Az eredményeket a londoni King’s College kutatói által vezetett nemzetközi szakértői csoport az Aging and Mental Health című folyóiratban publikálta. A vizsgálat rávilágít arra, hogy célzott beavatkozásokat kell kidolgozni a magány leküzdésére azon idősebb felnőttek számára, akik partnerükről vagy házastársukról gondoskodnak.
A 21 ország 191 652 résztvevőjéből álló 28 tanulmány adatait áttekintve az eredmények azt is mutatják, hogy az önkéntesség vagy az unokák gondozása segíthet csökkenteni a magányt.
A magány miatt az emberek elszigeteltnek érzik magukat, ami számos negatív hatással lehet testi és lelki egészségükre
– mondja Samia Akhter-Khan kutatásvezető.
Mielőbb szükség van azoknak az embereknek az azonosítására, akik érzékenyebbek lehetnek a magányosságra, és célzott megoldásokat kell kidolgozni a magányosság megelőzésére és csökkentésére ebben a korosztályban.
Eredményeink azt sugallják, hogy a rossz egészségi állapotú partnerek ellátása, különösen a demenciában vagy az Alzheimer-kórban szenvedők esetén nagyobb elmagányosodáshoz vezet. Ezzel szemben a gyermekek gondozása vagy az önkéntesség segíthet csökkenteni az idősebb felnőttek magányát.
A magánynak számos oka lehet, amelyek személyenként változnak. Az idősebb felnőttek sok esetben válnak gondozóvá és egyéb nem fizetett tevékenységet is vállalnak, de továbbra sem világos, hogy ezek a feladatok hogyan kapcsolódnak a magányhoz.
Az új tanulmány szisztematikus áttekintést, 28 tanulmányt tartalmaz, olyan országokból, mint például az Egyesült Államok, Németország, az Egyesült Királyság, Új-Zéland és Kína A szerzők a nem fizetett tevékenységek bizonyos típusai – köztük a házastárs gondozása, az unokák gondozása vagy az önkéntesség – és a magány közötti kapcsolatot vizsgálták 50 év felettieknél. Azt találták, hogy:
- Az unokákról való gondoskodás alacsonyabb magányossággal járt.
- A partner vagy házastárs gondozása magasabb magányhoz társult.
- Hat tanulmányból öt összefüggésről számolt be az önkéntesség és a magány alacsonyabb szintje között.
Ez az első ilyen jellegű áttekintés, amely szisztematikusan vizsgálja az idősek gondozási és önkéntes tevékenysége és a magány közötti kapcsolatot
– teszi hozzá Dr. Matthew Prina, a londoni King’s College Társadalmi Epidemiológiai Kutatócsoportjának vezetője.
További kutatásokra lesz szükség az idős gondozók igényeinek feltárásához, valamint az értelmes tevékenységekben való részvétel akadályainak, lehetőségeinek és kiteljesedésének vizsgálatához. Ez segíthet rávilágítani az önkéntesség és az unokákról való gondoskodás optimális mennyiségére, és azonosítani lehet azokat a módokat, amelyekkel maximalizálható a lehetséges jótékony hatás az 50 év felettiek magányossága elleni küzdelemben. Valószínűleg fontos szerepet játszik majd a magány enyhítésében, ha tiszteletben tartják az idősek ebbéli elhivatottságukat és értékelik a nem fizetett tevékenységeiket.
A tanulmány kiemeli, hogy az ebben az áttekintésben szereplő összes tanulmányt magasabb jövedelmű országokban végezték, és a COVID-19 világjárvány előtt. Valószínű, hogy az elmagányosodás azóta tovább növekedett.
