Maglódi Norbert a Fővárosi Csatornázási Műveknél dolgozik és az élete a gombászás.
Számomra ez olyan, mint más embernek a horgászat. Ha észreveszek a sűrű mélyén egy szép „kalapost”, az nekem felér egy kapással
Ez a hobbi pedig az édesapjától ragadt rá, aki elmondása szerin talán még nála is megszállottabb.
Ha vele megyek ki az erdőbe, és nem találok semmit, számomra az is egy életre szóló elmény, mert azzal az emberrel kalandozhatok, akit nagyon szeretek és felnézek rá. Nagy szerencsémre a feleségem és a barátaim is lelkes gombagyűjtők, így nem kell soha egyedül mennem.
Norbert már lassan 27 éve űzi a gombavadászatot és – ahogy fogalmazott – míg hátra nem kötik a lábát, addig nem állítja meg semmi. Egyszerűen mennie kell, ha eláll az eső.
Szerencsém van abból a szempontból, hogy a Dunakanyarban lakom, a Szentendrei-szigeten, és a házunk mögött kezdődik az erdő, így nem kell sokat utaznom egy kis gombáért. Ennek ellenére minden héten többször járok a Pilisben és a Börzsönyben is. Vannak olyan napok, amikor akár hét órát is sétálok a jól bevált helyeken, és van amikor új terepre megyek új lelőhelyeket keresni.
Norbert ennyi idő és kilométer után már célzottan megy a jól bevált helyeire. Tudja, mikor mi és hol nő. Nagyon sok munka van benne, de neki ez inkább egy szórakozás.
Ezekre a szép pöfetegekre már évek óta visszajárok. A nagybátyám mutatta ezt a helyet. Tőle örököltem. Eső után nyolc-tíz nappal meglátogatom az erdőt, és mindig sikeres a gombavadászat vége, ahogy most is.
Mesélte, hogy egyszer, Királyrét környékén vargánya szedés közben órákig követte egy medve, de akkor sem hagyta abba.
Inkább veszel egy medvesprayt és raksz egy csengőt a bokádra, és mész is gombászni. Volt, hogy árvizeknél motorcsónakból szedtük a géva gombát vagy artistákat megszégyenítő módon, egymás nyakában másszuk meg a fát, hogy megkaparintsuk azt a falatnyi laskát, ami hat méter magasról figyel minket
– mesélt néhány érdekes sztorit, ami gombászás közben érte őket. Norbert kosarába az óriás pöfetegeken kívül kerültek már kilósnál nagyobb vargányák és olyan kucsmagombák, amit először az emberi szem fel sem fog, mert nem hiszi el, hogy ekkora is létezhet.
Amikor egy nagyobb tétel kerül a kosárba, akkor mindig kapnak kóstolót a szüleim, a szomszédjaim és a barátok. Ez nekem legalább annyira jó érzés, mint magára a gombára lelni. Ez lett a pöfeteg sorsa is.
A család, a szomszédok és a bárátok is csaptak egy nagy lakomát az órás gombákból. Norbert konyhájában levesbe és pörköltbe is szokott kerülni, de kirántva a legfinomabb.
