Getty Images
Életmód

A falu, ahol egy életen át érlelték a sajtot a saját temetésükre

A svájci Griments településén Jean-Jacques Zufferey pincéjében különleges okból tárolnak sajtokat. A helyiek anno az esküvőjükön tettek félre egy sajtot, hogy aztán azt a temetésükön fogyassza el a gyásznép, írja az Atlas Obscura.

Aki szerencsés, annak sajtja barnás árnyalatú, rendkívül kemény állagú volt, tele lyukacsokkal. Már-már baltára volt szükség a felszeleteléséhez és olyan hosszú ideig érlelt, hogy ritkaságszámba ment. A fosszíliára emlékeztető temetési sajt azt jelentette: az elhunyt hosszú ideig élt.

Zufferey otthona az egyik utolsó hely, ahol ezt a hagyományt még őrzik. A svájci Alpokban található Val d’Anniviers hegyvonulata egy tökéletes példája annak, miként izolálják magukat a külvilágtól a legapróbb falvak és hoznak létre sajátos tradíciókat, melyek sehol máshol nem léteznek a világon.

Amikor Yvonne Preiswerk svájci antropológus először a helyszínre ment terepkutatásra, megállapította, hogy a temetési szertartások sok tekintetben hasonlítanak az ősi Egyiptomra.

A halál és a sajt összefonódása elsőre elég bizarr párosításnak tűnhet, de a falu elhelyezkedésében kell keresni a magyarázatot. Grimentz egy völgyben fekszik, megközelítése nehézkes, a telek rendkívül hosszúak, a talaj pedig köves és rossz minőségű. A hideg évszak túléléséhez ezért a falubélieknek tápanyagban gazdag ételeket kellett tartósítaniuk.

Getty Images

Nem véletlen tehát, hogy a helyi lakosok az Alpok más településeihez hasonlóan szarvasmarhákat kezdtek el tenyészteni, az általuk adott tejből pedig óriási sajtkerekeket készítettek.

A sajtkerekek keménysége érdekében a sajtkészítők megfőzték az aludt tejet, hogy megszilárduljanak, majd nyomkodással kiszorították a tejsavót belőle. A száraz, hideg hegyi levegőben ezek a sajtok meglehetősen lassan öregedtek, és jellemzően csak hónapokkal később, pont a tél közepén érték el csúcsérettségüket, így biztosítva a lakosoknak a megfelelő kalóriaforrást.

A tejágazat iránti elkötelezettség pedig más formákban is megnyilvánul az Alpok völgyeiben. Amikor valaki meghalt Grimentzben, tehenei harangjait eltávolították, hogy az állatok is gyászolhassanak. A rokonok, barátok, ismerősök nem halotti tort, hanem halottik pikniket rendeztek borral, kenyérrel és sajttal.

A meglehetősen szegény régióban az emberek gondoskodtak arról, hogy hagyjanak maguk után valamit. Így került elő a temetéseken a halott sajtja. Mindenkinek volt egy sajtkereke, amit a temetésén szolgálnak fel. Amikor az elkerülhetetlen bekövetkezett, a sajtot helyi borral mosták le, így tálalták a gyásznépnek.

A tradíció sajnos ma már kihalófélben van, már nem száll generációról generációra. Ugyanakkor Zufferey pincéjében még most is találhatóak több mint százéves sajtok, melyeket idővel elfelejtettek felszolgálni egy-egy temetésen. Ő őrzi a sajtokat, ugyanakkor tart tőle, mi lesz, ha egyszer meghal, mert nem lesz, aki vigyáz majd rájuk.

Kapcsolódó

Mozzarella-nagyhatalommá válik a magyar puszta
Naponta 12 tonna mozzarella sajt készítésére képes üzemet építenek.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.