Bodóczki Anita
Életmód

Lakni bárhol lehet, de élni csak tanyán

Van sok nehézség, és a kerítés nincs kolbászból, mégis, ők nem úgy tekintenek a tanyára, hogy mennyi munka van, hanem hogy mennyi hasznos elfoglaltság! Maguk csinálják, maguknak.

Bodóczki Anita és férje 2018 nyarán költöztek tanyára 3 gyermekükkel. Tudatos döntés volt részükről, de ezzel együtt egy nagyon régi álmuk teljesült. A költözés azonban nem csak helyváltoztatást, hanem teljes életmódváltást is jelentett számukra a korábbi rohanó, városi léthez képest.

Vágytak arra, ahogy a tanyán úgy élhessenek együtt, lehessenek részesei a természetnek, ahogyan elődeik, a hagyományos paraszti-, tanyasi gazdálkodók is tették. Szerettek volna maguknak termelni, és megmutatni, hogy lehet élni és fejlődni a természet tiszteletben tartásával is.

Hogy hogyan sikerült nekik, arról Anita mesélt.

Bodóczki Anita

Közel húsz évig laktunk városban. Első időkben egy budapesti lakótelep albérletében, később egy kisváros belvárosi családi házában. Éltünk a szürke hétköznapokban, dolgoztunk, a gyerekekkel iskola után rohantunk a különórákra, majd este fáradtan zuhantunk az ágyba. Állandó rohanás volt az életünk. Aztán 2015 karácsonya előtt a férjem egyik reggel rosszul lett. Egy hétig volt kórházban, majd 8 hónapig betegállományban, mire felépült. Viszont a munkaköri orvosi alkalmasságiját már nem kapta vissza, új munkahelyet kellett keresnie

– mesélt az előzményekről Anita.

Szörnyű időszak volt számukra, megtapasztalták a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzését.

Egy nap Anita férje autóba ültette a családot és elvitte őket egy tanyához. Meglepetésnek szánta, kinézte előre. Elmondta, hogy úgy érzi, éppen ideje új életet kezdeni, saját lábra állni. Ott, azon a tanyán.

Ekkor vallottam be, amit addig nem mertem elmondani neki, hogy nagyon régi álmom, hogy ilyen helyen élhessünk. A gyerekeken is láttuk, hogy nem érzik jól magukat a városban, egykedvűen jártak a különóráikra is. Nem éreztük jól magunkat, ahol és ahogy éltünk, tudtuk, hogy ezen csak úgy változtathatunk, ha cselekszünk

– mondta el a ház asszonya, aki azt is elárulta, a döntést meghozni egy dolog, de a megvalósítás az más. A legnehezebb az volt, hogy össze kellett szedniük a bátorságukat, 40 év felett kilépni a komfortzónájukból, és egy számukra új életformára átállni, belevágni az ismeretlenbe.

Bodóczki Anita

Ideális helyen sikerült rálelniünk az új otthonukra, amihez közel két hektárnyi szántóföld és legelő is tartozik. 3 kilométerre vannak Ceglédtől, miközben egy több mint 200 hektáros természetvédelmi terület (nagyobb részben rét, kisebb részben erdő) veszi körül őket. A szántóföldjük végében lévő műúton van egy buszmegálló, ahonnan reggel fél óránként mennek a buszok a városba. A buszjáratok egyik megállója pedig éppen az iskolánál van.

Az első évek a tanyánkon lévő ház – saját igényeinknek megfelelő – ki-, illetve átalakításával teltek. Emiatt a gazdálkodás megalapozását csak nemrégiben tudtuk elkezdeni. A kitűzött célok nagy részét viszont már meg is tudtuk valósítani. A városi életünkhöz képest jelentősen visszaesett a nálunk keletkező hulladék mennyisége is. Az elsők között kellett megtanulnunk a “zero waste” gyakorlati alkalmazását

– sorolta fel Anita.

Bodóczki Anita

Gyümölcsfa csemetéket vettek és telepítettek, remélve, hogy azok pár év múlva már annyi termést hoznak, amennyi egy öt fős család szükségleteit kielégíti, de szeretnének a friss fogyasztás mellett télire eltenni befőttet, lekvárt is. Hatalmas munkával kiirtották az évtizedes tarackost, a helyén egy kis veteményeskertet alakítottak ki.

A munkából a gyerekek is derekasan kivették a részüket.

Úgy készítettük el az ágyásokat, úgy ültettünk, ahogyan azt a nagyszüleinktől, szüleinktől tanultuk. Nem használunk vegyszereket a kertben. Helyette szerves trágyát, kártevők elleni védekezésképpen megfelelő növénytársítással ültetünk, szükség esetén fahamut használunk. A következő évi vetőmagokat a termésekből gyűjtjük össze, gondosan kiszárítjuk és kis papírdobozokban tároljuk

– avatott be a mára gyakorlott gazdaasszony.

Galéria
Bodóczki Anita

Lakni bárhol lehet, de élni csak tanyán

Lakni bárhol lehet, de élni csak tanyán

Fotó megosztása:

Tavaly októberben sütöttem az első, saját készítésű kovászos kenyerünket, novemberben pedig az első tejes-vajas kiflit. Azóta boltban pékárut nem vettünk. Az állatállomány is mind saját szaporulatból bővül, időnként a vérfrissítés érdekében a hímeket a környékbeli tanyákon élő családok között cserélgetjük el. Szeretettel, tisztelettel bánunk az állatokkal. A háztáji haszonállatokat mi neveljük szabadtartásban, majd mi is dolgozzuk fel. A gyerekeknek természetes például, hogy látják a tojásból kikelni a kiscsibét, felnőni, majd részt vesznek a konyhakészre történő feldolgozásában is. Az általunk megtermelt élelmiszerekből készült ételek ízvilága, színe, illata olyan, mint amivel gyerekkorunkban a falun élő nagyszüleinknél is találkozhattunk

– árulta el Anita.

