A couchsurfing, vagyis magyarul kissé suta fordításban kanapészörf egy világméretű közösség, körülbelül 12 millió felhasználóval, akik egyrészt úgy szeretnek utazni, hogy utazásuk során kapcsolatba kerülnek helyi emberekkel, kultúrákkal, másrészt szeretnek utazókat a saját lakásukban vendégül látni, és meghallgatni elképesztő kalandjaikat, tudta meg a Sokszínű Vidék Szigetvári Esztertől, aki maga is kanapészörfös hosszú évek óta.
A couchsurfing rendszerét többnyire utazók, és nem turisták használják, és nem csak azért, mert ingyen van, hanem valóban úgy lehet egy országot megismerni, ha testközelből látod hogyan élnek az ott lakók. Egy applikáción keresztül ki lehet választani, hova szeretne az ember menni, felveszi a kapcsolatot azzal, aki szimpatikus, leírja, mi járatban van arrafelé, és ha annak a kiválasztott embernek az ideje engedi, ,,kiadja a kanapéját”, vagyis vendégül látja az utazót az otthonában
Házigazdaként az ember a másik oldalon áll, bejelentkezik valaki, s beszélgetések alatt a házigazda eldöntheti, fogadja-e a bejelentkezőt
– mesélte el Eszter, aki 2 évvel ezelőtt egy 2 hónapos hátizsákos utazásra indult az akkor 8 éves lányával kettesben, és arra gondolt, nem csak költségkímélő, hanem izgalmas is lenne kanapészörfösként felfedezni a délkelet-ázsiai országokat.
Hallottam már róla, de ott próbáltuk először. Voltunk hindu és muszlim családnál, és felejthetetlen élményeket szereztünk. Belecsöppenni egy teljesen más kultúrába nagyfokú toleranciát, elfogadást, kíváncsiságot, rugalmasságot, bizalmat igényel. Mi mindig gyerekes családot választottunk, és olyan helyet, ahol nem csak egy kanapé jutott nekünk, hanem saját szoba is, így tehát a szó szoros értelemben véve, sosem a kanapén éjszakázunk
– avatott be a kezdetekbe Eszter, aki, miután hazaérkezett a lányával Ázsiából úgy döntött, maga is vendéglátó lesz.
Miután hazajöttünk Ázsiából, és láttam, hogy ez a rendszer szuperül működik, gondoltam én is jó fej leszek, és ha épp nem tudok utazni, legalább így átélem a fantasztikus sztorikat, ezért elkezdtem én is kiadni a kanapém. Az ötletet a lányom sem ellenezte, így 2017 szeptemberében meg is érkezett az első vendégünk, azóta több, mint 30-an aludtak már nálunk. Van időszak, mikor hetekig nem jön senki, nyáron viszont volt olyan, hogy 4-en voltak egyszerre, és tele volt a kis panellakásunk. Szinte egymásnak adták a kilincset
– mesélte el Eszter, aki azt is elárulta, nem szereti, ha a vendégek hálózsákban alszanak, ezért mindig készít nekik tiszta ágyneműt, gesztusként.
Ha túl sok volt a vendég, tartok egy kis szünetet, hogy utána megint lelkesen tudjam az érkezőket fogadni. A megkeresésekre viszont mindig válaszolok, még akkor is, ha nemet kell mondanom, mert tudom milyen rossz, ha sok embernek ír valaki, és senki nem válaszol. Én így jártam annak idején Tel-Avivban, és végül nem is sikerült találnom házigazdát.
Eszter és Bogi minden vendégnek nagyon örülnek, ha sokan vannak, Bogi szobája is kiadásra kerül, amit ő cseppet sem bán, mert ilyenkor édesanyjával aludhat, ami szintén ritka kaland. Van egy emlékkönyve is, a számára kedves vendégekkel mindig irat bele magának valami személyeset.
