Egy városnak nemcsak a természeti adottságai, az épített öröksége, a felújított terei, a kulturális sokszínűsége vezethet el bennünket a település lényegéhez, hanem azok az apró dolgok is, amelyek mellet elmegyünk a hétköznapokban.
Szegeden arra vállalkozott néhány fiatal, hogy megmutassa, milyen is egy város működését szemlélőként figyelni. Tehetségükön, éleslátásukon, művészi érzékenységükön át avatják be az olvasót ebbe az egyébként mindenki által megtapasztalható városba az Eközben Szegeden nevű blogon keresztül.
Egy város lényegtelennek tűnő lényegei
Egy kísérletezésbe fogtunk, hogy milyennek lehetne bemutatni még Szegedet akkor, ha nem a turisztikai fotókból vagy a szépirodalmi szövegekből indulunk ki
– mondta el a Sokszínű vidéknek Veszprémi Szilveszter, a csapat egyik írója.
A blogot alkotó költőket és fotósokat az hozta össze, hogy nem ismertek rá az eddig megjelenített városoképekben arra a Szegedre, amit mi bármikor megtapasztalhatunk.
Hiányérzetünk volt, és abban bízunk, hogy ezek mások érzéseivel is összecsengnek. Azt akarjuk láttatni, hogy milyen az a városi tér, amit nap mint nap használunk, és amiben nap mint nap gondolkodunk az életünk leglényegtelenebb dolgairól.
A bejegyzéseik az „eközbenséget” akarják közvetíteni abban az értelemben, hogy nem keresnek jeles alkalmakat ahhoz, hogy beszéljenek a városról, elég az, ha valaki átmegy egy téren és eszébe jut valami, elég az, ha valaki leül egy padra gondolkodni vagy hogy valaki észrevesz valamit, ami mindig is ott volt előtte.
A tematika a városi közérzet és az elkapott gondolatok
Nap mint nap rengeteg dolog mellett megyünk el mi is, sok gondolatot hagyunk ott villamosmegállókban, büfékben sorban állva. Néhányat most megpróbálunk fotókkal és szövegekkel rögzíteni, de bízunk benne, hogy a streetfotókból és tárcákból összeálló bejegyzésekkel nem csak a mi gondolatainkat, hanem a városra való nyitottságot, a várossal való összekacsintás gesztusát is át tudjuk majd adni
– tette hozzá Szilveszter.
A blogon Sziszi néven publikáló költő elmondta, hogy Szegednek leginkább tematikus blogjai vannak, mint például a Mögnézzük gasztroblog, a Rejtett Szeged facebook oldal, ahol több fotográfus mutathatja be, hogy mit gondolnak a városról a felületes turistatekinteten túl.
Mi az Eközben Szegedennel ezekhez képest egy általánosabb, közérzetibb, városérzetibb dolgot szeretnénk. A mi blogunk lassú, megteheti, hogy elidőzzön gondolatokon, helyezheti máshová a fókuszt, mutathat majd olyan dolgokat, aminek nem a hírszerűségében van az értéke.
Más utakon ugyanabban a városban
A négy alkotó nagyon másként látja ezt a várost. Ketten itt születtek, ketten pedig egyetemi gólyaként kerültek a városba. Van, aki most kezdi az egyetemet, van, aki most fejezi be, van, aki külföldön tanul, van, aki már dolgozik a városban. Különbözőek a barátaik, különbözőek az olvasmányélményeik vagy a fotózásról való gondolataik. Az a közös bennük, hogy nagyon szeretik ezt a várost, és ezt ki akarják fejezni a blogon is.
Talán úgy képzeljük, hogy bármit megtehetünk, amíg őszinték vagyunk, és bízunk benne, hogy az őszinteség, és az a nyelv és gondolkodás, ami nekünk van, rezonál azzal, ahogy mások gondolkodnak, gondolkodni fognak a városról.
Sziszi arra kérdésre, hogy lehet-e példa a fiatalok számára más településeken is ez a fajta fotós, írásos városszeretet, azt felelte, ehhez alkotóként mindenkinek át kell gondolnia, hogy hogyan látja az adott várost, és keresnie kell olyan társakat, akik hasonlóan viszonyulnak hozzá.
Nyilván minden városnak megvannak a különböző értékei és kevésbé szerencsés dolgai, de ki kell találni, hol van az a megszólalásmód a vizuális és írott médiumok között, ami hitelesen, őszintén, mégis pozitívan tudja bemutatni azt a közös teret, amit lakóhelyünknek nevezünk.
