Szüleink, nagyszüleink még úgy terveztek, hogy húszévesen felveszik őket egy munkahelyre, ahol ledolgoznak „pár” évtizedet, majd ahol kezdték, onnan mennek nyugdíjba. Korábban nem is volt nagyon szokás a munkahelyváltás, kevésbé is volt rá lehetőség, de talán az akarat, bátorság sem volt meg hozzá, az emberek jobban elfogadták a körülményeket, bármennyire is nem tetszett. Az meg szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki kitanul egy szakmát sok idő alatt, utána pedig mégis mással foglalkozik. Csak mert máshoz van kedve.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Mi az oka a karrierváltásnak?
Ma a nagy önmegvalósítások korát éljük. Kis túlzással bárkiből lehet bármi. Sokan életük közepén jönnek rá, hogy mit is szeretnének igazán csinálni, de persze, életünk során változunk is annyira, hogy egy idő után más érdekeljen, mint 17-18 éves korunkban, a pályaválasztás előtt.
Van, akinek a hobbija növi ki magát hivatássá. Szabadidős tevékenységként indul, aztán annyira beleszeretnek, tanulják, képzik magukat a területen, hogy a szakma szakértőivé válnak és vállalkozást indítanak vagy munkavállalóként helyezkednek el a korábbi hobbijukhoz kapcsolódóan.
A nők a legnagyobb karrierváltók, ez köszönhető a családalapítás, szülés miatti kiesésnek, illetve gyakran nagyban rájuk hárul a gyerekek intézményekbe hordása, ellátása, betegség miatti ápolása, a háztartás vezetése. Ezek a nem kevés idővel, fáradsággal járó feladatok nem mindig adnak arra lehetőséget, hogy a korábbi pozíciójukba visszatérve folytassák a karrierjüket ott, ahol abbahagyták. Nem is mindenki szeretné, úgy gondolják, inkább a családjukra, gyerekeikre fordítanának több energiát és időt. Hogy az otthoni feladataik is beleférjenek, időben rugalmas, esetleg részmunkaidős, valódi családbarát munkahelyekre lenne szükség, amelyekből egyelőre kevés van – még akkor is, ha a cégek egy része így hivatkozik magára, a valóságban gyakran kiderül, hogy gyakorlatilag mégsem lehet (vagy csak nehezen) összeegyeztetni az anyaságot a „normál”, 8 órás munkával.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="408" width="800" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az életközepi karrierváltás egyáltalán nem lehetetlen
Feltettük a körkérdést, hogy kinek milyen nagy váltásai voltak a karrierútjában. Özönlöttek a válaszok! Ezekből válogattunk az alábbiakban:
Most porcelánfestő-keramikus, 4 éve egyéni vállalkozó aki a kézműves termékeiből él. Nyilván, nem olyan nagy lábon, mint korábban, de valamit valamiért.
Majd az építészeti tanulmányaim közben olyan helyzetbe kerültem, hogy a felnőttképzésben kínált munkát el kellett fogadnom, és jól is éreztem magam oktatásszervezőként. Évekkel később a második gyermekemmel voltam otthon, mikor megijesztett a felismerés, hogy soha nem fogok a vágyott szakmámban dolgozni.
Az jelentette a kikapcsolódást, ha szakmai anyagokat böngészhettem, frissíthettem a régi tudásomat. Egyszer a férjemmel bevallottuk egymásnak, hogy az én álmom még mindig a lakberendezés, ő pedig látványtervezéssel szeretne foglalkozni. Megnéztük, hogy mit tudunk kihozni ebből. A gyes után a volt munkahelyem nem várt vissza tárt karokkal, ez volt a végső jel. Azóta nagyon élvezem, amit csinálok, és jelenleg a legnagyobb biztatást az jelenti, hogy elnyertem egy tervezői díjat. A férjem nekem és más lakberendezőknek is látványtervez, de ő a főállását nem hagyta ott.
