Mindketten világutazók. A magyar Nyárádi Brigitta élt már a világ számos országában, férje, az olasz-amerikai Giancarlo Checchi pedig profi kerékpárosként ismerkedett a földkerekség szépségeivel.
Az internet egyik társkereső oldalán találtak egymásra, majd néhány hónapnyi telefonos beszélgetés után találkoztak személyesen. Innentől minden gyorsan ment, alig több mint fél éves személyes ismeretség után házasodtak össze nyolc éve.
Tizenhárom éve Eger mellett, a Kis-Eged hegyen, külterületi telken egy valamivel több mint 1300 négyzetméteres birtoka volt Brigittának, amit akkor vett, amikor még nem ismerték egymást. Mivel leginkább külföldön élt, nem sokat foglalkozott vele, de amolyan biztosítás volt ez számára, hogy ha hazajön Magyarországra, legyen egy kis „fészke”. Amikor már egy párt alkottak, és hazaköltöztek Amerikából, elkezdték szépítgetni. Ők lettek a bükki hegylakók.
Az utóbbi néhány évben az életük úgy alakult, hogy tavasztól őszig, azaz februártól októberig éltek a hegyen, a telet pedig Olaszországban, Lombardia tartományban, Brescia közelében egy kis faluban töltötték, hogy Giancarloval együtt segíthessenek idős szüleinek a ház körüli munkákban.
Áprilisban történt beszélgetésünk után néhány hónappal nagy fordulatot vett a Facebookon sokak által bükki hegylakókként ismert házaspár élete. Úgy döntöttek, hogy hátat fordítanak eddigi ideiglenes otthonuknak, és a világ más táján próbálnak szerencsét.
Idén márciusban is nagy örömmel indultunk haza Olaszországból, és kezdtünk neki a munkálatoknak mind a házban, mind a kertben, ám a tavasz végén gondolkodóba estünk. Bár munkánk volt bőven, tavaly elért a gerincsérv a sok hajlongás, a farönkök és más nehéz tárgyak emelése és cipelése miatt. Az orvosok figyelmeztettek, ha nem hagyom ezt sürgősen abba, akkor a műtőasztalon végzem hamarosan
– mesélte a Sokszínű vidék érdeklődésére Brigitta.
Bár egy csontkovács segített, és munkájának köszönhetően kordában tudta tartani a fájdalmakat az idei szezonban, nyilvánvaló volt, hogy ez csak ideiglenes megoldás.
Több ok miatt döntési helyzetbe kerültünk. Egyrészt egészségügyi problémáim miatt, másrészt munkavállalásom esetén kertészeti vállalkozásunkat nem tudtam volna teljesen elhagyni, hiszen a férjem nem beszél magyarul, így azt nem tudta volna egyedül csinálni. Arra, hogy mindketten elhelyezkedjünk valahol, nem volt opció, és egy fizetésből ma két embernek nem lehet megélni Magyarországon
– mondta a feleség.
Az első gondoltuk az volt, hogy csinálnak AirBnB szálláshelyet a házból, ők pedig továbbállnak külföldre. De aztán felmerültek a logisztikai kérdések. Ki az, aki felmegy a hegyre sárban, hóban, esőben, ki tudja az esővízgyűjtő-rendszert kezelni, karbantartani, ki az, aki a kertet rendben tartja, ki az, aki probléma esetén azonnal elérhető, ki az, aki szállítja az ivóvizet – és így tovább. Nem volt erre emberük, és akkor a pandémia általi bármikori korlátozásokról ne is beszéljünk.
Bár mindketten régen álmodtunk egy ilyen lehetőségről, de a kivitelezése több ezer kilométerről nem igazán tűnt megvalósíthatónak. Így a birtok eladása maradt az egyetlen lehetséges megoldás, amit végül minden szempontból a legjobb döntésnek éreztünk, bármennyire nehéz is volt erre jutni
– említette beszélgetőpartnerem.
Brigitta és Giancarlo az elmúlt 7 évben minden pénzüket a birtokba tették, ráadásul a hölgyet gyerekkori emlékek fűzik a helyhez, ahol egyébként a fél családja él. Végül hihetetlenül gyorsan új gazdára lelt a kis birtok, ami felvetette a kérdést: hogyan tovább?
Nekivágunk a világnak. Az eredeti terv Norvégia volt, mert mindketten imádjuk a természetet, a természetközeli életet, Norvégiában pedig rengeteg csodás hely van túrázni, kerékpározni, ráadásul a fizetések is elég jók. Mivel viszont egyikünk sem járt még ott, ez kérdésessé vált. Aztán ott van Amerika, mindkettőnk nagy szerelme. A férjem ott született, ott nőtt fel, én is többször éltem már ott több államban is egyedül és együtt is. Az is elképzelhető, hogy visszamegyünk Vermont államba, a család ottani feléhez közel
– összegezte terveiket a feleség.
Ahogy Brigitta mondta, igaz a mondás: ember tervez, Isten végez. Egy biztos: nekiindulnak a nagyvilágnak, de nem idegeskednek az ügyön.
Addig Olaszországban élvezik a szabadságot, a családdal együtt töltött időt, a feltöltődést. Segítenek Giancarlo szüleinek a földeken, a ház körüli munkában, és türelemmel várják a tavaszt , mit hoz a jövő számunkra.
