Csendesen telnek apám hétköznapjai. Egyik kedves elfoglaltsága – különösen télen – a madarak etetése
– fogalmazott Zsuzsa, hozzátéve, hogy hihetetlen mennyiségben és változatosságban látogatják a madarak a három nagy kerti madáretetőt. Legtöbbjük cinke, de van rigó, harkály, zöldike és erdei pinty is. Ezt pedig onnan tudják, hogy néhány éve Gyuri bácsi kapott egy madárhatározót, azóta onnan böngészi ki, hogy milyen látogatója is érkezett.
Emellett Gyuri bácsi szívesen hallgat zenét az interneten, kedveli például André Rieu muzsikáját vagy a Csárdáskirálynőt. Saját és lánya korábbi előadásait is gyakran visszanézi, ahogy Papp Lajos professzor tevékenységét is követi.
Zsuzsa azt is hozzáteszi, hogy minden este hosszasan beszélnek Facetime-on édesapjával.
Van, hogy felolvasok neki, nagyon szereti a verseket, Ady költeményeit gyakran kéri, de a minap épp Petőfi és a János vitéz volt soron
– avatott be róla Zsuzsa, aki természetesen arról is beszámol Gyuri bácsinak, ha érdekes cikkre bukkan a gyógynövényekről.
Az immár 94 éves bükki füvesember a családot is gyakran hívja, hogy ne hiányozzanak neki annyira az unokák és a dédunokák. Sokat mesél nekik a régi dolgokról, családi legendákról, amelyet Zsuzsa is fontosnak tart továbbadni, életben tartani. Szerencsére Gyuri bácsi is és a testvérei is jól emlékeznek boldog gyerekkorukra.
A hat testvér olyan békében és szeretetben nőtt fel, hogy én, az egyke akár irigykedhetnék is, ha természetem volna
– mondta viccesen Zsuzsa.
Gyuri bácsi születése sem volt mindennapi. Zsuzsa, keresztanyja visszaemlékezéséből, úgy tudja, hogy azon az április 15-én, amikor Gyuri bácsi született, olyan fergeteges hóvihar tombolt, hogy a bába alig tudott eljutni a kis házukhoz. Akkoriban még nem mérték a csecsemőket, látták, hogy kicsi, satnya, vagy életerős, nagyobbacska jövevénnyel van dolguk.
Apám normális súllyal születhetett, mert nincs róla családi fáma, hogy csenevész gyerek lett volna. Sőt! Ifjúkori csínytevéseit már ő maga szokta mesélgetni, néha hátborzongató részletekkel
– mesélt Zsuzsa és említett is egy ilyen sztorit arról, hogy hogyan dobálózott Gyuri bácsi az utcabeli gyerekekkel a háború után visszamaradt kézigránátokkal.
Néha megkérdezem, mit tenne másképp, mikor visszatekint hosszú életére, de tudom, felesleges, mert a válasz mindig ugyanaz: semmit! Minek bánkódni azon, amin nem lehet változtatni
– idézi apját Lopes-Szabó Zsuzsa.
Megjegyezte, hogy ugyan mindenki Gyuri bácsija visszavonult, de még mindig inkább előre szeret nézni: örömmel tölti el, hogy gyarapodik a vállalkozásuk, tervezi újabb erdélyi útját, és alig várja, hogy az idő tavasziasra forduljon és mehessen a gyógynövény-ültetvényére.
Boldog ember. Szép, teljes élet van mögötte, megkapta a gondviseléstől azt is, amit nem kért: hírnevet és népszerűséget. De aminek legjobban örül, az az, hogy beteljesíthette feladatát: felrázta az embereket, ráébresztette őket, hogy az egészségük a legnagyobb kincs, amire nagyon kell vigyázniuk
– összegzi lánya néhány szóban Gyuri bácsi páratlanul értékes és tartalmas életútját.