A tél folyamán folyamatosan szokták etetni a környék énekesmadarait. Talán ennek köszönhetően, de gyakran ott vannak a közelükben, és reggeltől estig gyönyörű madárcsicsergéssel ajándékozzák meg őket. Tavasszal évről évre egyre több füsti fecske érkezik hozzájuk. Ha nincs saras terület a környéken, a család segíti őket, a legelő közepén lévő földes területre egy kis madáritatót tesznek ki. Ennek környékét folyamatosan áztatják, hogy legyen sár is a fecskék részére.

Időközben olyan madarak is megjelentek náluk, amilyeneket korábban a városban sosem láttak, így a madárhatározót is elővették, hogy megismerjék az új vendégeket.

Galéria
Bodóczki Anita

Lakni bárhol lehet, de élni csak tanyán

Fotó megosztása:

A család nem titkolja, a ház körüli munkák fizikailag is kihívást jelentenek néha, ellenben rengeteg sikerélményt is adnak. A környéken egyre több kisgyermekes család lakik tanyán, kisebb kaláka is összeverődik egymás megsegítésére egy-egy nagyobb munka kapcsán. Ennek ellenére alapvetően egyedül kell tudnia megoldania az embernek a felmerülő kihívásokat.

Földút vezet a tanyánkig. Őszi betakarítási időszakban több mezőgazdasági munkagép is erre jár, esős időszakban az út egy része nehezen járható emiatt. Ilyenkor a szükséges minimumra kell csökkenteni például az autó használatát. Tanácsként kaptuk, hogy tanyán mindenből kettő kell. Különösen igaz ez az autóra, a vízszivattyúra. Ha meghibásodna az egyik, akkor tudjuk használni a másikat

– mondta el Anita.

Van sok nehézség, és a kerítés nincs kolbászból, mégis, ők nem úgy tekintenek a tanyára, hogy mennyi munka van, hanem hogy mennyi hasznos elfoglaltság. Maguk csinálják, maguknak.

Mára úgy érzik, sikerült olyan életet teremteni, amire – még ha titkon ugyan, de – mindig is vágytak. Bár Anita és a férje mind a ketten teljes munkaidőben dolgoznak a munkahelyükön, azt látják, hogy a tanyán akár egy fizetésből is meg lehetne élni, sokkal több mindent meg lehetne termelni maguknak.

Gyakorlatilag eljutottak a szabadság arra a szintjére, hogy nem azért van mindkettőjüknek állása, mert elő kell teremteni a pénzt a számlákra és a napi betevőre, hanem mert szeretik a munkájukat és így élnek teljes életet.

Bodóczki Anita

Csak néhány éve élünk tanyán, de már elmondhatjuk, hogy életünk legjobb döntése volt a váltás. Igazából azt sajnáljuk csak, hogy nem hamarabb hoztuk meg a döntést, de lehet jobb is így. Nekünk is meg kellett érnünk rá. A tanyasi életforma sok lemondással jár, de sokat is ad. Kérdés, hogy ki miről hajlandó lemondani érte. Mi lemondtunk a kényelem egy részéről, például hogy itt nincs vezetékes internet, csak mobil, amit viszont be kell osztani. Nincs távfűtés, meg kellett tanulni a kályhában tüzet gyújtani. Nincs 50 méterre bolt, a háztartásban el kell sajátítani az optimális készletezést, készletgazdálkodást. Már nem járunk el hosszabb idejű nyaralásra családostól, viszont egy-egy napos kirándulást a hegyekbe, balatoni fürdőzést, vagy állatkerti, esetleg dunai hajókirándulást rendszeresen beiktatunk. Közösségi életünket nem adtuk fel, gyakran veszünk részt hagyományéltető eseményeken

– összegzett a ház asszonya.

Állítja, a tanya biztonságot, nyugalmat és életet ad. Az év minden pillanatában boldogságra lelnek. Tavasszal a melegköszöntő madárcsicsergés, a kisbárányok első bégetése, nyáron a színes pillangók tánca, a kiscsibék futkározása, ősszel a sárguló falevelek zizegése, míg télen a szunnyadó táj csöndje is el tudja tölteni őket nyugalommal. Rengeteg csoda van a szemük előtt, és ők megtanulták észrevenni azokat.

Galéria
Bodóczki Anita

Lakni bárhol lehet, de élni csak tanyán

Fotó megosztása:

Számtalan dolgot tudnék mesélni a mindennapokról. Hogy azért kelünk minden nap egy órával korábban, hogy munkába indulás előtt még el tudjuk látni az állatokat,. Mesélhetnék arról, hogy a környékbeli tanyákon élő gyerekek milyen jól el tudnak játszani együtt, akár egy bottal is a homokban, vagy hogy a nagyobbik lányom azért mondta vissza a kollégiumi helyét és inkább ingázik napi 140 kilométert az iskolába, mert nagyon szeret itt lenni a tanyán. Sokat mesélhetnék, de inkább legyen a zárszó a mottónk, ami mindent magába sűrít: Lakni bárhol lehet, de élni csak tanyán

– összegzett Anita.

Kapcsolódó
Boldogságra leltek a batáták között Lajosmizsén
Céljuk az, hogy saját tanyán folytathassák a vegyszermentes gazdálkodást és a feldolgozást.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.