Életmód

Csodás fotók a vizet átszelő szarvasrudliról Gemencen

facebook/pintér csaba photography
facebook/pintér csaba photography
A természet előbb-utóbb mindig meghálálja a fotósoknak a lesben töltött időt.

Szarvasrudlit lencsevégre kapni nem mindennapi élmény a természetfotósoknak, hiszen azok nem megrendelésre érkeznek, hanem egyszercsak szinte a semmiből bukkannak fel, ilyenkor pedig a fotóson a sor, miként tudja elkapni a pillanatot.

Pintér Csaba felvételeit – aki Instagram oldalán rendszeresen közzéteszi a természetben ellesett pillanatokat – több rangos versenyen is díjazták már, a napokban készített képei pedig ezen elismert alkotások sorát erősíthetik.

Facebook oldalán Pintér Csaba élete – a napokban a Gemencen történt – egyik legnagyobb fotós élményéről részletesen beszámolt.

Az elmúlt napok ködös időjárása nem sok jóval kecsegtetett és így volt ez azon a hajnalon is, nagyjából 15 méter lehetett a látótávolság. Lassan elkezdett tisztulni, de közben órák teltek el és egész nap szürke, felhős idő volt, viszont 12-13 órára végre látni is lehetett kicsit messzebbre

– fogalmazott a posztban.

facebook/pintér csaba photography

Addigra háromszor váltott helyszínt abban a reményben, hogy majd lát valami érdekeset. Mindig néhány száz méteres távolsággal arrébb vett fel új pozíciót, de túl nagy mozgást nem tapasztalt.

Ebéd után kicsivel egyszer csak “megelevenedett” a szemközti nádas, hatalmas csörtetés hallatszott, akkor már tudtam, hogy nagy testű állatok közelednek. 1-2 percen belül meg is jelentek a parton, egy szarvasrudli rontott ki a nádasból, szemmel láthatóan zaklatottak voltak

– írta a bejegyzésben.

facebook/pintér csaba photography

Jó harmincan lehettek. Az állatok néhány másodpercig álltak ott, bevárták egymást, aztán szó szerint nekiugrottak a víznek és átúsztak, mert középen elég mély volt. Az egész jelenet néhány percig tartott, de elképesztő élményt jelentett a fotósnak.

facebook/pintér csaba photography

Utólag azon gondolkoztam, hogy ha a köd miatt már korábban feladom a fotózást, vagy még az előző leshelyemen ülök néhány száz méterrel odébb, mint egy órával korábban, akkor sose élem át ezeket a nagyszerű pillanatokat. De a természet előbb-utóbb mindig meghálálja a kint töltött időt

– összegezte felejthetetlen élményét a természetfotós.

Kapcsolódó
Olvasói sztorik