Lakott nálunk egyszer egy vak utazó pár, akinek a férfi tagja születése óta vak, 80 %-ban süket, és 40 éves korára több, mint 100 országban járt. Máskor pedig egy Egyesült királyságban élő olasz hölgy érkezett, akinek épphogy nem sikerült egyedüli nőként először meghódítania az Északi sarkot. Ők a legemlékezetesebb vendégeink, de volt olyan orosz srác vendég, akinek csak 2 hónapig tartott, hogy stoppal eljusson otthonról a Bajkál tótól az orosz határig, meg olyan spanyol lány vendég is, aki 5 éve megállás nélkül utazik
– emlékszik vissza Eszter, aki azt is elárulta, hogy legmesszebbről Szingapurból, Malájziából, Ausztráliból, Peruból, Hongkongból érkeztek hozzájuk vendégek.
Csak jó tapasztalataim vannak, szinte mindenkivel azonnal megtaláljuk a közös hangot, akár utazás, akár más témában. Együtt főzünk, beszélgetünk, megmutatom, mit lehet Miskolcon és a környéken megnézni, praktikus tanácsokkal látom el őket (közlekedés, étkezés, stb…) és elmagyarázom, hogy a gulyás nem pörkölt.
Van néhány szabály, amit elmondok az elején, például nem szeretem, ha túl későn érkeznek este, és a nappaliban nem nyithatják ki az ablakot éjszakára, mert megfázik Kami, a kaméleon. Ettől függetlenül azt szeretem, ha otthon érzik magukat, használják a konyhát, hűtőt, és nem feszengenek.
Vendégként pedig igyekszem alkalmazkodni az ott lakókhoz. Bár volt már olyan, hogy megkaptunk egy teljesen felszerelt, üresen álló lakást, de az furcsa volt, mert pont az az élmény veszett el, hogy a helyiek szemével lássuk az ottani életet.
Bár furcsának tűnhet, Eszter még soha nem félt. Bízik az emberekben, a vendégek nagy részének még lakáskulcsot is ad, hogy ne kelljen hozzá igazodniuk.
Ahhoz, hogy valaki ebbe belevágjon, óriási hitre és bizalomra van szükség, anélkül nem megy. Kíváncsiság, nyitottság, bizalom – ez a kulcs. Sokan azt mondják, hogy nem kerülgetnének idegeneket a saját lakásukban, de nekem nincs ezzel gondom
– mondta el Eszter, aki hallott már olyanról, hogy egyedülálló lányoknak voltak kellemetlenségei, de a referenciákat mindig alaposan átnézi, a megérzéseimre hallgat, így neki ebből még sosem volt baja. Egyedülálló férfiakat azonban nagyon ritkán fogad, csak olyat, aki igazán nagy utazó, vagy van közös ismerős.
A couchsurfing-nek rengeteg előnye van, többek közt az, hogy hazánkat egy vendégszerető, barátságos, szeretetteljes országnak ismerik meg az ide látogatók, ami nekem nagyon fontos. Sok emberrel és történettel találkozom, olyanokkal, amiket eddig elképzelni sem tudtam volna. Sokan meghívnak magukhoz, amivel még nem éltem, de márciusban biztos, hogy megyünk Londonba. És az sem mellékes, hogy ha sok referenciám van, akkor szívesebben fogadnak, amikor én utazom.
Eszter elmondta, ha valaki kedvet kapott, és bele szeretne vágni a kalandba, nincs más dolga, mint regisztrálni egy felhasználói profillal a www.couchsurfing.com honlapon vagy applikáción, ami kicsit szigorúbb, mint a közösségi oldalakon, mert itt postán is jön egy levél, amit vissza kell igazolni, hogy valóban van létező lakcím. Kell egy személyes leírás magunkról, így eleve csak olyanok jelentkeznek vendégnek, akiknek szimpatikus a bemutatkozás. És természetesen jó, havan néhány fotó magunkról, és a ,,kiadó” kanapéról, szobáról.
Ha pedig kedvet kaptál, hogy még jobban megismerd ezt az életet, kövesd Eszter most induló blogját, ahol számtalan kalandot elmesél.
Kiemelt kép: Szigetvári Eszter
