A szabadtéri ápolás lehetővé teszi, hogy a természet lendületet adjon a steril és szigorú kórházi környezet okozta hátrányok kiküszöböléséhez, írja a Treehugger.
Szerencsések vagyunk, hogy vannak kórházaink, de nem a leginkább inspiráló helyek ezek, valljuk be. Sterilek, szigorú szabályokkal és kevés lélekkel. Csodákat tehetnek a testi tüneteinkkel, betegségeinkkel, de minél többet tudunk meg az érzelmi jóllét fontosságáról – ami elengedhetetlen a jó fizikai egészséghez – annál inkább kiderül, hogy valami nagyon fontos hiányzik a kórházi közegből.
Ezt szem előtt tartva az ország két legnagyobb kórháza a Friluftssykehuset alapítvány jótékonysági szolgálatával összefogva létrehozta a szabadtéri ápolóhelyeket, amelyek az alapítvány nevét kapták. A Snøhetta építészeti céggel együttműködve jöttek létre, és itt a betegek a hosszútávú kórházi ápolást kísérő, szigorú kezeléseket egészen máshogy élhetik meg.
A friluftssykehuset kifejezés egy norvég fogalomból származik, ami a természetben töltött idő fontosságát és a kórház szót egyesíti magában. Az első visszavonulásra alkalmas kis bunkerek a patak közelében található buja erdőbe kerülnek, rövid sétányira Norvégia legnagyobb kórházának, az Oslo Egyetemi Kórháznak a bejáratától. A testvérkórház, a Sørlandet Kórház Kristiansandban, Norvégia déli részén, a lombhullató erdőkben lévő tavacskánál építkezik.
Egyszerre csak néhány gyerekkel kezdődött, aztán hamarosan már csoportokat is vittek az erdőbe, hogy tábortüzet gyújtsanak, a közeli tavon kenuzzanak.
Mivel nem minden gyerek jöhetett el ilyen messzire el a kórházból, Maren Østvold Lindheim gyermekpszichológus, az oslói kórházz gyermek- és serdülőkori mentális egészségügyi osztályának munkatársa hozzákezdett elképzelése megvalósításába, mely szerint egy olyan erdei kuckót hoz létre közel a kórházhoz, amely minden kicsi számára elérhető.
A betegek kórházon kívüli elhelyezése segít nekik a pihenésben és abban, hogy visszanyerjék az erejüket. A természetben való tartózkodás lehetőséget nyújt nekik, hogy feltöltődjenek energiával és reménnyel
– mondja Lindheim.
A 375 négyzetméteres faházak és bejáratuk elég nagy ahhoz, hogy a kórházi ágyak is beférjenek, valamint a mozgássérültek számára is megfelelően kialakítottak. A belső tereket tölgyfa borítja, így összhangban vannak az erdei környezettel, a külső felületek pedig fokozatosan szürkére halványulnak, és idővel még jobban integrálódnak a tájhoz.
Belül van egy nappaliszerű központi helyiség, egy hangulatos kisebb szoba és egy fürdőszoba. A tér színes párnákkal könnyedén átalakítható.
Ily módon a kis betegek közvetlen összeköttetésbe kerülnek az erdővel, a nedves erdei padlót szagolhatják, és hallgathatják a víz csöpögő hangját, miközben mégis a faházban maradnak.
A faházak 18 éves korukig állnak a kis betegek rendelkezésére, és orvosi engedélyhez kötött az itt tartózkodás. Az idősebb betegek számára is elérhetőek a faházak hétvégenként, korhatár nélkül.
Bár a faházak a kórházhoz tartoznak, a magányos elhelyezkedésük és a természetes környezetben lévő esztétikusságuk lehetővé teszik, hogy a saját kis helyüknek, ne pedig kórteremnek érezzék a betegek, és a látogatók számára is legyen elég hely
– jegyzi meg a Snøhetta.
Az ötlet nem új. A viktoriánusok a hegyekbe és a termálfürdőkbe jártak az egészségük érdekében. Az utóbbi időben pedig a japán kormány bevezette az erdei fürdést, arra ösztönözve az embereket, hogy használják fel az ország nyújtotta bőséges erdős területet terápiás célokra.
De az, hogy az ötletet a modern egészségügyi ellátásban is megvalósítsák, sokáig forradalminak tűnt, hisz a természethez a kórházzal épp ellentétes sztereotípiák kötődnek, nevezetesen az, hogy piszkos, nem higiénikus.
A Friluftssykehuset alapítvány több ilyen szabadtéri ápoló egységet tervez a kórházak közelében Norvégiában és külföldön egyaránt. Úgy tűnik, eljött ennek az ideje végre, hisz a természet türelmesen várja, hogy meggyógyíthasson minket. Miért ne vennénk igénybe a segítségét?