Harmóniában élnek a természettel a bükki hegylakók

Az egykori világjárók ma a közösségi portálon bükki hegylakóként ismertek, Az élet a hegyen oldalukon mindennapjaik nyitott könyvnek számítanak az érdeklődők előtt.

És a fiataloknak van is miről mesélniük, rendszeresen hírt adniuk magukról.

A feleség: Nyárádi Brigitta (33 éves)

Gyerekkorában sokat költözött szüleivel. Élt Egerben, Noszvajon és a Tisza melletti Négyesen. A kert és állatok iránti szeretet már kisgyerekként megérintette a dédmama portáján. Édesanyja teheneket tartott egy időben, házi sajtot és tejtermékeket árult.

Fogtechnikusnak tanult, de hamar rájött, hogy az egész napos bezártság és székben ülés nem az ő műfaja. Jelenleg természetgyógyász, fito – és aromaterapeuta képzésre jár, jógaoktatói végzettsége van.

A férj: Giancarlo Checchi (41 éves)

Amerikában, Vermontban született egy amerikai-olasz család legkisebb gyermekeként.  7 éves korában Olaszországba költözött a család, ahol elkezdett versenyszerűen kerékpározni . Ez volt az élete 0-24-ben.

Közel 30 évig volt hivatásos versenyző. Többnyire olasz csapatok színeiben tekert, de töltött pár évet amerikai és angol csapatban is. Több világhírű versenyen indult az évek alatt, így a Vueltán és a  Giro d’Italián is.

Történetükről Brigittával beszélgettünk.

Hogyan kerül kapcsolatba egy jógaoktató magyar lány és egy profi kerékpáros olasz fiatalember?

Mivel mindketten nagy utazók voltunk – illetve vagyunk is –, talán nem csoda, hogy az interneten, egy társkereső oldalon ismerkedtünk meg. Néhány hónapig csak telefonon beszélgettünk, majd következett a személyes találkozás. Ezután minden nagyon gyorsan történt. Alig több mint fél éves személyes ismeretség után házasodtunk össze, ennek idén már nyolc éve lesz.

Onnantól együtt történtek a nagy utazások?

Így igaz. Éltünk Amerikában, több államban is és  Angliában. Volt egy próbálkozásunk az Arab Emírségekben, de ott szó szerint egyetlen nap után rájöttünk, hogy ez a hely nagyon nem nekünk való. Az ígéretes munkalehetőség ellenére Giancarlo nem írta alá a szerződést, és hazajöttünk.

Egyenesen a bükki lankák ölelésébe?

Eger mellett, a Kis-Eged hegyen, egy külterületi telken valamivel több mint 1300 négyzetméteres a birtokunk, amelyet még akkor vettem, amikor nem ismertük egymást. Ennek több mint 13 éve. Mivel leginkább külföldön éltem, nem sokat foglalkoztam vele, de amolyan biztosítás volt ez számomra, hogy ha hazajövök Magyarországra, legyen egy kis „fészkem”. Amikor már egy párt alkottunk, és hazaköltöztünk Amerikából, elkezdtük szépítgetni. A birtok története azért is érdekes, mert a rajta álló házat valamikor édesapám építette közösen az előző tulajdonossal – talán a sors már akkor is nekem, illetve nekünk szánta.

Milyen a bükki hegylakók élete?

Először az infrastruktúránkat mondanám. Nincs vizünk, sem gázunk. Az egyetlen kényelmi szolgáltatás a házban a villany, e nélkül elég nehéz lenne az életünk. A víz logisztikáját nem egyszerű megoldani. A mosogatás például előre tervezést igényel, és minimum 30-40 percet vesz igénybe. Amíg nem volt jogosítványom, addig a hátunkon hordtuk fel a vizet minden nap a meredek domboldalon.

Ma már a vizet több helyről hordjuk. Van Egerben egy forrás, onnan a tisztálkodáshoz, főzéshez, mosogatáshoz hozzuk, de szoktunk noszvaji forrásból is hozni. Az ivóvizet egy helyi Pí-víz szolgáltatótól kezdtük el venni idén. Mivel rengeteg tiszta vizet iszunk, úgy gondoljuk, hogy megéri befektetni az egészséges, tiszta vízbe.

Mi a helyzet az infrastruktúrán kívül?

A kertben mindenfélét termesztünk. Mivel növényi étrenden élünk, amit lehet, magunknak nevelünk. Nem csak a pénztárcánknak jó ez. Itt tudom, hogy ezeken a zöldségeken és gyümölcsökön biztosan nincs permet, nem kaptak műtrágyát, mi ketten pedig folyamatos kontaktban vagyunk a földdel, a növényekkel.

Igyekszem minél több gyógynövényt is termeszteni teáknak, krémeknek, tinktúráknak, de szeretek vadon gyűjtögetni is.

Facebook oldalukon rendszeresen posztolnak, követőik körében nyitott könyv az életük. Innen kiderül, hogy az egészséges táplálkozás, a környezettudatosság hívei.

Leginkább én vagyok az, aki erre igyekszik nagyon odafigyelni, és próbálom a követőink figyelmét is felhívni a világ gondjaira ezen a téren. Giancarlo pedig megy az árral, amit én kreálok neki…

Én 20 évesen lettem vegetáriánus, majd szigorú vegán, amit mostanra úgy mondanék, hogy növényi alapon táplálkozunk. A férjem miattam váltott, amikor találkoztunk, de teljes mértékben a saját döntése volt.

Sok mindent magunknak készítünk: növényi tejeket, tofut, kenyeret, süteményeket, lekvárokokat, magvajakat, pástétomokat, szószokat, és csírákat is nevelünk. Igyekszem erre buzdítani a körülöttünk levőket is, mert nagyon fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk arra, mit viszünk be a szervezetünkbe, és hogy igyekezzünk egészségesek maradni, amíg csak lehet.

Civilben mivel foglalkoznak?

A kert, a természet iránti szeretetünk, no és a koronavírus-járvány okozta munkanélküliség szülte vállalkozásunkat. A Magnolia Gardens-Kertrendezést tavaly év elején indítottuk el próba-szerencse alapon. Hála Istennek nagyon szerencsések voltunk, mert egyből beindult, és azóta is rengeteg csodás emberrel hoz minket össze a sors, több ügyfelünkkel nagyon jó, baráti kapcsolatot ápolunk.  Hálásak vagyunk, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretünk , és mindezt kedves embereket segítve.

A kerti munka és a vállalkozás teendői mellett mennyi idő jut pihenésre?

Mindketten imádunk a természetben lenni. Legyünk bárhol, szeretünk hosszú bicikli túrákat tenni, kirándulni, hegyet mászni, amikor van rá lehetőség és energia. Én jógázom is, ez 13 éve az életem része.

Utolsóként egy fontos kérdés: nem hiányoznak a nagy utazások?

Az utóbbi néhány évben az életünk úgy alakult, hogy tavasztól őszig, azaz februártól októberig itt élünk a hegyen, a telet pedig Olaszországban, Lombardia tartományban, Brescia közelében egy kis faluban töltjük, hogy Giancarlo segíthessen a ház körüli munkákban idősödő szüleinek. És ott ugye melegebb az idő, enyhébb tél. A szuper bicikli túra lehetőségek és a gyönyörű hegyek kárpótolnak minden nagy utazásért, vagy fogalmazhatok úgy: ez az életvitel most a kettőnk nagy kalandozása.

Kapcsolódó

A természettől vesz leckéket, és a semmi közepén boldogan él jurtájában a négygyermekes család

Istenmezeje határában élnek. Ahogy gyermekeik mondják: az Isten mezején.