Nagyon nehéz most, de mindig is vállalkozó akartam lenni és nem adnám semmiért.
Többet akartam emberekkel foglalkozni és persze divattal. Így lettem stylist. Úgy érzem, hogy az az én feladatom, hogy önbizalmat adjak a hozzám forduló teltebb nőknek, a ruháimmal és a stílustanácsadásokkal, így felmondtam, és először marketinges feladatok mellett freelancerként, majd azóta már csak a saját márkámmal foglalkozó “mindenesként” dolgozom az álmom megvalósításán.
Azóta sem bántam meg, egy pillanatig se.
Most az egyik legnépszerűbb es legnépesebb strandröplabda klubbal működünk Pasaréten, bővítünk Balatonra és viszek egy sportos (strandröpi, lovaglás… stb) , ifjúság felé nyitott vendághazat vidéken. Lélekben sokszor vágyom magasabban pozícionált munkára és munkakörnyezetre (itt leginkább a tanító, fejlesztő közegre gondolok), de tudom, hogy így egészséget es sportot viszek nagyon sok ember életébe, a “túlélést” jelentettük a covid alatt, szóval, összességében elégedett vagyok.
Őrültnek néztek, féltettek, az elején hetekig öklendezve keltem, amikor a cukrászda csak vitte a pénzt. Most büszkék rám, bár anyukám aggódik, mert a Covid, az alapanyagárak és a rezsi emelkedése iszonyú erőfeszítést kíván. Néha motivált vagyok, néha elkeseredett, attól függ, épp az emberek visszajelzése a több, vagy az újabb nehézségek. Alapvetően viszont bizakodó, és mindig az jut eszembe, mennyire előrébb tartanánk, ha minden úgy lenne, mint amikor indultunk.
Miniszteri kabineten, majd Népegészségügyi Kormánymegbízotti Irodát vezettem, innen mentem Gyesre es a 2 diploma után gyógypedagógusként baba-mama házat alapítottam 13 éve, azóta is imádom, az életem. Idén végeztem a SOTE-n családi mediátorként, így a gyerekek fejlesztése mellett, már családokkal/párkapcsolatokkal is foglalkozom. Közszolgából lett vállalkozó – „az újraélesztéstől a mentális egészségig”.
Pékség indítása egyedül, nőként… Mindennapos termelés egyedül egy éven keresztül, heti 6 napon át. Mellette bejött a cukrászvonal. Képzések, külföldi utazás/tanulás. Nem rózsaszín (most pláne…), de semmiért nem adnám.
1,5 év után úgy éreztem, hiányzik az office lét, de visszamenve kb. egy évig bírtam a bezártságot. Azóta az agility sportedzések/versenybírálatok mellé babaúszas oktató is lettem. Ami nekem nehézség, hogy nincs off nap. Az agyam mindig jár (mondjuk, alkalmazottkent is igy volt), keresem a fejlődési/fejlesztési lehetőségeket. Néha bennem volna pár hétre offolni magam, de ez sajna, nem fér bele, leállna a bevétel oldal, ráadásul nincs backupom – bar egyre inkább alakul ez is. A környezetemnek nemigen volt beleszólása a döntésembe, én megyek a fejem után, ha hiszek valamiben.
Rengeteg 40 feletti nőnél tapasztalom. 35 körül vállalkozás, 42-45 között vissza az eredeti szakmába. Én alapvetően jogász vagyok, 35 körül kineziológus lettem, a 40. születésnapomon kaptam meg a természetgyógyász engedélyemet, a járvány kellős közepén, 41 után visszamentem jogászkodni, amit meglepően élvezek, mellékállásban pedig természetgyógyászkodom. Ki tudja, mi jön még?
