A svájci Griments településén Jean-Jacques Zufferey pincéjében különleges okból tárolnak sajtokat. A helyiek anno az esküvőjükön tettek félre egy sajtot, hogy aztán azt a temetésükön fogyassza el a gyásznép, írja az Atlas Obscura.
Zufferey otthona az egyik utolsó hely, ahol ezt a hagyományt még őrzik. A svájci Alpokban található Val d’Anniviers hegyvonulata egy tökéletes példája annak, miként izolálják magukat a külvilágtól a legapróbb falvak és hoznak létre sajátos tradíciókat, melyek sehol máshol nem léteznek a világon.
Amikor Yvonne Preiswerk svájci antropológus először a helyszínre ment terepkutatásra, megállapította, hogy a temetési szertartások sok tekintetben hasonlítanak az ősi Egyiptomra.
A halál és a sajt összefonódása elsőre elég bizarr párosításnak tűnhet, de a falu elhelyezkedésében kell keresni a magyarázatot. Grimentz egy völgyben fekszik, megközelítése nehézkes, a telek rendkívül hosszúak, a talaj pedig köves és rossz minőségű. A hideg évszak túléléséhez ezért a falubélieknek tápanyagban gazdag ételeket kellett tartósítaniuk.
Nem véletlen tehát, hogy a helyi lakosok az Alpok más településeihez hasonlóan szarvasmarhákat kezdtek el tenyészteni, az általuk adott tejből pedig óriási sajtkerekeket készítettek.
A tejágazat iránti elkötelezettség pedig más formákban is megnyilvánul az Alpok völgyeiben. Amikor valaki meghalt Grimentzben, tehenei harangjait eltávolították, hogy az állatok is gyászolhassanak. A rokonok, barátok, ismerősök nem halotti tort, hanem halottik pikniket rendeztek borral, kenyérrel és sajttal.
A meglehetősen szegény régióban az emberek gondoskodtak arról, hogy hagyjanak maguk után valamit. Így került elő a temetéseken a halott sajtja. Mindenkinek volt egy sajtkereke, amit a temetésén szolgálnak fel. Amikor az elkerülhetetlen bekövetkezett, a sajtot helyi borral mosták le, így tálalták a gyásznépnek.
A tradíció sajnos ma már kihalófélben van, már nem száll generációról generációra. Ugyanakkor Zufferey pincéjében még most is találhatóak több mint százéves sajtok, melyeket idővel elfelejtettek felszolgálni egy-egy temetésen. Ő őrzi a sajtokat, ugyanakkor tart tőle, mi lesz, ha egyszer meghal, mert nem lesz, aki vigyáz majd rájuk.
