Kertvárosi lakópark, Szombathely határában, közel a város kedvelt kirándulóhelyétől, a parkerdőtől. Egy sorház leghátsó részében lakik Hajnal Nikolett párjával, és jó pár négylábúval. Ha sétálni mennek, 4-5 póráz nélkül el se indulnak. Ahogy viszont hidegre fordult az idő, egyre nagyobb a sár, Csöpi úr, az öreg tacskó inkább a fürdőszobában marad. Könnyen elsüllyed – mosolyog rajta Niki, olyan rövidek a lábai.
Niki világéletében nagy állatbarát volt, az utóbbi években pedig egyre tudatosabban segít az idősebb, gazdátlanul hagyott állatokon.
Főiskolát végzett, évek óta egy multinacionális cégnél műszakvezetőként dolgozott, épp most készül váltani. Bár vallja, sok pénzbe kerül az állatok gondozása, szinte minden szabadidejét velük tölti. Csöppet sem bánja, imádja őket.
Az ismerkedést Csöpi úrral kezdjük, aki legjobban a fürdőszobai zuhanyzó tálcájában, a párnákkal kibélelt kuckójában érzi jól magát. A 17 éves veterán tacskónak lakájos hálószobát rendeztek be. Niki és Csöpi négy éve, egy szentkirályi családi házban találkoztak. Az albérlet, ahová Niki párjával költözött egy ismerősük nagymamájáé volt, ott lakott Csöpi, addig egyedül. Annyi kapcsolata volt az emberekkel, hogy kijártak hozzá etetni. Nikiék magukkal vittek még 3 másik kutyát. Kezdetben azonban nem is a kutyák társasága zavarta leginkább Csöpit, hanem Nikié.
Az elején elég rosszban voltunk, egyszer meg is harapta az orromat. Ismeretlen betolakodót látott bennem. Próbáltam fokozatosan egyre közelebb kerülni hozzá. Magányos és idős volt, de nem ismerete például a pórázt. 13 évesen tanítottam meg sétálni. Hosszú időbe telt, míg jóba lettünk. Egy idő után ő volt az, aki, amikor munkába indultam, utánam futott. Nagyon megszerettem, és amikor elköltöztünk, felajánlottam a ház tulajdonosának, hogy elhoznám Csöpit is, ne maradjon újra egyedül
– magyarázza Niki.
Csöpi úr igazi veterán, 17 éves, az utolsó egy évben megvakult, ezért is szeret mostanában már inkább a fürdőszobában kuckózni, itt biztonságban érzi magát.
Kint a nagyokkal mindig meg kell küzdeni a helyekért. Csöpike már nem jól tájékozódik. Érdekes azonban, hogy amikor ki akar jönni, akkor sajátos hangon kiabálni kezd, nem ugatni, de egyértelműen jelzi, ha ki akar jönni. Akkor kivisszük
– folytatja Csöpi úr történetét, akinek legjobb barátja Liza, egy golden retriever, aki szintén nem fiatal már.
Liza most épp beteg, csúnyán köhög, orvostól orvosig járnak vele. Niki az ötödik gazdája, egy ismerőse mentette meg az altatástól, aztán Niki fogadta örökbe. Vele az volt a baj, hogy előző gazdái szerint sokat ugatott és állandóan megszökött. Niki szerint kicsit ugatósabb, mint a többiek, de nem vészesen, a kerítést pedig úgy csinálták meg, hogy innen senki sem tud, de nem is akar kiszökni.
Mindig is rajongott a szánhúzó kutyákért
Most két huskyja van, ők is befogadott kutyák, de az elmúlt két évben két másik veterán korú szánhúzót is gondoztak.
Pár éve került kapcsolatba az Összefogás A Szánhúzókért Alapítvánnyal, akik nem csak mentik a kidobott kutyákat, közterületről vagy sintértelepekről, hanem honlapjukon lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a bajba jutott ebeknek megoldást találjanak. 2008 óta több száz kutya elhelyezését sikerült megoldaniuk. Az alapítványon keresztül került hozzá például Bobi, a most már 16 éves husky is. Ő a népes családban az alfahím, és nem mindenkit fogad be.