Kockázatmenedzsment lett a szakterületem, közben hobbiból tanultam pszichológiát, de nem gondoltam, hogy valaha lesz bátorságom arrafelé váltani. Tizenévnyi alkalmazottság után egy nagyvállalat CEO-kabineti állásából álltam fel a semmibe, kényszerből, mert belebetegedtem a stresszbe. Befejeztem a megkezdett sulikat és gyakorlatokat, és belevágtam egyéni vállalkozóként a coachingba – én, aki TUTI, hogy soha nem lesz vállalkozó…
Időközben a marketingbe is besodort az élet, most ebben a témában épp új vállalkozásba is kezdek egy társammal, ez szintén szerelem. Nagy harcok kívül-belül, de egy pillanatig sem bánom, ez most szerelem.
Debrecen, Miskolc, Székesfehérvár, Budaörs, Érd, Százhalombatta. Városok, ahol hosszabb rövidebb ideig dolgoztam és kerültem egyre magasabb pozícióba. Áruház-igazgatóként sikeresen vezettem a 2006-ban frissen nyitott érdi egységet. Magas fizetés, céges autó, szuper kollégák, 200 dolgozó. Kell ennél több? Igen. Egy gyerek, aki a következő évben megérkezett. A gyes letelte után, volt egy gyenge próbálkozásom visszatérni a mókuskerékbe.
Az első csalódáson még túltettem magam, hogy nem kaptam vissza a szeretett áruházamat. Viszont egy olyan helyre vezényeltek, ahol én voltam 5 év alatt a 12. áruház-igazgató. Képzelhetitek, milyen motivált dolgozókkal kellett volna sikereket elérni, nem beszélve, hogy a felsővezetés nem igazán nézte jó szemmel, ha munkaidő végén siettem haza a gyermekemhez. Közös megegyezés, végkielégítés. Már megvolt a tanyánk Kiskunmajsán, így vettem tíz tehenet, pont elég is volt rá a végkielégítés.
Őstermelőként sajtgyártásba kezdtem. Piacok, fesztiválok állandó résztvevője lettem, hétköznap pedig Budapest több pontján árultam sajtjainkat egy food truck-ból. A mostanra országossá vált aszály, munkaerőhiány a Dél-Alföldön már évekkel ezelőtt elkezdődött.
Tíz év után újra váltani kellett. Mivel a kereskedelem és a sajtok alapot teremtettek, egy kis sajboltot nyitottam Budapesten Hűvösvölgyben, ahol szénatejből készült alpesi sajtok sorakoznak a hűtőpultban. Negyedik éve állok a pult mögött és szolgálom ki személyesen minden kedves vásárlómat.
6 éve kisvállalkozóknak tervezek arculatot, készítek weboldalt és persze értékesítési, marketing és kommunikációs tanácsot adok.
Imádtam, de a saját gyerekeimre fordított több minőségi idő miatt most virtuális asszisztensként dolgozom.
A családi vállalkozást könyveltem, miután 3 gyerekkel 8 évig itthon voltam. Elvállaltam más cégeket is. Egy idő után feltűnt, hogy a sport jobban érdekel annál, minthogy itthon üljek egy gép előtt. Először edzői képesítést szereztem, de hamar a rehab felé fordultam. Lassan 10 éve foglalkozom ezzel, állandóan tanulok és ebben kiteljesedek. Jó vagyok abban, amit csinálok, és most már saját helyen dolgozom.
A családi vállalkozás könyvelése maradt csak, az az örökségem része, de mást nem vállalok ebben a témában. Az ismerőseim nem tudják hova tenni sokszor, azt hiszik, hogy masszőr vagyok, mert sok manuális kezelést végzek.
Aztán jött a gyerek, gerinc és ízületi problémák, de megvolt az üzlethelyiség. Egy ismerős ajánlására nulla tapasztalattal nyitottam papír-írószer és kreatív hobbi boltot, mert iskola mellett voltam. Annyira betalált, hogy folyamatosan a vállalkozás után rohantam, a végére 5 alkalmazottal 130 négyzetméteres üzletem volt, amit a végén a helyi önkormányzat elkaszált… Jött a covid pihenés. Felhagytam a vállalkozói élettel így 50 fölött, beálltam egy boltba eladónak fix jövedelemért fix időbeosztással. Ebben a rendszerben nem vállalkoznék újra. Minden is kiszámíthatatlan körülöttünk.
