Norvégia után Tenerifén keres új otthont a magyar család

Vannak, akik szeretnének, de nem változtatnak megszokott életükön, és álmaikat sosem valósítják meg, mert nem megfelelőek a körülmények, nincs szerencséjük vagy nincs bátorságuk. Mások azonban vesznek egy mély levegőt, és megélve az álmaikat, belevágnak a nagy kalandba. Legyen az bármikor az életük során.

Hiszen nincs az sehol megírva, hogy csak fiatalon változtathatunk az életünkön, csak fiatalon élhetünk másképp. Sosincs késő bátran lépni, és valami újba fogni.

Így tett Kasza Katalin is, aki férjével 45 evésen indult útnak, új hazát keresve. Norvégia egy kicsi szigetén, Nordstrønon telepedtek le.

11 éve, hogy a férjem elindult és meg sem állt Bergenig. Új szakmát tanultunk, beilleszkedtünk. A fiaink is itt tanultak és szereztek szakmát. Befogadtak és szerettek bennünket a helyiek, mi pedig szerettünk Norvégiában élni és jól haladtunk azon a bizonyos ranglétrán is

– mesélt Katalin arról, hogyan kezdtek egy új országban új életet.

Kezdetben nem volt könnyű. Az első 3 év a szűkölködésről és a lemondásról szólt. Rengeteg sírás, küszködés és munka után tudták megvenni 7 évvel ezelőtt első házukat, majd rá 3 évre azt a házat, amire igazán vágytak.

Itt sincs kolbászból a kerítés, itt is meg kellett járnunk a poklot is. Mára elértünk egy szintet, ahol már jól vagyunk. 42 méterre lakunk a tengertől. A szomszédot is csak néha látjuk és inkább a hajó forgalmat számoljuk, mint az autót. A kertünkből láttunk már bálnát is

– mesélt az életükről Katalin, aki elárulta, azért vannak dolgok, amiket nem tudott megszokni. Ilyen a kert hiánya. Feléjük nincs lehetőség kertre, pedig vidéki lányként ahhoz szokott, hogy megtermeljen magának mindent.

Itt a veteményes kert mint fogalom, nem létezik. Próbálkoztam az első években, de vagy a meztelen csiga ette le a termést, vagy lefagyott. Van, hogy még húsvétkor is havat lapátoltunk, így lemondtam a saját terményekről

– mondta el Katalin, hozzátéve, hogy a kerten kívül a Nap a másik, ami nagyon hiányzik neki. Nem is csoda, hiszen Bergen a világ egyik legcsapadékosabb városa. Minimum 300 napon esik az eső.

Ennek is köszönhető, hogy Katalin és családja a szabadságukkor minden évben melegebb éghajlatra utaznak. Jártak már többször Korfun, ahol az emberek pozitív hozzáállása, jókedve nagy hatással volt rájuk.

Ma már tökéletesen értjük, mit jelent az, hogy az északi ember halvérű, és ezt valahogy nem bírjuk megszokni. Hiányzik a meleg, a jókedv és a meleg tenger. Hiába élünk Norvégia egyik legszebb strandja mellett, még csak térdig merészkedtem be a vízbe, nyáron is, mert 16 foknál nem volt még melegebb a víz. Én meleg vérű vagyok, napsütést szeretnék

– vallotta be Katalin.

Talán ez is közrejátszik abban, hogy a család 11 év után komolyan tervezgetni kezdte, hogy újra belevágnak az ismeretlenbe, és elhagyják Norvégiát.

Bár az ország igazán sokat adott nekik, és szerettek ott élni, Katalin és a család vágyik a melegre. Szeretnének kertészkedni és élvezni azt a 20-30 évet, amit még kaphatnak az élettől.

Erre vágynak most igazán és tudják, hogy amit elterveztek azt meg is valósítják.

Soha nem érdekelt hogy keményen kell dolgoznunk, hisz 55 évesen még nem voltam egy napot sem munkanélküli,  mindig 2-3 munkám volt egyszerre. Csak az számított mindig, hogy érezzem jól magam a bőrömben. Az emberi értéket az alapján mérjük, hogy hol érezzük magunkat őszintén boldognak, mindenféle máz nélkül

– állítja Katalin, aki vallja azt is, nem az aranytól, kocsitól, háztól lesz valaki boldog, hanem attól, hogy azt csinálhatja, amit szeret és olyan helyen, ahol otthon érezheti magát.

Keresgéljük az új otthonunkat. Nemrég Tenerifén jártunk és azt hiszem, ott maradt a szívünk. Az az életérzés, amit ott tapasztaltunk, az hiányzott eddig az életünkből. A nyugalom, a szabadság. Egész életemben rohantam és dolgoztam. Sokat adtam embereknek, segítséget, szeretetet, törődést, mert hiszem, hogy amit hátra hagyunk, azok voltunk. Szeretném, hogy amikor vissza emlékezik majd valaki rám, az jusson eszébe, hogy milyen jót nevettünk, ettünk, táncoltunk együtt. Hogy az én általam horgolt sapkát hordja, vagy az én festményem lóg a falon. Vagy épp a fogát mosva jutok eszébe, hisz fogtechnikuskent is tudtam embereknek segíteni

– mondja Katalin, aki mindig büszke arra, ha ingyen adhat valakinek valamit, mert hiszi, hogy amíg tud adni, addig igazán gazdag ember.

Vallja, hogy bár a számlán sosem voltak milliók, sok jó embert mondhat a barátjának, ami gazdaggá teszi. Példa erre az a sok évtized, ami barátnőihez köti. Az Ötye Klubot, ahogy ők hívják magukat, 52 éves széttéphetetlen barátság köti össze.

Katalin nem panaszkodik, nem elégedetlenkedik. Tud örülni bármikor, bármilyen kis szépségnek is. Boldog attól, hogy nem mutat magából mást, csak az igazságot. Nem egy mázat, hanem azt, ami igazán ő maga.

Az élet most újra választásra kényszerít, hisz 55 évesen egy újabb otthon vár rám, egy újabb nyelv és új barátok. De hiszem, hogy aki nem a tv előtt ül és többre vágyik, mint a sorozatok nézése, és mer változtatni, az bármikor, bárhol újra tudja kezdeni az életét. Csak merni kell, élni az álmainkat

– mondja Katalin.

Reméljük megtalálják új otthonukat Tenerifén. Mi őszintén sok sikert kívánunk nekik.

Kapcsolódó

Elmentek nászútra és vállalkozók lettek a Kanári-szigeteken

Olykor háborgó óceánt, sziklás, fekete-homokos tengerpartot, hegyeket, erdőket és nyüzsgő tengerparti életet kínál Tenerife.