Életük 101. évében – egymást 18 nappal követve – Cegléden elhunytak az ország legidősebb egypetéjű ikrei, írta A KÖD jelenti Facebook oldalon annak tulajdonosa és működtetője, Kőhalmi Dezső.
Sebál Edit és Sebál Teréz (Ladányi Ferencné és Ladányi Jánosné) 1921. november 23-án Cegléden születtek hét hónapra, burokban. Ez jó ómen volt, mert hosszú, dolgos, örömökkel teli életet, szerető családot adott nekik a teremtő.
Apjuk a vasútnál volt fűtő, majd a malomban lett portás. A lányok is ott dolgoztak egy ideig és búzát forgattak, szellőztettek. Ott ismerték meg leendő férjeiket a két Ladányi testvért, Ferencet és Jánost, akik viszont nem ikrek voltak.
Mindketten fekete menyasszonyi ruhában álltak oltár elé és a fekete miseruhás paptól mirtuszágat kaptak, úgy, ahogy az a háború után jónéhány menyegzőn megtörtént.
Kertes házaik egymás mellett álltak a Szűcstelepen. Egykor gyakran énekeltek esténként, jöttek hozzájuk a vendégek. Vasárnap és ünnepeken sokszor együtt ebédelt a család. Teréz az Utasellátónál a restiben dolgozott, előbb csapos, majd gazdaasszony volt, Edit a főpostán lett portás.
Két öccsük, József és Ferenc voltak, ők már régebben meghaltak. A fiúk 1956-ban katonaszökevényként sodródtak Hollandiába, később József átköltözött Németországba, s amikor már lehetett, gyakran járt haza.
Ott segítettek a famíliában, ahol csak kellett. Még kilencven fölött is kora reggel egymást hívó telefonnal kezdték a napot. Mindig békességben voltak mindenkivel a Rózsa utcai portákon, ahol szépen, csendesen éldegéltek.
Mindhalálig kedvenc ételük volt a körömpörkölt, a töltött káposzta, a pacalpörkölt és a kelt tészta.
A húgánál tíz perccel idősebb Sebál Editet február 15-én helyezik örök nyugalomra régen meghalt férje, a néhány hete elhantolt húga Teréz, és az évekkel korábban az élők közül eltávozott sógora közelében a ceglédi Kálvária temetőben.
A két kedves asszony nem kapott ordókat, okleveleket, mégis mérhetetlenül gazdag volt az életük: négy gyermek, hét unoka és tizenegy dédunoka őrzi emléküket. Nyugodjanak békében.