El nem cserélném semmiért! A gyerkőc megköveteli a rugalmasságot, ezért keresem magamnak rugalmasan végezhető munkát. A családom nem lepődött meg a nagy váltáson, otthon már jó ideje használt a család házi hobby pedikűrösnek. Viszont volt kollégák, régi iskolatársak bizony rácsodálkoztak a váltásra.
Innen lettem vállalkozó – ruha-, majd ékszerboltos -, mellette coach, vállalkozásfejlesztő. És most egészséges kaját kiszállító vállalkozásom (is) van fő csapásként – ez tök jó, mert rájöttem, hogy csinálni is szeretem, nem csak beszélni róla. Így sokkal izgalmasabb…
Itt megállt a tudományom… gyerek, felelősség, milyen mintát akarok neki adni… Elmentem egy coachhoz, aztán kitanultam a szakmát, folyamatosan tanulom és élem meg a tapasztalatokat anyaként, coachként és emberként is. A következő állomás egy magyar hétvégi óvoda-iskola szervezése negyedmagammal, a coachinggal pedig több szerveződésben is benne vagyok. Szóval határ a csillagos ég… Mindezért nagyon mélyre kellett mennem magamban, most már jól vagyok és jó „helyen”
Megérkeztem.
Majd 2 lánykám született. A kettő születése között aerobik sportoktatóit végeztem. Majd hatha jóga, anyagcsere típus és táplálkozási tanácsadó. Jelenleg sportrúdtánc edző vagyok és folyamatban a love your belly tréner képzés is.
Tisztes polgárként próbáltam beállni a sorba, voltam idegenvezető, logisztikai asszisztens, szállodai recepciós, housekeeping manager, pályázati és vállalkozásfejlesztési tanácsadó, de nem találtam önmagam… Aztán 10 évvel ezelőtt elkezdtem weblaptervezést, programozást, grafikát tanulni, eleinte főállás mellett, majd a biztonsági hálót elengedve vállalkozó lettem és hirtelen minden a helyére került, ma pedig 3 sikeres vállalkozást tudhatok a magaménak, amikkel másoknak is segíthetek, hogy a saját útjukat tudják járni.
Rá egy évre elsőtiszt egy hasonló hajón, környezet- és munkavédelmi ellenőrként. Most gyerekek mellett network marketing és egészség coach. Innen már nem tervezek váltani.
Itt kitanultam a retail csínját-bínját, szülés után Dániában piackutattam, hozzámentem egy kompúteres emberhez és most 3 vállalkozásom van, de a szerelem az a kozmetikumgyártás és a vevőim.
Mikor másfél éves lett, belevágtam: gyermek élményfodrászatot nyitottam. Most leszünk 5 évesek, és folyamatosan fejlődünk.
A folyamat hosszú volt (13 év), a váltás mégis hirtelen jött, még én se voltam teljesen felkészülve rá. Ennek még csak 4 hónapja, de most nagyon jól érzem magam a bőrömben.
A covid alatt indult a családi vállalkozás, férjemmel. Elsősorban projektvezetés lett volna a profil, de többnyire kisgenerált vállalunk, felújítás, üzlet, iroda kialakítások.
Kitanultam a szobafestő szakmát, így azt én végzem a felújítások során, továbbá dekorfestéssel foglalkozom. Pont ma is azon gondolkodtam, hogy ez mennyire felszabadító munka, és csodálatos érzés, hogy újjászületik valami a kezem alatt….
Kereskedő lettem és fonalboltot nyitottam, ahol horgolás tanfolyamokat is tartok. Így lett a hobbiból munka.