Egy osztályba jártak a technikumban, igazi iskolai szerelem az övék. Miután végeztek, jött egy lehetőség, el lehetett helyezkedni egy kecskefarmon. Mentek, kipróbálták, beleszerettek.
Eszter és Dani tudták, mit akarnak, mégsem vágtak bele azonnal a saját gazdálkodásba. Tapasztalatot gyűjtöttek inkább: dolgoztak vendéglátásban, mezőgazdaságokban, megfordultak sok helyen. Éltek egy évet Dániában is, ahol megismerkedtek egy nagy tejelő tehenészetben a nagyüzemi állattartással.
Elhatározták, hogy itthon a saját gazdaságukban majd a természetközelibb tartásmódokat szeretnék megvalósítani.
Hazaérve keresni kezdtek egy helyet, ahol megvalósíthatják álmaikat. Végül hallomás útján jutottak el a Zala megyei Bezerédre, a 117 fős faluba, ahol letelepedtek.
2 éve kezdtük el építeni a saját gazdaságunk. Nem egyszerű élet, de ezt érezzük a magunkénak. Minden buktatóval, felelősséggel, az összes örömmel, szépséggel együtt. Ha azt mondom, hát ez sz.r, azt néha szó szerint kell érteni. Bizony van, hogy térdig gázolunk a trágyában, de mi ezt választottuk. Vannak nehézségek, de azok mindenhol vannak.
– meséli Eszter.
Eszter és Dani napja az állatokkal indul, és soha nincs két egyforma nap – épp ez benne a szép. A rutinon túl van, hogy kecskét körmölnek, máskor villanypásztort javítanak, elkergetik a kecskenyájban garázdálkodó szomszéd kutyát, vagy a borjú születésében vesznek részt. Vége-hossza nincs a feladatoknak.
Mondják, vannak persze napokig, akár hetekig elhúzódó munkák is a ház körül, amihez az embernek nem sok kedve van, amik igazán kiveszik belőlük az erőt, de a napi csip-csup nehézségek, amik mindig a legrosszabb pillanatban jönnek is megnehezítik a mindennapokat.
És persze ott van a sosem szeretett papírmunka, bürokrácia, szabályok, amik egy gazdaság körül is megvannak.
A sajátunkat építjük, azt, amire mindig is vágytunk, úgyhogy átlendülünk az épp adódó nehézségeken, és csináljuk. Ez az életünk, amit magunknak választottunk, az összes színével együtt. Az a célunk hogy mindketten teljes egészében a gazdaságban dolgozhassunk. Ez hosszú folyamat, de meg fogjuk valósítani.
– említi Eszter.
Mivel a farmot fiatal gazdapályázattal indították, a feltételek miatt rögtön 40 kecskét vásároltak. Mára az állatállományuk tovább bővült. A 40 kecske mellé lett még 10, így most 50 kecske, 6 marha, 2 birka, 30 tojó tyúk, kakasok, csirkék, kacsák, no és persze 3 kutya és 3 játékos macska alkotja az állatállományt.
Még nem tudjuk teljes egészében megtermelni magunknak a takarmányt, de erre törekszünk. A szénát, lucernát mindenképp szeretnénk mi magunk előállítani. Tudjuk, hogy ehhez bőven van még mit tanulni, és kell még fejlődni, de állunk elébe. Hisszük, hogy az, ha mi magunk tudjuk előteremteni a saját és az állataink ételét, az hatalmas érték
– elmélkedik Eszter, aki jót mosolyog azon, mikor azt firtatom, nem lenne-e könnyebb az élet valami irodában, vagy a számítógép mellett ülve, hogy nem csábítja-e őket inkább az a világ.
Sok fiatal képzeli el az életét a gép mellől. Egy rövid ideig Dani is gondolkodott ezen a lehetőségen, de hamar rájött, hogy hosszú távon neki nem felel meg. De azért nehogy bárki azt higgye, hogy mi itt a gazdaságban el vagyunk szigetelve. Manapság már mindenütt van internet, és pont annyi technika lehet az életünkben, amennyit mi szeretnénk
– válaszolja.
Eszterék számára a jövő még nagyon képlékeny, legalább négy féle terv kattog a fejükben, de úgy gondolják, majd az élet eldönti, melyik irányba indulnak végül. Fix elképzelésekbe nem kapaszkodnak, hiszik, annak könnyen csalódás a vége. Abban azonban mindketten biztosak, hogy vidéken akarnak élni, önellátóak akarnak lenni, és természetesen gyerekeket is szeretnének egyszer.
Az életet mindenki máshonnan kezdi, és a vágyai is mindenkinek mások, de az biztos, ha vannak álmok, tervek, azokért érdemes dolgozni.
Ha valaki vidéken élne, mint mi, annak azt javaslom, szerezzen tapasztalatokat, mielőtt bármibe belevágna. Itthon nem jól fizet a mezőgazdasági munka, sok helyen ottlakással keresnek dolgozókat és azok a helyek tapasztalatszerzésnek kiválóak.
Egyre többen vágynak vidékre, könnyű felkeresni azokat a csoportokat, közösségi oldalakat, ahol hasonló gondolkodásúakkal találkozhat az ember. Ezekben is érdemes tájékozódni. És még egy szerintünk fontos dolog! El kell menni bejárni a falvakat! Idő és energia, de megéri. A legjobb területek nincsenek meghirdetve, így bárki igazi csodákra is bukkanhat, ha rászánja a fáradtságot a keresésre. Mi is így találtunk ,,haza”
– összegzett diskurzusunk végén beszélgetőpartnerem.
Kiemelt kép: Hajnal György
