Apostol Nikolett mindig vidéki lány volt. A Heves megyei Bélapátfalván saját termelési területein ős- és kistermeléssel foglalkozott, Bélapátfalva íze-java néven különböző szirupokat, szörpöket, lekvárokat készített. Nem volt számára ismeretlen az állattartás, gazdálkodás, vidéki élet.
Mégis, mikor az élet úgy hozta, hogy tanyára költözött, rá kellett döbbennie, sok minden teljesen más egy tanyán, mint ahogy az ember gondolná.
2021-ben egy véletlen folytán megismertem a vőlegényemet, Bánrévi Dániel agronómust. Ő és a családja Poroszlón egy önfenntartó családi gazdaságot működtetnek, amiben a szülei és testvére is dolgozik. A vőlegényem állattenyésztéssel (szarvasmarha, kecskék, juhok) és növénytermesztéssel foglalkozik.
A megismerkedésünk elején több hónapon át napi szinten ingáztunk Bélapátfalva és Poroszló között, de ez hosszú távon nem volt tartható állapot, így sok beszélgetés és egy nehéz döntés után kisfiammal a vőlegényemhez költöztünk, a Poroszló és Borsodivánka között található Aranyosi Dombi Tanyára.
Én naivan azt hittem, hogy tudom milyen lesz a tanyasi élet, mert gyerekfejjel láttam, hogy a nagyszüleimnek, szüleimnek van néhány tehene, disznója, nyula és baromfijai, és van egy 3 hektáros területet, amit kaszálnak.
Tanyára költözve aztán kiderült, hogy az elképzeléseim meg sem közelítik a valóságot.
Mit tapasztaltál, miben más az élet egy tanyán? Mi lepett meg legjobban?
Amíg nem laktam itt, el se tudtam képzelni, hogy mennyi munka van egy ilyen gazdaság hátterében. 200-250 hektár területen mindig történik valami. Van 24 húsmarha, 1 bika, 100-120 (anya)juh, 4 kos, 10 kecske, lovak és 1 magyar parlagi szamár, és persze ezek sok-sok növendéke. Az élet soha nem áll meg.
Emlékszem, mikor először kimentünk a gazdaságba, s párom odaadta a vasvillát, annyit jegyzett meg: ,,legalább tudod, hogy kell megfogni”. Arra gondoltam, ez nem valami biztató, és nekikezdtünk. Azt hittem majd minden menni fog, ez nem lesz nehéz, hiszen ,,csak” kietetünk és beszalmázunk. Tévedtem.
Ezeknek a körbáláknak a mozgatása, gurítása kemény munka, mivel egy ilyen bála körülbelül 300 kiló, rendesen bele kellett kapaszkodni. Majd ennek a szétvillázása jött. Teljesen kimerültem és fájt mindenem, pedig jártam hetente 2-3 alkalommal konditerembe, s azt hittem, jó formában és erőben vagyok. Csak arra nem számítottam, hogy ez másfajta izommunka. Azok az emberek, akik nap mint nap ezt a munkát végzik, ők vannak jó erőben!
Az állatokkal is minden teljesen más, mint amire az ember számít, hiszen a haszonállatok nem úgy viselkednek, mint egy állatsimogatóban. Ezt is szoknom kellett, hogy magunkba nem mászkálunk csak úgy a rideg tartásban tartott állatok között, mert számukra az ember idegen. Persze itt is van egy-egy, amelyik kezesebb, ám a java része nem.
És akkor még ott vannak az átlag embernek ismeretlen munkák, mint például a marhakezelések, aminél ,,folyosót” használunk, és ilyenkor 4-5 ember tereli rá őket a folyosóra. Ezek a napok nagyon kemények, iszonyú munka lefogni egy nagy marhát, és nagyon veszélyes is.
Próbálok mindenben segíteni, amiben csak tudok, de ez nekem sokszor nehéz fizikai munka. Nyáron például részt vettem a juhnyírásban is, az én feladatom az ajtó nyitogatása volt.
Összességében tehát mindenképpen az az egyik legnagyobb különbség az elképzelésem és a valóság között, hogy egy gazdaság életében sokkal több munka van, mint ahogy az emberek hiszik, vagy ahogy a romantikus képekből, vidám közösségi média bejegyzésekből látszik. Nem minden romantikus naplemente, bocik, szamarak, friss tojás – ez egy kemény életforma, és aki nem találja meg magát benne, az nem tud itt élni.
Mi volt az, amit még különösen meg kellett szoknod?
A régi lakhelyemen mindent elértem gyalog öt perc alatt. Innen ha boltba akarok menni, autóba kell ülni, ha orvoshoz akarok menni, autóba kell ülni. A kisfiamat is az iskolabuszhoz be kell vinni a faluba. A legközelebbi szomszéd nagyjából 2 kilométerre lakik. Ha kinézek az ablakon nem házakat és embereket látok, hanem legelőt és lovakat. A csendet csak az állatok zaja töri meg.
Ez gyönyörű. Ha viszont sok a csapadék, sok a sár is, az már nem olyan szép. A gumicsizma mindenesetre egy olyan mindennapi kellék, mint másnak a napszemüveg.
Mit gondolsz, mi az, amit egy átlag hétköznapi ember nem lát, ha arra gondol, tanyasi élet?
Ehhez a munkához rengeteg alázat kell. Tudomásul kell vennie az embernek, hogy itt nincs szabadság, pihenőidő, egy gazdaságban nincs téli szünet. Örülünk, ha 3 napra eltudunk menni nyaralni, de közben izgulunk, hogy otthon rendben van-e minden.