Az alapítvány oldalán böktem ki a fotóját! Látom ám, felemás színű a szeme, hát nagyon megtetszett, olyan szép volt! Bobinak elvileg az a története, hogy meghalt a gazdája, és aki megörökölte a házat, egyszerűen kirakta. Ott üldögélt a bejárat előtt, úgy értesítették az állatvédőket – ezt még ott az egyik kedves önkéntes mesélte
– teszi hozzá a fiatal szombathelyi lány.
Az alapítványtól az elmúlt időszakban még két husky került hozzá, akiket gondozott.
Archibaldot már nagyon rossz állapotban hozták el hozzám, vak és süket is volt, nem szerette más kutyák és emberek közelségét sem, azért is fogadtam be, mert az udvarunkon van egy saját kennel. Ő ebben érezte jól magát, egyedül. Igazi szánhúzó kutyához méltóan ő nagyon szeretett „énekelni.” Szerencsére a másik két husky nem ilyen vonyítós típus. Nagyon megszerettem és idővel a bizalmát is elnyertem. Még kicsit nálam volt, aztán szeptemberben elment
– meséli nekünk.
A folyosón az akváriumból két ékszerteknős figyel, ők sem mai gyerekek: Michelangelo és Raffaello. Születésnapra kapta őket, Tini Nindzsa Teknőcök volt gyermekkorában a kedvenc rajzfilmje, innen jöttek a nevek. A legkevesebb törődést ők igénylik a házban, nem szeretik, ha piszkálják őket, ellenben imádnak a lámpa alatt, a köveken sütkérezni.
Lábunk alatt a legkisebb kutyus sündörög, de ő a leghangosabb. Niki sok könyörgés után, 20 évesen még a szüleitől kapta, a teknősökön kívül ő az egyetlen nem befogadott állatuk.
Dollár velem alszik, szeretem mindenhova magammal vinni, de ahogy idősödik, egyre lustább
– folytatja Niki.
A gardrób egy koromfekete lógófülü nyúlé, ő is szelíd
Ahogy Niki meséli, sokan nem is tudják, hogy nyuszit tartani mekkora felelősség, hiszen sokáig élnek. Nem véletlen, hogy a menhelyek tele vannak megunt nyulakkal. Megveszik a gyerekeknek húsvétra, aztán, amikor szembesülnek vele, mennyi törődést igényelnek, egyszerűen kidobják, leadják őket.
A kanapén három cica nyújtózkodik
Egy szempillantás alatt a felemás színű, fehér macska, Luca már az ölemben dorombol, egy tarka, Spooky pedig a lábamhoz dörgölőzik. A fehér szegény süket, őt Niki az Állatvédők Vasi Egyesületétől fogadta örökbe. A harmadik cicusnak, Praclinak olyan az arcberendezkedése, hogy a Macskafogókban sem rajzoltak jobb karikatúrát.
Mindig arra gondolok, miközben simogatom őket, milyen jó is lenne, ha tudhatnám, milyenek voltak kölyökkorukban, hol születtek, mi történt aztán velük
– vallja be Niki.
Azt szereti a legjobban, ha mindenki együtt, otthon, bent a lakásban, a közelében van. Ha bújnak… De ez csak ritkán adatik meg, például szilveszterkor, mert a huskyk kifejezetten nem szeretnek bent a lakásban lebzselni. Akkor érzik jól magukat, ha kint lehetnek, hideg van és lehetőleg még esik is.
Niki mindenkit arra biztat, mielőtt háziállatot szeretne, előtte nézzen körül a menhelyeken is! Ne féljen az idősebb állatoktól sem, akiket már nem szívesen fogadnak örökbe.
Ők tudnak a legodaadóbbak és leghálásabbak lenni
– osztja meg velünk tapasztalatait a fiatal lány.
Mi is csak remélni tudjuk, hogy Niki történetével, így karácsony előtt, néhányan kedvet kapnak az örökbefogadáshoz vagy akár az adományozáshoz is!
Címlapfotó: Hajnal Nikolett
