka vagy dal kíséretében adták át:
Komatálat hoztam
Föl is aranyoztam
Koma küldi komának
Koma váltsa magának.
5. Hímes tojás
A húsvét legmeghatározóbb jelképe a húsvéti tojás, hímes tojás, írott tojás, piros tojás. Ez a húsvétra ajándékozott díszített tojás a húsvéttal mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A tojás díszítése azonban a keresztény gyakorlatnál korábbi, több formája ismeretes: hímzés, batikolás.
Ezt a pálcát mártogassuk bele forró méhviaszba, majd segítségével írjuk rá a mintát a nyers vagy főtt tojás felületére. A megmintázott tojást áztassuk festéklébe. Utolsó lépésként kaparjuk le a méhviaszt, s máris láthatóvá válik a motívum.
6. Tojásjátékok
A húsvétot a böjt végeztével és a szép idő beköszöntével vidámság jellemzi. Világszerte elterjedtek a tojásjátékok. A tojásgurítás szabadtéri játék, általában egy helység melletti magaslatról, dombról gurították le a tojásokat, amelyeket a lent összegyűltek elkapkodtak.
Nálunk is szokásos, mókás játék a tojásösszeütés, melyet főleg fiúk játszottak a locsolkodás során összegyűjtött zsákmányukkal. Két szemben álló játékos kezébe fogott tojással igyekszik eltörni a másik tojását. A játéknak több változata ismert. Játszható úgy is, hogy az egyik játékos a kezében lévő pénzzel igyekszik a másik tojását betörni és így az eltört tojást megszerezni, de játszható festett, hímes, keményre főtt vagy csokoládétojással is. Csalni is lehetett fából, mészkőből, gipszből készült műtojással. Szórakoztató húsvéti játékok még a tojáskeresés, a tojástánc és a tojásfutás is.
A tojástánc szintén egyszerű játék. A párok a földre helyezett tojások között táncolnak. Az nyer, aki egyáltalán nem tör össze tojást, vagy aki a legkevesebbet töri össze. A földre ilyenkor más tárgyakat is le lehet helyezni, hogy még nehezebb legyen lépdelni.
A tojásfutás során a legények az összegyűjtött tojásokat a falu egyik utcáján kirakják két lépésnyire egymástól. Kiválasztanak két tojásfutót, akiknek az a feladatuk, hogy futás közben minél több tojást szedjenek fel minél gyorsabban a földről vagy esetleg a direkt erre a célra odakészített asztalról. Az nyer, aki több tojást szed össze.
A húsvéti ünnepkör számtalan megőrzésre méltó népszokással dicsekedhet, ne legyünk hát restek, próbáljunk ki néhány olyat is közülük, amit eddig eddig talán nem is ismertünk. Írókázzunk otthon, ha pedig jó az idő, rendezzünk bátran tojásgurító vagy tojásfutó versenyt, és kacagjunk közben magunkon és egymáson, hisz az ünnep úgy szép, ha nevetéstől hangos.
Kiemelt kép: pixabay.com