Az eredményességhez mindenképpen szükség van szakértelemre is, nem csak úgy teremnek a növények egy kis öntözéstől, és nem csak úgy legelnek az állatok. Ez egy iszonyatosan kemény, sokrétű munka, aminek csak kis része, hogy etetni, vitaminozni kell.
Mesélj a te mindennapjaidról.
Szezonban (tavasztól-őszig) időm nagyrészt a saját kistermelésem köti le, amit imádok csinálni. Hagyományos dédszülőktől tanult módon készítek lekvárokat, szörpöket és szirupokat. Hiszek abban, hogy a természetes kistermelői kézműves termékek jobb minőségűek, mint sok ipari társuk. Aki kézművestől vásárol, az nem csak egy terméket kap, az egy magyar hazai termelőt támogat.
Egy-egy termék elkészítése rengeteg idő a megtermeléstől a feldolgozásig. Az én termékeimnek magas a gyümölcstartalma, gyümölcsön és cukron kívül mást nem tartalmaznak. Csomagolást tekintve sikerült 90%-ban környezetbaráttá, illetve újrahasznosíthatóvá tennem. Több termékem is Bükki Nemzeti Park Védjegyes Termék, ez számomra hatalmas elismerése a munkámnak. Számomra ez a “szerelemszakma”, és ezzel a kistermelésemmel beleillek az itteni családi gazdaságba is, ahová ha időm és az állapotom engedi be-besegítek.
És ha jól tudom van egy új háziállatod is….
2022. októberében a vőlegényemtől kaptam egy szamárcsikót, Mollit. Molli ekkor volt 5,5 hónapos én pedig körülbelül 3-4 hónapos terhes. Így lett nekem is egy állatom, ami ,,csak az enyém”. Sosem volt szamaram, nem nagyon tudtam mit kell vele csinálni.
Elkezdtem utána olvasni, tájékozódni, hogy tudjam, mit hogyan csináljak, hogy neki is jó legyen.
Most egy állagos napom 6,5 hónapos terhesként a lovardában kezdődik, ahol Molli él. Minden nap reggel leápolom és lepucolom, majd megyünk be a birkák közé a vőlegényemmel és a juhásszal. Most a birkáknál sok ellés volt megnézzük a bárányokat, az anyákat és azt, hogy áll az állomány. Ha kell, kézzel fejünk birkát és a bárányt rárakjuk az anyja tőgyére, ha kell gyógyszerezünk.
Mikor végeztünk a juhász kiviszi a birkákat legeltetni, mi pedig a vőlegényemmel megyünk tovább, adunk a növendék marháknak enni, majd megnézzük a gulyát és körbesétálunk a tanyán, hogy minden rendben van-e. Ha igen, akkor Mollit kikísérjük a legelőre, majd én elvégzem az átlag női munkákat: mosok, főzök, takarítok és pakolászok, vagy a kistermelésemben szorgoskodom és főzök.
Délután 14-15 óra körül megyek ki megint, ekkor behívom Mollit a legelőről, kitakarítom a helyét, majd folytatjuk a napunkat a birkáknál, ahol megint megnézzük az anyákat és bárányokat, itatunk-etetünk-ápolunk. Majd ismét egy ,,gyors” ellenőrző kör, hogy minden rendben van-e a tanyán, s 16 óra körül bezárom Mollit. Nagyjából itt ér véget egy téli tanyasi napunk, ha nagyon röviden akarom összefoglalni, de persze ezerféle egyéb teendő adódik minden egyes nap.
Ellátjuk az állatokat, mindeközben Molli, mint egy hűséges társ, ott van a sarkamban, ha egy birka túl közel jön ő eltereli. Mikor én kint vagyok, velem van Molli is. Vezetőszár nélkül jön velem mindenhova. Ha a marháknál szalmázunk, oda is bejön, ha legelőt megyünk takarítani, oda is jön, de csipkét szedni is hűségesen követett, sőt, hozta a málhát is utánam.
Molli mindenért végtelenül hálás, amikor odabújik vagy rám néz a nagy gomb szemeivel, az hihetetlen jó érzés.
Hogy tetszik a kisfiadnak az élet a tanyán?
Szerintem tanyán csodálatos gyereket nevelni. Kint vagyunk a szabadban állatok között, s neki ez csodás élmény. Bár az ő kedvencei a cicák.
Szereti ezt az életformát, és én is nagyon szeretem. Egy gazdaságban az élet nem egyszerű, de ha valaki nyitott rá, a legzordabb körülmények között is megtalálja a szépet és jót.
Mit tanácsolnál annak, aki elgondolkodik azon, hogy tanyára költözzön?
Azt mondanám, alaposan mérlegeljen. Gondolja át százszor is, mert a tanyasi élet az egy életforma, teljes embert igényel. Ha az ember földet művel és állatokat tart, többet nem lesz szabadság, szabadnap, hétvége vagy ünnepnap. Az állatok mellett mindig ott kell lenni, minden nap etetni – itatni, a betegségeket, baleseteket ellátni, kezelni. De ez nem teher, annak, aki szereti ezt az életformát, hiszen az állatok hozzánk nőnek, rengeteg őszinte szeretetet adnak, és ez mindent megér.
És persze az is a tanyasi élet mellett szól, hogy a mai világban az sem mellékes, hogy mi tudjuk mit és milyen minőségben eszünk vagy iszunk. Csodás érzés az, hogy ezeket mind meg tudjuk termelni magunknak.
Összességében annyit mondanék: sosem unatkozunk a tanyán, de nem adnám semmiért.
