Mesemanók születnek a Fekete-erdő ölelésében

Mindannyiunk életében szerepet kapnak a manók és tündérek, ám legtöbbünk búcsút int nekik a gyerekkor végével. Persze vannak szerencsések, akik a lelkükben megőriznek valamennyit a gyermeki varázslatból, és azt felnőttként meg tudják mutatni. Így születtek Csutka Eszti manói és a Tündérrózsa Kézműves Műhely bájos nemeztündérkéi is.

Kocsisné Bicsérdi Anikó gyerekkorát is átszőtte a varázslat, ami most, felnőtt életében mesealakjaiban születik újjá. A ma már Németországban élő Anikóval a tündéri kis lények alkotásáról beszélgettem.

1977-ben születtem Budapesten, de Felsőgödön nőttem fel. Varázslatos hely volt, és édesanyám a lehető legmesésebbé tette a gyerekkoromat. Nagyon sokat olvasott, mesélt és énekelt nekem. A mai napig a legkedvesebb mesém ,,A diófa tündér meséje”. Volt egy hintánk is, ami a diófáról lógott. Szerettem a kertet, a hintát és a sok mesét. Rengeteg szép emlékem van, és én ugyanilyeneket szerettem volna adni a kislányomnak is, így felnőttként igyekeztem igazán varázslatossá tenni a gyerekkorát, olyanná, amilyen az enyém volt.

Később ápolónőnek tanultam, és felköltöztem Pestre. 2015-ben pedig úgy hozta az élet, hogy Németországba költöztünk. Azóta is itt élünk, a Fekete-erdő közepén.

Hogyan jöttek a kis meselények az életedbe?

A kis mesefigurákat most készítettem először. Előtte párnahuzatot, egyszerű kis állatfigurákat, babákat varrtam. Igazából nem is tudom megmagyarázni, egyszerűen csak megformálódtak a kezem alatt. A legelső kis tündéremhez az interneten találtam szabásmintát, de a varázserdei figurákhoz már nem használtam sablont. Az ihlet csak úgy jött magától. Jó érzés egy kis szemhéjfestékkel a textilt életre kelteni.

Miközben varrok és festegetek, megszűnik körülöttem a világ. Nekem ők a nyugalmat adják, az alkotás örömét, velük kicsit újra gyermeknek érzem magam egy elvarázsolt világban. Szeretem a mesebeli lényeket. Szeretem felruházni az állatokat, bogarakat, növényeket. Szeretem, hogy érzelmeket tükröznek.

Amikor elkezdesz egy alakot, nem is látod magad előtt?

Nem szoktam előre megtervezni. Van amikor csak úgy eszembe jut, hogy csinálni kéne egy manót és amikor elkezdem az arcát megcsinálni, akkor derül ki, hogy fiú lesz vagy lány. Készítés közben alakulnak ki. Kinyitom a fonalas fiókot és megakad a szemem a  narancssárga fonalon akkor a manónak olyan haja lesz. A katica ötletét a lányom mondta, de általában csak úgy eszembe jut valami, amit még nem csináltam és szeretném elkészíteni. Egy hintázó manót, csillagokat…

Használsz sablont vagy valamilyen segédeszközt?

Nincs sablonom. Régen, még a párnák, babák készítésekor sokat bújtam az internetet, mintákat nézegetve. Még a legelső manóm szabásmintáját is a Pinteresten találtam. De azóta nem használok sablont.

A fej és a test körberajzolásához poharakat szoktam használni. Az arc megrajzolásához filcet, ceruzát és szemhéjfestéket használok. Az arcukat szeretem a legjobban elkészíteni. Amikor elkezdem még nem tudom, hogy szomorú lesz vagy vidám. Talán furcsa ezt hallani, de ami szintén nagyon sokat számít, az a kicsi fehér pötty a szemükben. Csupán egy pötty és mégis életét visz a szemükbe.

Vannak terveid a manócskáiddal?

Hiszem, hogy mindennek oka van, semmi sem történik véletlenül. Minden napban lehet valami szépet találni, csak nyitott szemmel kell járni. Az én életem csodái ezek a kis meselények. Sokan kértek már tőlem figurát, de attól tartok, ha rendelésre kellene készítenem, megszűnne számomra a varázs.

Kapcsolódó

Mesevilágot alkot hulladékból a kreatív anyuka

Deszka, műbőr, gyurma: Andrea kezében minden dekorációvá változik.