Magyar halász, aki kiváltságnak érzi, hogy hálóval foghat halat

A Duna magyarországi alsó szakaszán a hagyományos halászat a szellemi kulturális örökség része.
Korábban a témában:

A kishalászoknak több éve papírjuk is van arról, hogy amit csinálnak, követendő hagyomány.

A hazai halászat rövid története

  • A magyar halászat múltja népünk eredetéig nyúlik vissza. Számos emlék, néprajzi kutatás bizonyítja, hogy a legősibb halászati eszközök és módszerek még a finnugor őshazából valók – olvasható a Mezőgazdasági Múzeum oldalán.
  • Hajdanán az emberek az ivóvizet a folyókból merítették, főztek a Balaton vízében és az ívási időszakban kézzel fogták a halat. A tiszai halászatnak a mai napig komoly hagyományai vannak. Ezen mesterség apáról fiúra szállt.
  • A halászati tevékenységhez szervesen kapcsolódó halkereskedelem művelői hazánkban a halárusok voltak. A 15. és 16. század halárusai közül egyesek csak keszegféléket, mások egyéb friss halat is árusíthattak. Vizát és tokféléket azonban – királyi pátens alapján – csak a mészárosok és hentesek céhe árusíthatott.
  • Halászcéheket a főhivatású halászok a 16. század elején hozhattak létre először. Halas vizeink védelmét és a piaci halárusítás monopolhelyzetét kívánták szervezetükkel a maguk számára biztosítani. A céhek artikulusai szabályozták a mesterségbeli magatartást, a tudás szintjét, a halászatot, a bérletet, a halárusítás és halkereskedelem ügyét.
  • Folyóvizeink és természetes állóvizeink múltbeli halászatának bizonyítéka, hogy a folyók partján lévő falvak nagy részét zömmel halászok lakták. A Duna legértékesebb hala évszázadokon át a viza volt.
  • 2016 január elsejétől tilos az üzemszerű, kereskedelmi célú halászat a magyarországi élővizeken, így a Dunán, a Balatonon és a Tiszán is. Aki tehát szeretne tiszai-dunai halat enni,  az vagy összebarátkozik egy horgásszal vagy halásszal, aki megajándékozza őt, vagy próbára teheti “tehetségét” a horgászat-halászat területén. Ehhez le kell vizsgáznia horgászismeretekből, belép egy egyesületbe, igazolványt, állami horgászjegyet vált, és megveszi a természetes vizek horgászengedélyét.
  • Jó tudni, hogy a Magyarországon forgalmazott és vendéglőkbe került édesvízi halak 90 százaléka már 2016 előtt sem vadvizekből, hanem tógazdaságokból származott.
  • A törvényi szabályozást követően a kishalászok beléptek a Magyar Országos Horgász Szövetség tagjai­ közé, és ugyanazok a jogok illetik meg őket és azonos­ szabályok vonatkoznak rájuk, mint a horgászokra.
Fotó: Sepsi Gergő
Fotó: Sepsi Gergő
Fotó: Sepsi Gergő
Fotó: Sepsi Gergő

Ma már nem a zsákmányszerzés az elsődleges cél

A legfontosabb a kishalászattal kapcsolatos hagyományok ápolása, a természeti szépségek megismertetése és védelme, valamint mindezen tudás átadása a fiataloknak.

Az apáról fiúra szálló mesterséget kevesen űzik a Duna magyarországi alsó szakaszán, aminek tudo­mánya az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság és a Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottsága javaslata alapján felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. Remélhetően egyre többen ismerik meg újra, hogy miként kell használni a millinget, a kecét, varsát, a dobó- és emelőhálót.

Kapitány István, kishalászként ma is rója a Dunát. Baja környékén halászik, és mint mondja:

A Duna és a benne lévő halak soha nem okoztak csalódást. Ezzel a fajta halászattal az unokáink is tudnak majd élni, miszerint a családnak fogjuk ki a halat és nem eladásra. Kiváltságnak érzem, hogy én hálóval foghatok halat. Ezt nagyon kevés ember teheti meg, és én ezt nagyon nagyra becsülöm.

Fotó: Sepsi Gergő
Fotó: Sepsi Gergő
Fotó: Sepsi Gergő

Kiemelt Fotó: Sepsi Gergő

12 érdekesség Európa gyöngyszeméről, a Dunáról
Amit eddig is tudtunk, és amit nem.

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.